2010. november 26. péntek, 12:28
A nagy pedagógiai ábránd: a nagybetűs – átfogó – Reform
Valahányszor azt hallottam az utóbbi két évtizedben, hogy oktatáspolitikusok vagy neves pedagógusok a szakszerűségre hivatkozva intették le az „álmodozókat”, az 1968-as diákmozgalmak kedvenc jelszava ötlött fel bennem: „Légy realista, kívánd a lehetetlent!”. A maguk helyén és mértékében illúziók, utópikus vonások vállalása nélkül nincs mélyenszántó változás. Aki ezt nem vállalja, az úgy jár, mint sok folyó a sivatagban, elvékonyul, majd eltűnik a homokban. Emberre forgatva a szóképet, az illető elsekélyesedik, megölik a kompromisszumok, belesimul a megszokottba.
Egyre ritkábban megyek el konferenciákra. Ha felkérnek hozzászólásra, előadásra, az utóbbi időben mindig úgy érzem, kilógok a sorból. Ünneprontó hozzászólásaim vannak, amiket ráadásul, a többiekét meghallgatva egyre ingerültebben tudok csak előadni. (L. Ritók Nóra)
Lehetett volna jó is. Differenciált tanulásszervezés, az egyéni különbségeket figyelembevevő pedagógia. Akik hozták, nem csak tanítják, teszik is. Sok éve, sok helyen. S lekötöttük az időpontot fél évvel előbb, volt idő felkészülni. Igaz, a tanév vége nem feltétlen szerencsés időszak, akkorra már zöldbe vágyik a megfáradt tanerő, s nem háromnapos fejtágításra. De tanítási napok száma adott, a hétvégi tréningekből elege van már mindenkinek. 
A mosdóvízzel a gyereket is kiöntjük...Ez a szólás jut eszembe, ha a nem szakrendszerű oktatás jövőjére gondolok, hiszen már nem kötelező az ötödik-hatodik évfolyamon. Sok iskolában fellélegeznek, mert nem kell a helyi tantervet, a tanmeneteket, a tantárgyfelosztást vagy az órarendet módosítani, és nem kell eltölteni hónapokat (és forintokat) tanfolyamokkal és témahetek vagy projektek megszervezésével. (Török Ildikó)
Október 5-én került sor a találkozóra. Az eseményről jegyzőkönyv is készült, valószínűleg ehhez is hozzá lehet majd férni. Addig is egy gyorsjelentés a megbeszélésről saját jegyzeteim alapján – apró megjegyzésekkel. (Szekszárdi Júlia)
Minden oktatásirányító állandó frusztrációjának oka Magyarországon, hogy kezdeményezéseik elakadnak az iskolák kapujánál, nem képesek hatást gyakorolni az osztálytermekben zajló tanításra és tanulásra. Ennek egyik nyilvánvaló oka az oktatáspolitika által alkalmazott eszközök alkalmatlansága, de nem ez az egyedüli ok. (Radó Péter)