2009. január 7. szerda, 10:11
Tisztelni kell a gyereket, nem (csak) szeretni
„... Ha ezt érzik minden szavunkban, minden gesztusunkban, akkor is meg fogják tanulni az érettségire, amennyire csak tőlük telik, a tantárgyunkat, ha nem szerették meg négy év során. Csak úgy, virtusból, a mi kedvünkért.” (Domokos Zsuzsa)
Viszonylag kevés olyan pedagógus van az országban, aki néhány évtizede nem csak tanúja, hanem aktív szereplője is volt a számítástechnika iskolai megjelenésének. S még kevesebb az olyan, aki rögtön a folyamat kezdetén felismerte, hogy ez az új elem nem csupán technikai téren rejt lehetőségeket, hanem a gyerekek személyiségformálásában, a tanulás iránti pozitív attitűdjük, szociális kompetenciáik kialakításában is szerepet játszhat. Bedő Ferenc azóta is következetesen képviseli azt a szemléletet, hogy az infokommunikációs eszközök iskolai életbe történő bevitele segíthet utat találni a megváltozott szocializációs környezetben nevelődő gyerekekhez, fiatalokhoz.
„... első rajztanárom (...) hitt bennem, kicsit kényeztetett, versenyeztetett, és külön feladatokat adott, amiket én szeretettel csináltam meg. Nem a szokványos tanár–diák kapcsolat volt közöttünk, hanem egy pici művész s egy aktív művész egymást értő és egymást szerető párbeszéde.” (Varga Erik)
„Többször voltam érettségi elnök, több helyen. Ez a csoport nagyon megviselt és nem csak a trópusi hőség miatt. Brutálisnál is keményebb emberi sorsok. Tragédiák és sikerek.” Tamás Ferenc írása lényegesen többről szól, mint egy felnőttképzős osztály érettségi vizsgájáról. 
„Ma itt van és játszana, látom a szemén, a mozdulásán. Súgom neki a szükséges szót, talán hálás is ezért, de látom, hogy érzi: nem tartozik ide. Elmaradt valahol útközben az iskola és a valódi élete között. Még nem tudja, hogy iskola nélkül nem lesz élete...” (Leiner Károly)
„Az iskolában töltött első napok azzal szembesítették, hogy amit ő tud, az ebben a világban nem igazán fontos. Itt a vonalak egyenességéért meg az órákon át hátra tett kézzel ülni tudásért járt jó pont és dicséret. Itt a kutyát nem érdekelte, hogy mennyire szereti a meséket, hogy szinte felnőtt módon tud beszélgetni a dinoszauruszokról...” (Schüttler Tamás)
„Negyedikben már serkent a szakálla, felvilágosító tevékenységétől alig győztem megvédeni az osztály többi tagját, de nem tudott egy mondatot hiba nélkül felolvasni. Még azt sem igen értette, ami szóban elhangzott. Mindvégig külön készültem a vele történő foglalkozásra, s úgy adtam át a felső tagozatba, hogy a második osztályos felmérőket is csak 17–25% körül volt képes teljesíteni.” (Vargáné Kiss Erika)
„Pályám során kétszer találkoztam ezzel a fordulattal.
Először még csak tétova kérdésként, második alkalommal már kőkemény agresszióval párosulva.” Csendes Katalin írása.