2017. május 7. vasárnap, 8:00
„Iskolai szünet ide, szabadság oda, feladat van…”
Továbbra is itt a feladat, hogy a gyerek nyáron legalább felügyelet alatt legyen. Mondjuk program sem ártana neki. Tábor persze az úszó-, a lovagló-, a vitorlás- és a tenisztábor is – ott nem csak felügyelet van, de még élményekkel is feltöltődhet a következő tanév előtt. Nem is kerül sokba: két testvér az egyik szülő egy havi fizetéséből simán eltölthet ott két, esetleg három hetet. Egyik szülő? Teljes fizetés? Úgy tűnik, ez sem a megoldás. Legalábbis nem mindenkinek (Szabó Anna).
Az évad utolsó vetítésén, május 16-án egy 2015-ben készült skandináv (svéd-dán-norvég) filmet vetítünk. Egy svéd család néhány napot a francia Alpokban tölt. Minden tökéletes egészen addig, amíg egy hatalmas lavina el nem söpri a síparadicsom nagy részét. A család túléli a tragédiát, de az igazi dráma csak ekkor kezdődik. Östlund luxuskörnyezetben játszódó filmje nagy erővel mesél a "komfortos élet törékenységéről, a makulátlan felszín alatt tátongó űrről, a nagypolgári díszletekkel eltakart bizonytalanságról".
A Kölöknet és az OFOE kerekasztal-beszélgetést szervez szülők, pedagógusok és minden érdeklődő számára. Ez egyben a Kölöknet Klub második találkozója. Vendégeink Dézsi Réka, akinek két gyereke jár Waldorf iskolába, Rózsa Ildikó, aki mint szülő és pedagógiai vezető is érdekelt egy magántanulói csoportban és Rémán Izabella a Gyermekkor Ökológiája kezdeményezés magyarországi képviselője. A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Ám ha arról beszélünk, hogy az oktatás legyen gyerekközpontú és személyre szabott, akkor az egész rendszert arra kellene optimalizálni, hogy a gyerek azonnal hozzáférjen ahhoz, ami felkeltette az érdeklődését, amit meg szeretne tanulni. És ma ezt meg lehet csinálni. Hiszen a specializált tudások általában fent vannak az interneten. De ott lehetnek ezek a tudások különféle tanulási központokban is, ahová a gyerekek be tudnak menni és kérdéseket tudnak feltenni. (Halácsy Péter gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő.)
A beiratkozások után az iskola már ismeri leendő diákjai adatait, fel lehet tehát készülni a sajátos nevelési igényű gyermek, gyermekek fogadására. Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell! Egy alsó tagozaton jól induló integrációs folyamat csak akkor lesz hatékony, ha a felsős szaktanárok tovább viszik! Ha nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor nem vállalhatjuk fel az integrációt. Nem szabad felvállalni! Nem befőtteket akarunk a padokban! (Leiner Károly)
A filmklub következő vetítésén, november 22-én egy izlandi filmet láthatnak az érdeklődők. Főhőse a 16 éves Ari, akivel anyja közli, hogy Reykjavikból egy isten háta mögötti halászfaluba kell költöznie apjához, akit évek óta nem látott. Ott nem csak a papa alkoholproblémájával szembesül, hanem azzal is, hogy mennyire megváltoztak gyerekkori barátai. Az egyre reménytelenebb helyzetben Arinak nincs más választása, mint kiállni magáért és komoly döntéseket hozni, hiszen előbb-utóbb fel kell nőnie. A film utáni beszélgetés vendége Veszprémi Attila.
Gyanúsítottnak lenni nem valami jó, de áldozatnak lenni még rosszabb. A fejezetek során 10 gyereket ismerünk meg közelebbről, miközben velük izguljuk végig ugyanazt a keddi napot. Mindenki másképp védekezik: verekszik, elbújik, meséket és vicceket talál ki, aszerint, hogy milyen világot épít és képzel maga köré. Szerda reggelre pedig az is kiderül, kinek kell bocsánatot kérnie egy egész hadseregnyi felnőtt és gyerek előtt.
Voltunk mozizni. Szerdai gyerek a szokott helyen, a Kino Cafeban. Hű, ez is mekkorát ütött! Láthatták magukat, a jövőjüket, azt, hogy nem biztos, hogy ez a követendő példa. A főszereplő fiúban Zalánt véltük felfedezni, nem túl szívderítő ez a lehetőség. A lányban Elvirát. Reméljük, hogy időben észhez tér. Vele lehetett erről beszélni, Zalánnal ellenben meg sem próbáltuk, mert ő az, aki semmilyen kritikát nem visel el. (DZS)