2015. május 19. kedd, 7:25
MI 25. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
Éjjel-nappal simogatják a lelküket, úgy ugrálnak, ahogy ők fütyülnek, burokban élnek nálunk, óvják őket még a széltől is. Aztán a középiskolából érkező katasztrofális hírek, eredmények hallatán, láttán jól elcsodálkoznak. Nahát, pedig tőlük aztán mindent megkaptak. Sőt, még annál is többet. Állandó konfliktust okoz, hogy én erre nem vagyok hajlandó. Nem értik, hogy egy gyereket nem elég szeretni. Okosan kell. (DZS)
Június 2-án a Nővér című francia-svájci filmet vetítjük. A tizenkét éves Simon ideiglenes állások és a munkanélküliség között ingázó nővérével, Louise-zal él együtt, és lopásból tartja el a kis családot. A völgy és a hegy közti határvonal átlépése, a két világ közötti ingázás és átjárás, az átmenetiség ott munkál szimbolikusan a két testvér viszonyában is.
Mikor megírtam az "Integrálunk. Valóban?"" című cikkemet, akkor nagyon csúnya maileket kaptam: "szakma árulója" volt a legenyhébb titulus, mit rám aggattak. Az sem bántott, mert igazam volt. Gyerekek életével játszókkal az ember nem lehet méltányos, nem kötelezheti hűség és kitartás! Hiszem, hogy igazam volt. Persze kit érdekel ez? A Föld néhány milliárdnyi emberét egyáltalán nem érdekli az én véleményem, még hazánk néhány millióját sem, akkor miért félünk őszintén elmondani a véleményünket, kiállni mellette? (Leiner Károly)
Szombaton (november 15-én) közölte a Népszabadság Achs Károly A gimnáziumok kivégzése című írását. A szerző engedélyével mi most az írás eredeti, vágatlan változatát közöljük. Mivel az OFOE állandó szerzőjéről van szó, nagyon fontosnak tartjuk, hogy gondolatai az egyesület oldalán is megjelenjenek. 
Ha egy iskolarendszerben hiányos a szellemi-technikai eszköztár, ha a gyerekek nem látnak világosan maguk előtt egy eljövendő, értékekkel, élményekkel teli életet, és nem érzik úgy, hogy napi tudásgyarapodásuk mindig egy újabb lépés e felé az élet felé, egyre nagyobb szerepe lesz a tanár személyiség-sugárzásának. Jön a folyosón, és jön vele valami "életerő" (Szávai István).
A szerzőpáros egy a pedagógusok túlnyomó többségére jellemző jelenséget ír le. A két tanár a pályán töltött évek során ugyanis azt tapasztalta, hogy a pedagógusok többsége a munkájában felmerülő gondok okait (az adott politikai kurzustól függetlenül) szinte kizárólag a külső körülményekben, és sohasem önmagában találja meg. Állításuk szerint pedig "a jelenleginél jobb közoktatás biztosítéka lehetne egy egészséges ön- és helyzetképpel, magabiztos intellektuális háttérrel rendelkező tanártársadalom." (Élet és Irodalom, 2014. szept. 12. 8. o.)
Én az utálatos, morgós kategóriába tartozom. Rászólok, elvárok , követelek. Mert tisztelem annyira a gyereket, hogy elvárok és követelek tőle. Ami nem zárja ki, hogy dicsérjem, biztassam, elismerjem. És ami nem zárja ki, hogy a gyerek az utálatos morgós természetem ellenére szeressen. Mert érzi, hogy fontos számomra. (Pfeifer Erzsébet)