2014. június 4. szerda, 16:54
Mi is lehetünk felhőjárók?
Lassan véget ér egy csillagos projektünk. Azért csillagos, mert kikönyököl a hétköznapok közül, pályázattal indult, képzéssel folytatódott, s a megvalósítást végig dokumentálni kellett, mert jó gyakorlat lehet, így film, roadshow, kiadvány és konferencia anyag is készül. Kedden forgattak, s bár már hónapja múlt, hogy befejeztük, azt hiszem jól sikerült az óra, nem emlékidéző, hanem dolgos 45 percről készülhet majd negyedórányi anyag (Benedekné Fekete Hajnalka).
Az "Idegenek a kertemben" projekt az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával valósult meg. A program feltételezése szerint gondosan megválogatott dokumentumfilmek segítségével csökkenthető az intoleracia, és ezáltal javulnak az integráció társadalmi feltételei. A témával foglalkozó workshopot Pálos Dóra, a projekt egyik vezető szakértője vezeti.
Most csak azt nem értem újra az EMMI által életre hívott Antiszegregációs Kerekasztal tagjaként, miért van szükség ezek mellett a törvények mellett antiszegregációról, deszegregációról, beszélni, terveket szőni, adatokat elemezni, módszereket kidolgozni, konferenciákat, munkacsoportokat szervezni, úgy csinálni, mintha…. (L. Ritók Nóra)
Az én mottóm "szeretet az élet". Ezt nem én találtam ki. Móra Ferenc leírta a Kincskereső kisködmönben, a Mindenki Jánoskájában. Engem és az öcsémet így neveltek a szüleink. Én is így nevelem a saját és a majdnem sajátnak tartott gyermekeimet. Azt szeretném remélni, hogy ez a gondolat vagy érzés megmarad, amíg áll a világ. Tudom, hogy nehéz az élet, de úgy gondolom, hogy a szeretet képes átsegíteni a nehézségeken, reményt ad, felemel, jobb embert csinál az emberekből. És jónak lenni jó! (Szelekovszky Noémi)
Az integráció ma a társadalom egyik legsúlyosabb problémája. A megoldásra való igény egyre erősebb, mivel a problémák lassan kritikus méreteket öltenek. A hatósági eszközök túltengése, az egyre szélsőségesebb megoldások körvonalazódása nem fog megoldást hozni. Csak a pedagógia teremthet sikeres integrációt. Nemcsak a gyerekeknél, hanem a szüleiknél is, akik úgy nőttek fel, hogy az iskola nem tudott valós tudást, fejlesztést adni nekik. (L.Ritók Nóra)
A szekció alaptémája az IKT eszközök szerepe a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű tanulók tanulási képességeinek fejlesztésében, felzárkóztatásban, integrációjuk segítésében. A szekció gyakorlatorientált: jó gyakorlatokkal, eljárásokkal, hatékony eszközökkel kíséri végig a résztvevőket a kisiskolás kortól a fiatal felnőtt korig.
Ma az iskolák többsége egy álszent, ugyanakkor nem alap nélküli, demagóg szöveg csapdájában él: fogyatékkal élőket csak integráltan lehet nevelni, mert úgy hatékonyabb. Hazug az állítás. Milyen fogyatékkal él? Mert ha érzékszervi vagy testi fogyatékos, akkor legalább az intellektusa ép, és az osztály tud együtt haladni még akkor is, ha nincsenek speciális eszközök, nincs a pedagógusnak segítsége, szakmai tudása hozzá stb. Azért hazug, mert ez az erőltetett, integrációnak nevezett folyamat Magyarországon a szükséges feltételek nélkül, csak papíron zajlik. (Leiner Károly)
Zöldbéka tanár úr neve sokaknak ismerősen csenghet. Ő, azaz Leiner Károly tanító, gyógypedagógus, kaland- és élménypedagógus alapította a Zöld Béka Baráti Kört. Most, tizenhét év elteltével véget ér a munka.
A gyengénlátó diák miatt jöttem. Hogy az ő mindenek fölött álló érdeke – a kifejezés kínos mosolyt csal arcomra, ahányszor csak felbukkan – ne sérüljön. Elképzelem ezt az érdeket, amint üvegbura alatt csillog, mint a Koh-i-Noor gyémánt. A diáknak, aki a meghatározás szerint középfokú tanintézményben tanul, az érdeke csöppet sem magányos, s gyakran sérül. Összefonódik ezer más érdekkel, s hol egyik, hol másik marad alul. Nem ritkán éppen a diák sérti meg, mert fel sem ismeri. Éppúgy, ahogy ő, aki itt ül mellettem kelletlenül a kanapén. A pszichológus szobájában. A másik szakembertől tudom, nyolc tárgyból bukott. (Szabó Anna)