Felnőttképzés- Továbbképzés

1. Problémák az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben
(Pedagógus- továbbképzés, Szociális- továbbképzés)

A) „Továbbképzési tevékenység”- „Felnőttképzési tevékenység”- fogalmak értelmezése

Az első tisztázandó dolog, hogy felnőtteknek szóló „továbbképzés”, mint gyűjtő- fogalom, teljességében tekinthető-e „felnőttképzési tevékenységnek”, vagy nem? „Felnőttképzési tevékenységnek” tekinthető-e egy konferencia, műhely-foglalkozás, bemutató óra, ankét, fórum, stb.? Vagy ezek „felnőttképzési tevékenységen” kívüli, felnőtteknek szóló különböző „továbbképzési formák”? Az ún. Felnőttképzési törvény alapján felnőttképzési tevékenységnek nevezzük: a) saját képzési program alapján megvalósuló iskolarendszeren kívüli olyan képzést, amely célja szerint meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására irányuló általános, nyelvi vagy szakmai képzés, továbbá b) a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás.

A Felnőttképzési törvényre épülően egy sor jogszabály határozza meg a „felnőttképzési tevékenység” folytatásának kötelező egyéb kereteit. („A szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben határozza meg a felnőttképzési tevékenység folytatásának részletes szabályait,…”- Felnőttképzési törvény)

Az iskolarendszeren kívüli, felnőtteknek szóló továbbképzések egy jelentős része nem rendelkezik saját képzési programmal, nem tartozik hozzá előzetes tudásmérés, sem képzési tanácsadás. Felnőttképzési szerződést nem kötnek a résztvevőkkel, nincs jogszabály által előírt, kötelezően vezetendő dokumentáció. S nem kell különböző kötelező nyilvántartásokba sem bejelenteni (pl. Munkaügyi Központ).

Kijelenthetjük, hogy a „továbbképzési tevékenység” tágabb fogalom, mint a „felnőttképzési tevékenység”: vannak olyan – iskolarendszeren kívüli- továbbképzési formák, amelyek besorolhatóak a „felnőttképzési tevékenység” körébe, s vannak, amelyek nem. A Felnőttképzési törvény pontosan definiálja a felnőttképzési tevékenység fogalmát, ezért minden olyan felnőtteknek szóló továbbképzési tevékenység, amely nem felel meg ennek a definíciónak, „nem felnőttképzési tevékenység”, mégha felnőttek képzésével is foglalkozik.

B) Pedagógus- Szociális terület továbbképzési rendszere, akkreditáció (minősítés-hitelesítés)

A különböző ágazati jogszabályok másképp rendelkeznek a „továbbképzési formák” munkavállalói kötelező továbbképzés teljesítésébe történő beszámíthatóságáról.

1. A pedagógus- továbbképzésről szóló kormányrendelet (277/1997./XII.22./)

A pedagógus- továbbképzésről szóló kormányrendelet a „továbbképzés” fogalmát az alábbi módon határozza meg: „A továbbképzés azoknak az ismereteknek és készségeknek a megújítására, bővítésére, fejlesztésére szolgál, amelyekre szükség van a nevelő és oktató munka keretében a gyermekekkel, tanulókkal való közvetlen foglalkozás megtartásához, a közoktatási intézmény tevékenységének megszervezéséhez, a pedagógiai szakszolgálatok és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátásához, a vizsgarendszer működtetéséhez, a mérési, értékelési feladatok, a közoktatási intézmény irányítási, vezetési feladatainak ellátásához. A továbbképzés felkészíthet a szakvizsga követelményeire is.”

A pedagógus- továbbképzési rendszerben hétévenként kell 120 órát teljesítenie a pedagógusoknak. Ez a 120 óra teljesíthető „felnőttképzési tevékenységben”, és „azon kívüli továbbképzési tevékenységben” való részvétel együttesével, melyet a rendelet 5 §-a szabályoz.

1.1.Akkreditálás („minősítés-hitelesítés”)

A pedagógus- továbbképzési programok minősítésének („akkreditálásának”) követelmény-rendszerét a kormányrendelet pontosan meghatározza:

– tartalmilag, formailag miből álljon, 30 óránál nem lehet kevesebb, stb.

A minősített- „akkreditált”- pedagógus- továbbképzési programok közé nem tartozik pl. tanácskozás, tanulmányút, stb. Egyrészt azért lenne nehéz ilyen típusú tevékenységeket akkreditáltatni, mert a rendelet pontosan meghatározza, hogy milyen adattartalommal lehet benyújtani akkreditációs anyagot (alapítási engedélyt), mely adattartalom a tanfolyami jellegű pedagógus- továbbképzési programokra vonatkozik. Másrészt pedig – véleményem szerint- értelme sincs az ilyen típusú tevékenységek akkreditálásának.

Ebben a rendszerben jelenleg bárki akkreditáltathat pedagógus- továbbképzési programot, aki megfelel a felnőttképzési törvénynek, s a hozzá tartozó jogszabályoknak. Az akkreditáció 5 évre szól. Továbbképzés-szervezési jogot az akkreditáció (alapítási engedély- határozat) alapján a „Továbbképzési jegyzékre” történő adatszolgáltatással lehet szerezni, mely az alapítási engedély lejártáig érvényes (vagyis 5 évig)

2. A „személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről” szóló rendelet (9/2000. /VIII. 4./ SZCSM rendelet)

A rendelet a „továbbképzés”- fogalmat nem, csak a „minősített szakmai továbbképzést” definiálja, amely az alábbi:

A rendelet azt is kimondja, hogy, „ ha a továbbképzésre kötelezett más jogszabály alapján is köteles továbbképzésben részt venni, és ezen kötelezettségének eleget tett, csak a pontok felét kell megszereznie.

2.1.Akkreditálás („minősítés- hitelesítés”)

A „szociális területen” dolgozók a továbbképzési kötelezettségüket csak minősített továbbképzésen való részvétellel teljesíthetik, mely minősítésnek alapszabályait a rendelet határozza meg. Ez alapján minősíthető (akkreditáltatható) a továbbképzés céljából szervezett tanfolyam, a szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás, a szakmai tanácskozás, a külföldi vagy hazai tanulmányút, s a szakmai műhely is.

Az akkreditáció (minősítés) a továbbképzés céljából szervezett tanfolyam, s a szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás esetében 3 évre szól, a többi esetében egyszeri alkalomra.

A továbbképzés- szervezési jogának megszerzése eléggé körülményes:

Az érvényes minősítéssel rendelkező továbbképzés céljából szervezett tanfolyam, s a szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás akkor indítható, ha a továbbképzést szervező a tárgyévet megelőző év október 15-ig bejelenti az Országos Szociális és Gyermekvédelmi Továbbképzési és Szakvizsga Bizottság részére.

A Bizottság továbbképzési programok listáját minden év január 31-ig a minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi. A továbbképzés ez alapján szervezhető az adott év december 31. napjáig.

3. Összehasonlítás

A pedagógus- továbbképzési és a személyes gondoskodást végző személyeknek szóló továbbképzési programok minősítése (akkreditációja) különbözik egymástól. Ez komoly problémákat jelenthet pl. a szociális ágazatban dolgozó pedagógusok továbbképzési kötelezettségének értelmezésében.

A személyes gondoskodást végző személyeknek szóló továbbképzési programok minősítési eljárása (akkreditációja) abban is különbözik a pedagógus- továbbképzési rendszertől, hogy „továbbképzés céljából szervezett tanfolyamot” („szakmai tanfolyamot”) nem enged a felnőttképzési törvény- s ahhoz tartozó jogszabályoknak való megfelelés- alapján mindenkinek minősíttetni ebben a rendszerben. A 9/2000 (VIII.4.) SZCSM rendelet 4§ (1) bekezdése kimondja, hogy

A jogszabály elvileg még lehetővé tenné, hogy más is minősíthessen „szakmai tanfolyamot” ebben a rendszerben, hiszen az idézett szöveg a”szakmai tanfolyam” szervezésére, s nem minősítésére vonatkozik. A rendelet külön kezeli az ún. „minősítési”, s a „szervezési” jog tárgyalását.

A jogszabály önmagában nem rendelkezik az ún. minősítési (alapítási?) jog szűkítéséről, csak a szervezési jog szűkítéséről: ugyanis a 4§ (1) bekezdése csak szervezésről szól, s nem minősítésről. A 4§ (2) bekezdése, ami viszont a minősítésről szól, nem tesz említést szűkítésről, s maga a jogszabály nem tárgyalja e szempontból a „szervezés” és a „minősítés” kapcsolatát. Az ún. minősítési jogot a minősítési Adatlap szűkíti le, mely nem a rendelet része, hanem minden évben a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet közleményben jelentet meg, melyben hivatkozik a rendeletre (amely rendelet azonban nem mondja ki ezt a szűkítést a minősítési jogra, csak a szervezési jogra).

Ha valaki a gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok továbbképzése céljából az Oktatási Hivatal eljárásának keretében pedagógus- továbbképzési programot akkreditáltat („továbbképzés céljából szervezett tanfolyamot”-„szakmai tanfolyamot”), de szervezetileg nem felel meg a 9/2000 (VIII.4.) SZCSM rendelet 4§ (1) bekezdésének, akkor ezt az akkreditált programot nem minősíttetheti a „személyes gondoskodást végző személyeknek szóló továbbképzési programok” minősítési eljárásában „továbbképzés céljából szervezett tanfolyamként”-„szakmai tanfolyamként”. Esetleg „szakmai személyiségfejlesztő foglalkozásként”, ha szeretné, hogy a képzésen résztvevő gyermekvédelemben dolgozó pedagógusok e képzés teljesítését valamennyi „pontszámként” beszámíttathassák. (Még akkor is, ha az nem kimondottan „szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás”. Persze az maga nyitott, nehezen megválaszolható kérdés, hogy mit, s mikor tekintünk „személyiségfejlesztő foglalkozásnak”?)

Csirmaz Mátyás