Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2012. október 25. csütörtök, 15:40

Felnőttképzés- Továbbképzés 6.

Felnőttképzés- Felnőttoktatás

Különböző szintű, felnőtteknek (és „felnőttként” kezelt „nem felnőtteknek”) szóló oktatási, képzési tevékenység, illetve arról szóló leírások során használjuk a „felnőttoktatás”, felnőttképzés” kifejezéseket. Az andragógia-elméletben sokszor „keveredik” a két kifejezés használata.

Az egyik szóban az „oktatás” fogalom szerepel, a másikban „képzés”. Van- e különbség a két fogalom között, s ha igen, mi az?

1. Oktatás-képzés

A „didaktika”- „oktatáselmélet”/görög eredetű, a didaktikosz (oktató), didaszkó (tanítok) és didaszkein (oktatni) szóból származtatható/. A pedagógiai tudományban Comenius (1632) “Didaktica Magna” (A nagy oktatástan) c. munkájával teremtette meg a didaktika egységes, rendszerezett, máig is érvényesülő elméletét.

Képzéstan”, vagy „képzéselmélet” nincs, viszont a didaktikán belül gyakran használják az oktatás szinonimájaként1.

Van, aki az alábbi módon határozza meg a „képzés” fogalmát:

„A képzés: képessé tenni valakit valamire, leginkább tudásbeli fejlesztést takar. A képzés során szisztematikusan történik az ismeretátadás, a résztvevőket végigviszik egy előre strukturált ismeretszerző, jól kigondolt folyamaton.”

Azt mondják, hogy a „tanítás”-„oktatás”-„képzés” egy tevékenységet jelölnek, mégsem azonos jelentésűek, a tanári tevékenység különböző oldalait hangsúlyozzák.

A „tanítás”: az ismeretek megszerzését biztosító tanári munka (az ismeretek közvetítését, az ismeretek együttes feldolgozását a tanulás segíti – tartalmi rész)

„Oktatás”: a közös (tanítási- tanulási) tevékenység megszervezése, a folyamat egészének irányítása.

„Képzés”: ennek a (mármint az oktatási) munkának a fejlesztő hatása az ismeretek feldolgozásával, gyakorlásával a jártasságok, készségek, képességek kialakítása, tehát „személyiségfejlesztés”.

Összegezve tehát: ha az „oktatás” és a „képzés” oldaláról próbálunk meg különbséget tenni a „felnőttoktatás” és a felnőttképzés” fogalma között, akkor nem jutunk igazából előre.

Érdekes a két fogalom használata például a szakképzés esetében, ahol egy adott szakma felnőttkori elsajátítását iskolarendszeren belüli (iskolarendszerű) képzés esetében „felnőttoktatásnak”, iskolarendszeren kívüli képzés esetében felnőttképzésnek nevezzük, miközben az adott szakmai képzés tekintetében ugyanarról az OKJ-s képzésről van szó (szakmai és vizsgakövetelményekben mindenképpen azonos).

2. A „felnőttoktatás”

A Felnőttképzési törvényből tudjuk, hogy mi a felnőttképzés, de azt nem, hogy mi a felnőttoktatás.
A Közoktatási, a Köznevelési törvény a felnőttoktatással kapcsolatosan az alábbiakat tartalmazza:

Közoktatási törvény Köznevelési törvény
„Az, aki nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud vagy nem akar részt venni, attól a tanévtől kezdve, amelyben a tizenhatodik életévét betölti, a munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) kezdheti meg, illetve folytathatja tanulmányait.” „A tanuló munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) az e törvényben foglaltak szerint vehet részt.”
„Az iskolai tanulmányok attól az évtől kezdődően, amelyben a tanuló
– nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik,
c) középiskola és szakiskola esetén huszonharmadik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatás keretében folytatható”
„A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben
a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhatodik,

b) középiskola és szakiskola esetén huszonegyedik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.”
„Kiskorú tanuló esetén a szülő és a tanuló közösen – dönti el, hogy az iskolai tanulmányait a (2) bekezdésben meghatározott időpontig a nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felnőttoktatásban folytatja-e, azzal a megkötéssel, hogy annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti, csak a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett oktatásban vehet részt. (78. § (3) bekezdés) „A tanuló középfokú iskolában attól a tanévtől kezdve folytathatja a tanulmányait felnőttoktatás keretében, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.”

A Közoktatási- Köznevelési törvény/ek/ben sajátosan ütközik a „kiskorúság” és a „nagykorúság” („felnőttség”) kérdése:

– Felnőttoktatásnak nevez olyan képzési (oktatási) formát, amelyben olyan személyek is részt vehetnek, akik nem felnőttek, vagyis kiskorúak. Lehetőséget teremt arra, hogy 16. életévét betöltő személy részt vehessen felnőtteknek szóló oktatási formában.
– Azt is feltételezhetjük, hogy egyesek korábban válnak „felnőtté”, mint mások, s ezzel jogot szereznek arra, hogy korábban vehessenek részt felnőttoktatásban, mint mások. A kérdés, hogy mi a „felnőttség” kritériuma?

A törvényekben a felnőttoktatásra leírt definíció problematikus:

„a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatás”: minden oktatásnak a meglévő ismeretekhez, s életkorhoz kell(ene) igazodnia, nem csak a „felnőttoktatásnak”.

„aki a nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud, vagy nem akar részt venni”: az részt vehet iskolarendszerű felnőttoktatásban, feltételezve, hogy felnőtt. Ha viszont nem felnőtt, akkor miért „felnőttoktatás” az, amiben részt vesz? Valószínű, hogy azért, mert úgy él, olyan életformát folytat, mint egy felnőtt. S ezért a ténylegesen felnőtt korúakkal együtt vehet részt felnőtteknek szóló oktatásban. Erre utal a „munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltsághoz igazodó oktatás”– szöveg.

A szakképzési törvény felnőttoktatással kapcsolatos rendelkezései (2011. évi CLXXXVII. Tv.) speciálisan a szakképzésre vonatkozóan hasonlóak a Közoktatási, Köznevelési törvényekben leírtakhoz (33. és 34.§)

3. A „felnőttoktatás” és a „felnőttképzés” különbsége

Ha a Felnőttképzési törvényből indulunk ki, ez alapján azt is mondhatnánk, hogy minden olyan felnőtteknek szóló oktatási forma „felnőttoktatás”, ami nem tartozik a Felnőttképzési törvény „felnőttképzési tevékenység” definíciójába. Vagyis „felnőttoktatásnak” tekinthetnénk minden olyan oktatási, képzési formára, ami felnőtteknek szól, s:

– iskolarendszeren belüli képzés (oktatás), s nem tartozik hozzá felnőttképzési szolgáltatás

– nem saját képzési (oktatási) program alapján valósul meg

– célja nem irányul meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására (általános, nyelvi vagy szakmai képzésre)

– nem kapcsolódik hozzá képzési (oktatási) szolgáltatás

Csakhogy ez nem igaz, főleg a második- harmadik bekezdés tekintetében:

– nem csak a felnőttoktatásban vannak átvett tantervi programok, hanem a felnőttképzésben is. Ugyanúgy gondolhatunk mindkét esetben például központi tantervi programok átvételére, vagy egymástól való átvételre is. Mindkét esetben az oktató/ képző szervezet az átvett programot a saját oktatási/képzési munkájára adaptálja. Ha ezt az adaptációt hívjuk „saját képzési (oktatási) programnak”, akkor ez érvényes a felnőttoktatásra, s a felnőttképzésre is.

– a felnőttoktatásnak is célja, hogy az abban tanuló valamilyen meghatározott képzettséget szerezzen, valamilyen kompetenciát elsajátítson.

A felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatások fő formája az „előzetes tudás mérése, beszámítása”, a „képzési tanácsadás”. Az előző arról szól, hogy felmérjük a résztvevők képzéssel kapcsolatos, azzal összefüggő tudását, s annak megfelelően állítjuk össze a képzési anyagot, vagy adunk felmentést bizonyos tananyagegységek alól.

Ilyen „előzetes tudásmérésnek” a felnőttoktatásban is szerepe van, mint ahogyan a „képzési (oktatási) tanácsadásnak” is (Csak más aspektusból).

Ezért nem marad más, minthogy felnőttképzésnek tekintsem az „iskolarendszeren kívüli felnőttképzést (oktatást)”, s felnőttoktatásnak tekintsem az iskolarendszeren belüli felnőttképzést /oktatást/. S mindez természetesen képzési/oktatási program alapján történik, célja meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására irányul, s képzési/oktatási szolgáltatás is kapcsolódik hozzá. Andragógiával, felnőttképzés elméletével, gyakorlatával foglalkozó szakemberek is sokszor használják a „felnőttoktatás” kifejezés helyett az „iskolarendszeren belüli felnőttképzés”- kifejezést.

Egy biztos a kettő különbségében: nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek felnőttoktatás során szerezhetik meg a nyolc általános iskolai végzettséget. Ilyen például a felnőttek érettségihez juttatása is. Szakképesítést viszont felnőttoktatás és/vagy felnőttképzés során is szerezhet felnőtt (írásomban a felnőtteknek szóló posztszekunder-, valamint felsőoktatás kérdését nem tárgyalom).

S ami még biztos a kettő különbségében, az a „háttér” (pl. szervezés és finanszírozási forrás).

S az is biztos, hogy míg a felnőttoktatást a Közoktatási/Köznevelési (valamint a Szakképzési) törvény szabályozza, a felnőttképzést a Felnőttképzési törvény. S vannak olyan felnőttképzési tevékenységek, amelyek kívül esnek mindezen törvényeken (vagy azért, mert e törvények hatályán kívül esik, vagy azért, mert más törvények figyelmen kívül hagyják például a Felnőttképzési törvény hatályát).

Csirmaz Mátyás

1
A 18. század végén a német Bildung (képzés) kifejezés terjedt el.
A képzés fogalma a Kant és Hegel közötti időszakban válik általánossá. Egyéni-pedagógiai értelmében Hegel a képzést, mint folyamatot határozza meg, melynek során a gyermek természetes egyediségéből kiemelkedve társadalmi egyénné válik, azáltal, hogy elsajátítja és interiorizálja az általánost. Hegel abból az előfeltevésből indul ki, hogy az ember „nem természettől fogva az, aminek lennie kell”, s ezért van szüksége képzésre. A képzés lényegét az általánossághoz való felemelkedésben látja. A nevelés, oktatás révén az egyén saját tevékenysége közvetítésével és a maga egyéni módján világa „képévé” (Bild) válik, és éppen ez a kiteljesedés teszi képessé őt arra, hogy a társadalom autonóm tagjaként értelmesen cselekedjék ebben a világban és formálja (bilden) is a világot.
A Bildung-koncepció szociális jelentésdimenzióval is kiegészült. A képzés ebben a vonatkozásban mindazokat a mentalitásbeli és magatartásbeli mintákat, szabályokat, technikákat jelenti, amelyeket az egyén megszerez a kora társadalmi intézményeiben való részvétele révén, és amelyeken osztoznak a társadalom tagjai (részletesebben lásd: pedagógia-történeti leírásokban).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep