2019. november 29. péntek, 17:34
OFOE Filmklub – Könnyű leckék (Easy Lessons)
Kafiya számára a legnagyobb váltás, hogy családban nőtt föl, a mamája nevelte őt és hét testvérét. A testvérei voltak a barátai, iskola után mindig haza kellett mennie, mindent együtt csináltak, ebből a szoros létezésből kellett hirtelen kiszakadnia és egy alapvetően másmilyen kultúrában megtalálnia önmagát. Egyszer hallottam, amikor édesanyjával beszélgetett, hogy szinte semmit nem mertek elmondani egymásnak az életükről, mert nem akarták nyugtalanítani a másikat. Kafiya elképzelni sem tudta, hogy a mamája onnan megérthetné, hogy mi mindenen megy keresztül, ahhoz, hogy asszimilálódni tudjon. A hidzsáb egy látszat, amit valamennyire meg kell őriznie, ha édesanyjával beszél (Zurbó Dorottya).
Amikor megkérdezték, hogy írnék e recenziót a kötetről, azonnal igent mondtam, és csak utána kezdtem el azon gondolkodni, hogy menni fog e ez nekem, hiszen én nem voltam terhes, örökbefogadó anya vagyok. Aztán a könyvet kézbe véve elillant a félsz, hiszen a szöveg magával ragadó sodrása beszippantott (Gyulai Zsuzsa).
Február 7-én A szoba című ír-kanadai filmdrámát nézzük meg. Egy fiatal anya gyermekével már öt éve él egyetlen szobában, a kisfiú számára ez jelenti ezt a világot. Jack ötödik születésnapja után az Anya közli vele, hogy a falakon túl van a világ, amit ideje megismerni. A filmhez kapcsolódó beszélgetés vendége Gyarmathy Éva (SzJ). 
Anyám elköszönt, és elment. Sírtam… Este, miután lefeküdtünk, a párducomat szorongatva aludtam el úgy, hogy közben egy szót ismételgettem: anya. A sors fura fintora, hogy a párducom mellkasára az volt írva, hogy "Szeress engem!". Ragaszkodtam a párducomhoz, nevezhetjük ezt szeretetnek. Közben pedig úgy éreztem, engem nem szeret senki (H.R.)
Pénteken N. boldogan dicsekszik, hogy hétfőtől haverok, buli, fanta. Még nem tudja hogy mekkora bajban van az édesanyja. Így azt sem, hogy inog a frissen kapott lehetőség: anya kiviheti hétvégékre az otthonból. Az pedig szinte elhanyagolható, hogy mi lesz, amikor anya először nemet mond valamire. Mert még mindent szabad. (DZS)
Iskolába kerülve anyám lett a tanítóm. Furcsa volt. Reggel még a vállába fúrtam a fejem, délelőtt meg ott egrecírozott a többiekkel együtt. Sokan irigyek voltak rám, csak én tudtam, hogy anyámnak már néha nincs kedve délután is mindig mosolyogni, hogy ő is elfárad. (Pfeifer Erzsébet)
Az OFOE Filmklub legutóbbi filmélménye valamennyiünket letaglózott. Összenéztem a mellettem ülőkkel, és jeleztem, hogy én erről nem tudok, nem akarok beszélgetni, mert olyan erős hatást gyakoroltak rám a filmvásznon történtek, hogy leginkább kifutnék a világból. Igen – hangzott a válasz – volt itt az utóbbi időben magányos gyilkos elég, a közülmúlt rettenete Bostonban, s nem oly régen hajtott végre tömeggyilkosságot az amúgy irigyelten békés Norvégiában Breivik. (Szekszárdi Júlia)
Április 20-án, szombaton 16 órakor a Beszélnünk kell Kevinről című angol-amerikai filmdrámát nézzük meg. A főszereplő Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.