2020. szeptember 8. kedd, 11:03
Biznisz ide vagy oda, az oktatást meg kell oldani – gyorssegély
Az adatok alapján a felsőoktatás megnyitása érthetetlen, de a közoktatás sem tartható fenn sokáig. Legfeljebb a szabad ég alatt. Sokkal jobb lenne, ha nem kellene bezárni az intézményeket, de úgy fogunk járni, mint tavasszal a többi ország, hogy úgyis be kell zárni, de már elszállt járvánnyal. Így vagy úgy, az oktatási rendszernek működőképesnek kell maradnia. Ha a kormány nem dolgozott ki stratégiát, akkor nekünk kell megoldani. (Gyarmathy Éva - Szűcs Édua rajza)
Az oktatási változásokért küzdő pedagógusok, szülők és diákok civil és érdekvédelmi szervezetei, szerveződései október 23-án 9 pontos közös követeléslistával álltak elő, amelyben összefoglalták a jelen és a közelmúlt oktatást érintő követeléseit. A Civil Közoktatási Platform oldalán megjelent cikkben szeretnénk világossá tenni, mi indokolja ezeket az elvárásokat, és mit is értsünk a szikáran megfogalmazott követeléseken. 
Vagy lejövök a közoktatási hírekről, vagy megzavarodom. Mert ezekben a történetekben nemcsak az tükröződik, hogy oltári nagy baj van az oktatásban, hanem az is, hogy mindeközben mit művelünk egymással. (Földes Petra)
„...oktatási rendszerünk immáron képtelen ellátni alapvető feladatait, képtelen minden gyermek számára olyan gondoskodást, fejlesztést, tudásokat, képességeket és készségeket biztosítani, amely későbbi boldogulásuk, sikerességük, életben való beválásuk előfeltétele.” (CKP)
Az itt közölt cikket Knausz Imre 2000-ben írta, és az akkoriban még létező Népszabadságban jelent meg. A szerző több, mint két évtizeddel ezelőtt az ellenoldali összeesküvés-elméletek ironikus kritikájának szánta az írását. Ma ez már nem vicc, hanem az aktuális oktatáspolitika valós törekvése.
Az évezredek során a pedagógus volt már annyi minden: rabszolga (paidagogosz), mester, a nemzet napszámosa, fáklya, lámpás, „tanár úr, kérem” stb. de pária még soha. Most pedig mintha itt tartanánk. Az érdekképviseletre jogosult szakszervezetek egyre harcosabban próbálkoznak a jogos követelések érvényesítésével, de ők is visszapattannak a kormányzati páncélról. Újra éledni látszik a kockás inges Tanítanék mozgalom, erősödik a polgári engedetlenség iránti hajlandóság. Vajon felül tudnak-e kerekedni ezek a törekvések az általános bizalmatlanságon, közönyön és kiégettségen? (Szekszárdi Júlia)
Kerekaszal-beszélgetés a közoktatás helyzetéről és az oktatáspolitikáról az ATV Csatt című műsorában. Rónai Egon vendégei: Ercse Kriszta (CKP), Horváth Péter (Nemzeti Pedagógus Kar), Kunhalmi Ágnes (MSZP), Nagy Erzsébet (PDSZ).
Most egy kicsit hagyjuk a pillanatot zörögve elvonulni és távolodjunk el lángoktól ölelt kis közoktatásunktól. Csak úgy általánosságban kérdem: jól teszik-e a különféle nemzetek iskoláinak döntéshozói, vagy az iskolák ezernyi szabályozó rendszerének alkotói, ha még idejekorán észreveszik a renitens pedagógusokat, és kizárják a rendszereikből? Jól teszik, ha már eleve olyan kereteket adnak, amelyek robosztusak, és eleve kizárják, hogy egy rendszeridegen pedagógus a rendszerbe furakodjék? (Hanczár Gergely)
Ahhoz, hogy valóban vonzó béreket tudjunk ajánlani a jövendő pedagógusainak, a pazarló struktúrához hozzá kell nyúlni. Ehhez valós adatokon nyugvó, transzparens elemzések kellenek a pedagógusszükségletről – csakhogy ehhez most hiányoznak a megfelelő közgazdasági-statisztikai elemző területek és az oktatáskutatással foglalkozó háttérintézetek. (Honlapunkon Lannert Judit. Magyar Narancsban megjelent tanulmányából közlünk részleteket.)