2013. február 27. szerda, 10:30
„Nem értem, miért került terítékre az oktatási rendszer ilyenfajta központosítása” (Beszélgetés egy francia oktatási szakemberrel)
Másfél millió alkalmazott, pedagógus-életpálya, egységes, a minisztérium által kidolgozott tanterv, magas osztálylétszámok és óraszám, tantárgycentrikus oktatás, hagyományos, frontális osztálymunka – ezek a hazai oktatás-átalakítás mintájául szolgáló, és nagyon rossz eredményeket produkáló francia rendszer jellegzetességei. (Salamon Eszter)
A XXI. század iskolájában a szülő partner, aki komplementer szerepet tölt be a tanáré mellett. Nem lehet tehát az a régimódi, kisebbségi érzésbe kényszerített valaki, aki gazsulál a tanárnak, és addig veri otthon a gyereke fejét, amíg az be nem fejezi a leckeírást. De nem is az arrogáns megrendelő-figura, aki úgy gondolja, hogy ő mint megrendelő fizet, így ő is diktál az iskolának mint szolgáltatónak. Ez mindenesetre igen torz leképezése a szülői jogoknak. (Salamon Eszter)
A Jogismeret Alapítvány műhelykonferenciáját különösen aktuálissá teszi, hogy 2012. július 1-től alapvetően új munkajogi keretekben, 2012. szeptember 1-től pedig alapvetően új közoktatási ("köznevelési") jogi keretekben kell az iskoláknak az agressziós jogkövetkezményeket alkalmazni.
Globalizálódó világunkban egyre inkább felértékelődik az idegen nyelvek ismerete, a kulturális nyitottság és a nemzetközi tapasztalatszerzés. Fontos, hogy a magyar oktatási rendszerben is megjelenjenek ezen értékek. Az AIESEC Budapesti Corvinus Egyetemen működő irodája által szervezett konferencia erre hívta fel a figyelmet.
Magyarországon az új közoktatási és felsőoktatási törvény, valamint az ágazatot érintő kormányzati intézkedések a társadalom széles köreinek aggodalmát váltották ki. Páratlan összefogás alakult ki az érintettek: diákok, szülők és tanárok között. Tiltakozott a kormány oktatáspolitikai lépései ellen a közoktatásban dolgozó pedagógusokat tömörítő Hálózat a Tanszabadságért, a közel 230 egyetemi és főiskolai oktató részvételével alakult Oktatói Hálózat, valamint a több száz egyetemi és főiskolai hallgatót számláló Hallgatói Hálózat.
E hálózatok kezdeményezői azt kérik Önöktől, hogy 2012. február 29-i találkozójukon tekintsék át az alábbi problémákat.
A Teleki egyik legfőbb erényének tartom, hogy mindenki azonos lehet önmagával. Nem "kommunista iskola", ahogy a suttogó propaganda terjeszti. Városi ünnepségen két kollégám viszi az evangélikus egyház koszorúját, más csendesnapokra jár a katolikusokhoz, megint más nyugodtan lehet vallástalan. Nyilvánvalóan lehetnek olyan egyházi iskolák, ahol a tantestület túlnyomó többsége ugyanezt meg tudja tenni, mert tényleg fenntartója hitében él, de a sokszínűségből kellene bemennünk egyetlen világnézet alá. (Achs Károly)
Kollégánk osztálya érdekében érdeklődött a 2013-as tanévre várható érettségi és felvételi szabályozásáról. "Kérem – írja -, hogy ha Önök is fontosnak tartják az alábbi kérdést, említsék meg a szakmai szervezetekkel folytatott megbeszéléseiken, vagy keressék fel vele Önök is az Oktatási Hivatalt, az Önök szava sokkal többet ér." Ez utóbbiról nem vagyunk meggyőződve, de a felvetett problémát igen fontosnak tartjuk, s ezért ki is hangosítjuk annak reményében, hogy hangunk eljut az illetékesekhez, sőt válasz is érkezik. 
A fiú jár hozzánk, a művészetibe. SNI. 15 éves, nagy, kedves melák... színezgeti a rajzát, láthatóan örömét leli benne. Melléülök. Mesélni kezd. "Tudja, én speckós vagyok. Éntőlem mindenki fél. A nevelők is. Tudják, ha felbosszantanak, énnekem nem állja az utamat senki. Ja, gyógyszert szedek, persze. Nélküle nem is bírnám. Nyolc évesen kerültem be. Akkor már a tesóimmal kocsikat törtünk fel. Ment nekem is. Sok pénzünk volt. Ittam, és kábítóztam is. A szüleink nem törődtek velünk. Most itt jó. Nem is akarok elmenni innen. Mert, ha elmegyek, én nem tudom megállni." (L. Ritók Nóra)
A NEFMI Oktatási Államtitkársága készített egy leírást, amely az általa az Országgyűlésnek benyújtott köznevelési törvénytervezetet ért bírálatokra válaszol. A "kritika kritikája" számos helyen valótlan tényeket állít, felszínes, alapvető szakmai pontatlanságok, önellentmondások jellemzik, és több pontján nem érdemi vitapontokat, hanem inszinuáló, személyeskedő megjegyzéseket tartalmaz.