2007. december 12. szerda, 13:38
Nem csináltam látványos balhét, hanem…
„Azon konfliktusok között kutakodva, melyekben magam is szereplő voltam, két eset jutott eszembe… A másik eset talán méltóbb a kifejtésre, hiszen egy olyan problémáról van szó, amellyel szinte minden tanári pályán dolgozó kolléga találkozhat, és talán a büszkeségem is ösztönöz arra, hogy elmondjam, hiszen az esetet sikerült az osztállyal közösen eredményesen megoldanunk.” (Pápai Júlia írása)
A következő írás szerzője egy olyan fővárosi iskolában tanít, ahol már kilenc éve működik eredményesen a Montessori-adaptációs program. Segítségével tanúi lehetünk annak, hogy a kooperatív technikák rendszeres alkalmazásával milyen módon kezelik a kiskamaszok konfliktusait egy valóban gyermekközpontú intézményben.
A lemeznek mindig (legalább) két oldala van, és mindig fontos meghallgatni a másik felet is... A serdülőknek szüleikkel kialakult konfliktusaik napjainkban is gyakran előforduló jelenségek. A következő párhuzamos monológok segítségével lehetőség nyílhat arra, hogy kamasz tanítványaink beleéljék magukat az őket korlátozni próbáló szülők lelkivilágába, megértsék az ő szempontjaikat. A 12 éven felüli korosztálynak ajánljuk. 
Az osztályban előforduló konfliktusok akár hasznára is lehetnek a pedagógusnak, ha ezeket olyan jelzésekként értelmezi, amelyek lehetőséget adnak rejtett problémák megbeszélésére, elfojtott feszültségek enyhítésére. A következő gyakorlat megtörtént konfliktusélmények felszínre hozásához és feldolgozásához kíván segítséget nyújtani.
A szerző különösen izgalmas feladatra vállalkozik: Kőszegi Imre A diákszázad becsülete című, talán kevéssé ismert regényének elemzése kapcsán többek között arra keresi a választ, hogy meddig terjed a tanár felelőssége diákjai értékrendjének formálásában; joga van-e a pedagógusnak úgymond ráerőltetni nézeteit tanítványaira, s milyen következményekkel járhat, ha ezt megteszi.