2016. december 18. vasárnap, 16:37
Merre tovább? – 4. Felesleges(?) tárgyak
És mi van a létminimum alatt? Hiány. Mindenből. Most nem a nagy dolgokra gondolok, nem az igazán fontosakra, mint például a lakás, az élelem, a ruházat, hanem azokra a jelentéktelen dolgokra, amelyeket általában észre sem veszünk, hiszen annyira természetes, hogy vannak, csak bele kell nyúlnunk valamelyik fiókba az éppen szükséges apróságért, egy igazolványtokért, egy kulcstartóért, vagy egy Aszpirinért. Ezek a kicsinységek biztonságot adnak, kényelmesebbé teszik a napjainkat, díszítik a szobáinkat, berendezik az életünket. Emberivé és élhetővé teszik a mindennapokat (Gyulai Zsuzsa).
Az évad utolsó vetítésén, május 16-án egy 2015-ben készült skandináv (svéd-dán-norvég) filmet vetítünk. Egy svéd család néhány napot a francia Alpokban tölt. Minden tökéletes egészen addig, amíg egy hatalmas lavina el nem söpri a síparadicsom nagy részét. A család túléli a tragédiát, de az igazi dráma csak ekkor kezdődik. Östlund luxuskörnyezetben játszódó filmje nagy erővel mesél a "komfortos élet törékenységéről, a makulátlan felszín alatt tátongó űrről, a nagypolgári díszletekkel eltakart bizonytalanságról".
Az OFOE Filmklub december 6-i vetítésénTrencsényi Klára dokumentumfilmjét nézzük meg. A főszereplők olyan kiskamaszok, akik szerint a legjobb dolog a világon a Gyermekvasúton szolgálni. A film arra keresi a választ, hogy anyagi és érzelmi nehézségekkel küzdő mai kamaszok miért találnak menedéket ebben a múlt történelmét hordozó, ám hiánypótlóan szeretetteljes és biztonságot adó intézményben. A vetítést követő beszélgetésen vendégünk a film alkotója és a szereplő gyerekek.
A november 26-i jubileumi Digitális Konferencián két sávban 6+5, azaz 11 szekció közül választhatnak e résztvevők. Ezt a választást szeretnénk segíteni, amikor ismertetjük a megrendezésre kerülő szekciók tartalmát, és bemutatjuk azok előadóit. Elsőként a digitális családdal foglalkozó műhelyfoglalkozásról írunk. A szekciót Kovács Márta vezeti.
A mindennapok munkával, iskolával (érettségire készülök) telnek. Hétvégenként a gyerekek, barátok és a család szeretetét élvezem.Hogy mit hoz a jövő? Nincsenek világmegváltó terveim, de az biztos, hogy amennyire csak rajtam áll, szeretnék nyugodt, harmonikus életet élni, segíteni azoknak az embereknek, akik hozzám hasonló módon nevelkedtek (H.R.).