2022. július 6. szerda, 9:47
Nem alaptalanul, de alapozás nélkül
Józan megközelítésben annak, hogy kistelepülések kis létszámú iskoláiból ne kelljen kicsit nagyobb települések eddig közepes, most majd nagy iskoláiba járni, ára van: fenn kell tartani az iskolát, az épületet, a személyzetet, felszerelni, a rommá használt felszerelést időnként pótolni (akkor is, ha az EU nem ad rá pénzt, mert az iskola akkor is magyar és a nemzeté, ha pénzbe kerül nekünk, a nemzetnek, a magyaroknak). Érdemes-e vajon? Mit ad a kis iskola? Mivel és miben ad többet a nagyobb település nagy iskolája? (Szabó Anna)
Lannert Judit az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának volt igazgatója, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ alapítója, oktatáskutató, adott egy rendkívül lényegre törő (sokunk számára megrendítő) interjút a Válasz Online munkatársának. Honlapunkon ebből a beszélgetésből adunk közre részleteket. Feltétlenül ajánljuk a teljes anyag elolvasását mindenkinek, aki felelősséget érez a látványosan összeomló közoktatás helyzetéért, az ország jövőjéért. (Szekszárdi Júlia)
Jelentem, élet zengi be az iskolát. Ülősztrájkoló, tanáraikat éltető diákok, fegyelmezés helyett polgári engedetlenségből példát mutató tanárok, öntudatos szülők, akik összedobják a kirúgott oktatók fizetését, hát ez csodálatos. Azonban, kedves Ady Endre, az már nem áll, hogy az élet is derűs iskola lesz, nem lett az. Az élet iskolájában suhog a nádpálca. (Lányi András)
Volt egyszer egy találkozó a vezetőinkkel... Egy résztvevő visszaemlékezései, mellyel műfajt teremtett: anakronisztikus sci-fi vagy tudományos fantasztikus népmese? Kinek hogy tetszik. 
Mintha az iskola egy elvarázsolt kastély lenne, ahol a varázspálcáját suhogtató tanár át tudná változtatni mindazt, amit a „külvilág” előállított. Tegye ezt vacogva (kilyukadt a kazán, amit nem mer bejelenteni a TANKERnek az igazgató, nehogy felbosszantsa), az évtizedek körzői lyuggatta táblán ügyesen kerülgetve hegyet-völgyet, egy hatalmas hodályban (tanári) nyolcvanad magával dolgozva, minimális bérért, mert – mint tudjuk – „a jó tanár nem a pénzért tanít”. (Federmayer Katalin)
„...oktatási rendszerünk immáron képtelen ellátni alapvető feladatait, képtelen minden gyermek számára olyan gondoskodást, fejlesztést, tudásokat, képességeket és készségeket biztosítani, amely későbbi boldogulásuk, sikerességük, életben való beválásuk előfeltétele.” (CKP)
Dr. Gyarmathy Évával közölt interjút a szabadeuropa.hu. Erre szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét a beszélgetésből kiemelt néhány gondolattal. Olvasásra ajánljuk az interjút mindenkinek, aki pedagógusként, szülőként, felelős állampolgárként érdeklődik a közoktatás ügye iránt, és kíváncsi egy hiteles, felkészült és elhivatott szakember véleményére. (Gyulai Zsuzsa)
Az itt közölt cikket Knausz Imre 2000-ben írta, és az akkoriban még létező Népszabadságban jelent meg. A szerző több, mint két évtizeddel ezelőtt az ellenoldali összeesküvés-elméletek ironikus kritikájának szánta az írását. Ma ez már nem vicc, hanem az aktuális oktatáspolitika valós törekvése.
Az évezredek során a pedagógus volt már annyi minden: rabszolga (paidagogosz), mester, a nemzet napszámosa, fáklya, lámpás, „tanár úr, kérem” stb. de pária még soha. Most pedig mintha itt tartanánk. Az érdekképviseletre jogosult szakszervezetek egyre harcosabban próbálkoznak a jogos követelések érvényesítésével, de ők is visszapattannak a kormányzati páncélról. Újra éledni látszik a kockás inges Tanítanék mozgalom, erősödik a polgári engedetlenség iránti hajlandóság. Vajon felül tudnak-e kerekedni ezek a törekvések az általános bizalmatlanságon, közönyön és kiégettségen? (Szekszárdi Júlia)