2016. április 5. kedd, 13:11
Nem lehet abbahagyni – 4. Integráció, inkluzió
Ez olyan, mint egy nagy család, tehát itt minden gyerek az én kölyköm is. Van amikor szeretgetem őket, máskor meg nyakon tudnám csapni. Így telnek el a napjaink, és ez rendkívül jó érzés nekem. Olyan apró sikerek, amit más talán nem is lát meg. Például amikor a kislány hat év után először leteszi a sarkát, mert egészen addig lábujjhegyen járt a sérüléséből adódóan. Apró részeredmény, de nekem és neki nagy siker, de ő ezt még nem érti. Remélem, ezt a néhány gyereket sikerült felkészíteni, nem a továbbtanulásra, hanem inkább az életére. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy az úgy nevezett épeknek kell elfogadniuk a sérülteket, jó lenne, ha ez oda-vissza működne (Leiner Károly).
Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoporban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül (dr. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember, Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus, szociálpedagógus).
Most, hogy a civilek vegzálása úgy tűnik kormányzati stratégia lett, talán érdemes kihangosítani, mit tudnak a kiátkozott civilek hozzátenni azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekről az állam nem hajlandó tudomást venni. Ilyen – többek között – a gyerekszegénység, egyáltalán a generációkon átörökített szegénység, ami egyre több település, egyre több család, gyerek jövőképét határozza meg jóvátehetetlenül (L. Ritók Nóra).
A közeljövőben megjelenik a második OFOE könyv: Szabó Anna Míg roppan egy utolsót című kötete. A gyógypedagógus szerző számos írása megjelent korábban az OFOE honlapon is. Számítunk arra, hogy az olvasókat ugyanúgy magával ragadják majd ezek a szépirodalmi értékű szövegek, mint bennünket. Ezúttal Lázár Júlia rövid ismertetőjével hívjuk fel a figyelmet a könyvre (SzJ).
Sajnos az utóbbi időben a pedagógia mindennapjaiban a bevált, eredményeket hozó gyakorlatok háttérbe szorultak, teret kapott az a fajta gondolkodás, amely feltételezi, hogy "egy méret mindenkire jó". Különösen vonatkozik ez a problémákkal küszködő vagy fogyatékos gyermekekre. A fogyatékos gyermekek épekkel történő együttnevelése megrekedt; a gyermekek, a pedagógusok és a szülők szenvednek a feltételek – személyi és tárgyi – hiánya miatt kialakult helyzetektől. (dr. Salné Lengyel Mária).
Szeretnél eltölteni egy hetet egy olyan táborban, ahol a sokféleség, másság tisztelendő és értékes; a játék nem csak a szórakozás, de az új dolgok elsajátításának módja is; a programok megválasztása és minőségének növelése nem csak a te lehetőséged, hanem a felelősséged is? Akkor pályázz a részvételre!
Az OFOE honlapon megjelent írások rangsorát a megjelenő lájkok száma alapján készítettük el. A "sikerlistára" azok a cikkek kerültek fel, amelyekre legalább 150 klikk érkezett. Az itt felbukkanó tartalmak első sorban látogatóink érdeklődési körére engednek következtetni. (SzJ)