2019. április 2. kedd, 0:00
Sorsfordító – Érzékenyítő kis-játékfilm az autizmusról
Ma van a Autizmus Világnapja, ezért idézzük fel egy két évvel ezelőtti bejegyzésünket.
Könnyebben szembesülünk azzal, ha a gyereknek torokgyulladása van, vagy ha eltörött a lába. Elmegyünk az orvoshoz, a kórházba és ezzel ki is van pipálva. Az autizmus spektrumzavart azonban sem szülőként, sem pedagógusként nem ilyen könnyű kipipálnunk. Pedig mi, felnőttek vagyunk azok, akik megtanítjuk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy hogyan kell viszonyulniuk azokhoz a társaikhoz, akik mások, mint ők. Ebben segít mindannyiunknak a Sorsfordító. Mert sorsfordító tud lenni.(Peer Krisztina)
Azt gondolom, kellene egy olyan tantárgy, amit kötelezően fel kellene vennie minden leendő, gyerekekkel foglalkozó szakembernek. Ami szociális nézőpontból tekint rá a pedagógiára, és egyszerűen beemel olyan kérdéseket, amelyek meghatározzák annak a pedagógia munkának a minőségét, amit majd végezni fognak, ha kilépnek a felsőoktatásból. És nem kerülhet mindenki elitiskolába, valakiknek kellene tanítania a szegregálódó, vagy szegregált iskolákban is. De erre fel kellene készíteni őket (L. Ritók Nóra).
Már hozzáférhető az Új Pedagógiai Szemle 2018/11-12. száma fókuszában a gyermekkultúrával és a gyerekek, fiatalok felé forduló pedagógiával. A nagyon gazdag tartalomból bizonyára mindenki talál magának kedvére valót. Szó esik – többek között – az osztálytermi értékelésről, a középiskolás fiatalok kiégéséről, iskolaérettségi problémákról, és elolvasható Sáska Géza pályakép-rajzoló nekrológja a közelmúltban elhunyt Csákó Mihályról. 
Április 27-én kerül majd sor a rendezvényre az OFOE és a CSOPA szervezésében. Alapgondolatunk: ha az iskola elszakad a valóságtól, képtelen lesz felkészíteni a diákokat a nehezen vagy egyáltalán nem prognosztizálható jövőre. Az iskola körül számos olyan szakmai műhely működik, amelyik kész és képes arra, hogy segítsen a pedagógusoknak munkájukat hatékonyabbá tenni. Konferenciánkon velük találkozunk, ismerkedünk, gondolkodunk. Jelentkezési határidő: április 10.
Megéri csatlakozni a Pénziránytű-BankVelem iskolahálózathoz, mert pénzdíjazásban is részesülhetnek az új iskolák! Amennyiben Önök csatlakoztak már és aktívan részt vesznek a Pénziránytű-BankVelem Programban, akkor a tanárok kaphatnak jutalmat!
A nyár a lehetőségek és az újdonságok évszaka, a kalandozások ideje. Új koncertfellépők, friss úti célok, fesztiválok, programok. A MáSzínház táborai azonban még a rendkívül széles budapesti kínálatban is új rést találtak és töltenek be: ép értelmű és értelmi fogyatékossággal élő gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek kínálnak 5 napos programsorozatokat olyan területeken, mint a színjátszás, a média, vagy épp a cirkusz.
Szinte már közhelynek számít, hogy egyfelől a kiskamaszok körében, azaz 12-13 éves kortól már gyakorlatilag nagyon széleskörűek az "ismeretek" a szexualitásról és a nemiségről, másfelől – mivel ezek általában nem "legális" forrásokból szerzett ismeretek – egyértelműen csak zavart, frusztrációt keltenek. Semmiképpen nem készítenek fel semmire, a legkevésbé sem segítik az önismeret fejlesztését, és végképp nem támogatják az úgynevezett másság elfogadását sem magunkban, sem a környezetünkben (Vinczellér Katalin).
Március 19-én egy 2017-ben készült angol-magyar dokumentumfilmet nézünk meg, rendezője Révész Bálint, aki a vetítés utáni beszélgetés vendége lesz. A film három fiatalember felnőtté válásának és nagymamáik múltjának története – egy tényleges és egy szimbolikus utazás formájában. Ahogyan a fiúk bebarangolják Európát, a nagyik – egy angol kém, egy náci németországi táncosnő és egy magyar kommunista holokauszttúlélő – felelevenítik élményeiket, egy virtuális utazás is kibontakozik a huszadik század történelmébe.
Tényleg nem lehet tőlük tanítani. Ha tanítás alatt azt értem, hogy mindenki egyszerre, ugyanazt csinálja, amit mondok. Varga Tamás már úgy harminc évvel korábban tudta, hogy az osztályokban a gyermekek kb. egyharmada tart ott, ahol azt tanterv és tanító feltételezi. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy... Nem, nagyon sok kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy miért felel az iskola, és kell-e segítenie egy gyermeknek akkor, ha az túlmutat az iskola falain? A társadalmi hátrányok csökkentése elvárható-e az iskolától? (Szabó Anna)