2005. július 31. vasárnap, 23:59
Egy elmérgesedett konfliktus
Szinte valamennyiünknek akadt már olyan tanítványa, aki miatt nehezebben boldogult a tanórán, akivel több gond adódott, mint a többiekkel, akivel feloldhatatlan konfliktushelyzetekbe bonyolódott, és tehetetlennek bizonyult. Nem ritka, hogy az ilyen esetben az összecsapások állóháborúvá fajulnak, amiből nehéz eljutni a tűzszünetig. Szükségszerű, hogy éveken át háborúzzon tanár és diák? A következő írásban egy a maga idejében „problémás” gyerek huszonéves pszichológushallgatóként gondol vissza az osztályfőnökével kialakult egyre jobban elmélyülő konfliktussorozatra, ami végső soron meghatározta egész iskolai pályafutását. Visszaemlékezése azért is különösen tanulságos, mert érett felnőttként világosan látja a konfliktusok gyökereit, elemzi ezek „természetrajzát”, felveti mindkét fél felelősségét a helyzet kedvezőtlen alakulásában.
A szerző egy olyan, nem mindennapi és tanulságos konfliktus elemzésére vállalkozik, amelynek középiskolai tanulmányai során lehetett szemtanúja. Elsődleges elemzési szempontja az érintettség megállapítása, amely különösen nagy jelentőséggel bír akkor, ha a kialakult konfliktus több embert érint, és idővel még többen sodródnak bele (pedagógus, tanuló, osztálytársak, szülő, pedagógus kollégák).
A szerző különösen izgalmas feladatra vállalkozik: Kőszegi Imre A diákszázad becsülete című, talán kevéssé ismert regényének elemzése kapcsán többek között arra keresi a választ, hogy meddig terjed a tanár felelőssége diákjai értékrendjének formálásában; joga van-e a pedagógusnak úgymond ráerőltetni nézeteit tanítványaira, s milyen következményekkel járhat, ha ezt megteszi.