2011. február 21. hétfő, 6:29
Felvételi hacacáré, avagy dolga-e a középiskolának a pályaorientáció?
Valamennyien tudjuk, hogy a köz- és felsőoktatás éppen átalakítás alatt áll, de az építkezés alatt az iskoláknak (no meg a felsőoktatási intézményeknek) üzemelniük kell. Már csak azért is, mert a végzős diákok is működni kénytelenek, pontosabban ebben a káoszban kell meghozniuk egy a (közel)jövőjük szempontjából fontos döntést. Ehhez pedig segítségre van szükségük. Vajon kivételes esetről számol be ennek az írásnak a dologban személyesen is érintett szerzője? Ha az itt felvázolt kép általánosan jellemző, akkor valóban nagyon nagy a baj! (SZJ)
Ezek a szavak fémjelzik majd az új közoktatási törvényt? Ezt olvashatjuk ki a döntéshozók nyilatkozataiból. Nyilván, hogy mi, pedagógusok, szokjuk. A gyerek és a szülő meg féljen. Hogy mindannyian felkészülhessünk a nagy változásra.
Achs kollégánk írása kommentként érkezett a Kinek kellenek? című naplórészlethez. De terjedelme és tartalma miatt úgy véltük: önálló írásként (vitairatként?) jobban hat majd. „Na hát akkor lehet, hogy most zárom ki magamat a pedagógiai közéletből – írja –, de már sajna abból is kezd elegem lenni, meg mindenből...”
A besztercei Andrei Muresanu Főgimnázium magyar tagozatán nagy az izgatottság: a nyíregyházi testvériskolánk néhány diákját várjuk pár napos vendégeskedésre magunkhoz. Lesz kis erdélyi körút, betekintési lehetőség iskolánk oktatásába, sportvetélkedők, különbnél különb szervezett programok és – hogy az egésznek emléket állítson – egy ún. tábori lap. (Szilágyi Szabolcs-Dániel)
Megjelent Kósáné Ormai Vera népszerű kötetének második, átdolgozott kiadása, amely módszereket kínál az osztálylégkör, a nevelőtestület, a tanár-tanuló viszony, a baráti kapcsolatok, a motiváció, a tanulás, az értékelés-osztályozás, a lelki egészség, a konfliktusok, a tanulási és a viselkedési problémák, valamint az egyéni sajátosságok elemzéséhez.
Az ún. konnektivista pedagógiai kurzusokról már korábban beszámoltunk. Most a nemi szerepekkel foglalkozó virtuális vitából (a kurzus moderátora Szabó Móni) emelünk ki néhány tanulságos, az iskolai nevelést különösen érintő részletet. Vajon különbözőképpen viszonyulnak-e a pedagógusok a különböző nemű gyerekekhez?
Az irodalomtanítás válságát már évekkel ezelőtt megfogalmazta Arató László, azonban a probléma azóta sem oldódott meg. Sok kísérlet mellett a kortárs irodalommal való találkozás is egy esély, mely új lehetőségeket kínálhat. Ennek szellemében indítottam a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban a"Csobi Sound"-ot, mely programsorozat nevében a diákok által rám ragasztott becenévre ural, és arra a sajátos hangra, mely a kortárs irodalommal való találkozás során mind gyerek, mind pedagógus számára hallhatóvá válik.
Az osztályfőnöki szerep e pillanatban országos szinten tisztázatlan, az egyes iskolák maguk töltik meg ezt konkrét tartalommal. Íme egy kipróbált modell: osztályfőnökök helyett függetlenített évfolyamfelelősök látják el a szerephez kapcsolódó feladatokat. Hogyan működik ez a csaknem két évtized óta bevált szervezési forma? Erről számol be a Bethlen Gábor Újreál Gimnázium évfolyamfelelősi csapatának nevében Soha József.
Járnak az iskolákba sok gondot okozó gyerekek, akik motiválatlanok, tiszteletlenek, agresszívek stb. És járnak jó tanulók, udvariasak, jószándékúak is. Tanulságos megnézni, miként vélekedik a tanárokról, a tanár–diák kapcsolatról egy ilyen diák. Írását olvasva felmerül a kérdés: biztos, hogy a nevelési problémák kizárólagos okozói a fiatalok?