2011. október 10. hétfő, 14:37
Mit nem teszek egy tanteremben? (3.)
Egy percre sem gondolom, hogy már nincs hova fejlődnöm, hogy már mindenre készen állok. Hogy mindent meg tudok oldani, nincs mit tanulnom másoktól. Természetesen ennyi év gyakorlata után, a szerető és pozitív gyermeki, szülői, szakmabeli visszajelzések után tudom, hogy jó nevelő vagyok. De kaptam elmarasztaló kritikákat is, amelyek, ha nem is mindig fogadtam el őket, elgondolkodtattak: vajon mit csinálok rosszul, miben kellene változtatnom. (Leiner Károly)
Hogyan ösztönözheti az egyén boldogulását a közösség támogatása? Milyen tudást kínálhat az egyén számára a közösség és viszont? Milyen tanulási formák lehetnek a jövőben eredményesek? Ezeket a kérdéseket járja körül a kiállításokkal is egybekötött konferencia, melynek fókusztémája a tanulás jövője, az egyéni tanulási utak sokszínűsége és a tanulás közösség általi támogatása. Időpont: április 13.
Kérdezzük meg bármelyik tanárt, hogy mi a legfontosabb problémája! Bizonyos, hogy személyes problémalistáján előkelő helyen fog szerepelni az, hogy tanítványait nem érdekli a tananyag, nem fontos nekik az iskolai előrehaladás, nem lehet őket motiválni. A másik oldal véleményét is pontosan ismerjük. Kevés dolog érdekli kevésbé az ifjúságot, mint a redoxireakciók, a francia forradalom alkotmányai vagy Bánk bán haragja, azaz éppen az, amiről az iskolában tanulnak.
Azt tartom nagyon aggasztónak, hogy a gyerekek nap mint nap anélkül alkalmazzák a digitális eszközöket, használnak internetes alkalmazásokat, tartoznak virtuális közösségekbe, hogy ezekre a folyamatokra az iskolarendszer bármilyen nemű hatással bírna. Amennyiben az iskola nem lesz képes már rövid távon is befolyást gyakorolni a digitális nemzedékre, akkor e jelenség egyszerűen átlép az iskolarendszeren és az eddigi negatív módon gyakorol végleges és visszafordíthatatlan hatást az érintett korosztályra. (Bedő Ferenc, közoktatási szakértő, 
Régen nem volt már ilyen időszerű a tanulás szabadságáról beszélni, gondolkodni mint mostanában, amikor a pedagógus szakmai szabadsága zsugorodik, és az oktatáspolitika központosítási törekvései szűkíteni próbálják – többek között – a gyermekközpontúságot hangsúlyozó alternatív pedagógiák mozgásterét. Ezért is ajánljuk figyelmükbe Klein Sándor és Soponyai Nóra kötetét, amely az alternatív pedagógia hazai gyakorlatáról fest széles körképet.
Kedves Kollégák! Egy régen várt, hiánypótló, ingyenes és a korszerű web2 technológiát magába foglaló közösségi oldalra szeretnénk felhívni a figyelmet: www.sulivilag.hu.
Megjelent Kósáné Ormai Vera népszerű kötetének második, átdolgozott kiadása, amely módszereket kínál az osztálylégkör, a nevelőtestület, a tanár-tanuló viszony, a baráti kapcsolatok, a motiváció, a tanulás, az értékelés-osztályozás, a lelki egészség, a konfliktusok, a tanulási és a viselkedési problémák, valamint az egyéni sajátosságok elemzéséhez.
Járnak az iskolákba sok gondot okozó gyerekek, akik motiválatlanok, tiszteletlenek, agresszívek stb. És járnak jó tanulók, udvariasak, jószándékúak is. Tanulságos megnézni, miként vélekedik a tanárokról, a tanár–diák kapcsolatról egy ilyen diák. Írását olvasva felmerül a kérdés: biztos, hogy a nevelési problémák kizárólagos okozói a fiatalok?
