Erőszak nélkül – Konstruktív konfliktuskezelés: 12. rész

9. találkozás

A foglalkozás témája: Az asszertivitás

Célja: Az agresszív, szubmisszív, asszertív viselkedés közötti különbség.
Az asszertív viselkedés sikeres voltának szemléltetése.
Az asszertív magatartás gyakorlása.

Eszközök: Idegen szavak és magyarázatuk a táblára, plakát: boxkesztyű, nyuszi, pórázon kiskutya, kommunikáló emberek, felirat: ASZERTÍV VISELKEDÉS, IGEN-NEM, csomagolópapír, filctoll, mágnes, egy osztrák iskola megoldási javaslatai (Szekszárdi Júlia: Utak és módok, 83-84. oldal) plakátra írva.

1. Gyakorlat: Csirizes a szék

Csoportvezető: A játék lényege, tapsra helycsere, s aki utoljára talál helyet, annak csirizes a széke, odaragad, már többé nem tud felkelni.
(Gerzson játék közben nagy vehemenciával megy neki társainak. Katerina és Teca egy székre ülnek, de Katerina lemond róla.)

Csoportvezető: Az tegye fel a kezét, aki jól érezte magát.

(Kezek a magasban, csak Gerzsoné nincs fenn.)

Csoportvezető: Mi történt velünk a gyakorlat során?
Csoporttagok: – Felfrissültünk.
– Versenyszellem volt.

Csoportvezető: Néhányan vagytok, akik negatív szájízzel hagyták abba ezt a gyakorlatot. Arra vagyok kíváncsi, miért.
Apollónia: Túl álmos voltam, és én lettem az első, aki kiestem.
Csoportvezető: Én szándékosan nem használtam ezt a szót: kiesés. Azt mondtam, csirizes a szék. De te kiesésként értékelted.
Krisztián: Hamar kiestem.
Csoportvezető: Gyerekek, én az láttam kívülállóként, hogy a szokásosnál durvábbak voltatok.
Gerzson: Én is kilökhettem volna Tecát.
Csoportvezető: Ulrike mutatta a könyökét, hogy fáj. Valaki rátette a széket a másik lábára. Ezek durva, agresszív dolgok voltak.
Krisztián: Az a jó.
Csoportvezető: Ígérem, fogjuk még azt a játékot játszani. Hátha akkor egy kicsikét figyelmesebbek lesztek. Egy történetet hoztam.
Gerzson: (közbevág) Mese.
Krisztián: (beleszól) Ne menjünk ki?

2. Gyakorlat: 2:0 az asszertivitás javára az erőszakkal szemben

Csoportvezető: Egy történetet hoztam, melyben van néhány idegen szó. Ezek jelentése a következő:
Sheiffeld – angol város
Aston Villa – angol focicsapat
Kvéker – vallási szekta

Próbáljatok meg válaszolni arra a kérdésre, hogy mivel érte el az író a célját!

(A csoportvezető felolvassa a történetet – Szekszárdi Júlia: Utak és módok 76. o.)

(Felolvasás közben Gerzson, Krisztián közbeszól.)

Csoportvezető: Akkor itt most megállunk. Addig, míg nem tudtok rám figyelni, nem olvasok tovább. Ha olvasok, fontos nekem, hogy rám figyeljetek. Tudtok-e figyelni?

A csoport minden tagja hallgat. Ezután a csoportvezető folytatja.

Csoportvezető: Mivel érte el a célját az író?

Katerina: Merte elmondani a problémáját

Csoportvezető: Agresszíven viselkedett, indulatosan szólt hozzájuk?
Csoporttagok: – Nem volt agresszív, nem volt indulatos.
Csoportvezető: -Való igaz, nem támadta le.
(Bokszkesztyűt ábrázoló képet tesz a táblára.)
– Ugyanakkor nyuszi módjára sem menekült el.
(Nyuszis képet tesz a táblára.)
Krisztián: Majdnem.
Csoportvezető: Majdnem, de csak akkor, amikor úgy látta, már nincs mit tenni.
És nem is hódolt be, nem engedett.
(Pórázon vezetett kiskutyát ábrázoló képet tesz a táblára.)
Hanem megpróbált kommunikálni.

Megpróbálta a problémájára azt a megoldást megkeresni, amelyik neki is megfelel, de ugyanakkor a többiek érdekét sem sérti. Ezt a fajta viselkedést nevezzük asszertív viselkedésnek. A történetben az író ezzel a viselkedéssel érte el a célját.

3. Gyakorlat: Az út két oldala

Csoportvezető: Jó lenne tudni, mi hogyan viselkedünk. Behódolunk, elmenekülünk vagy harcba kezdünk? Nem minden esetben könnyű ezt magunkról megállapítani. Nézzük meg, hátha sikerül!

Játszottunk már egy alkalommal egy olyan játékot, hogy középütt volt egy út. Aki úgy érezte, hogy a tulajdonság rá jellemző, az az IGEN oldalra állt, aki úgy érezte, nem igazak rá, az a NEM oldalra állt.

„Igaz az, hogy nem tudok veszíteni.”

(Többség középen áll, Teca igaznak érzi.)

Csoportvezető: Teca, te az Igen oldalra húzódtál. Nem tudsz veszíteni? (Számolják az IGEN-eket.)
Teca: Nem. Elviselhetetlen a veszítés.

„Ha valaki nem ad nekem igazat, akkor hajlandó vagyok összeveszni vele.”

(Az osztály zöme az IGEN oldalon.)

„Ha valaki nem ad nekem igazat, hajlandó vagyok összeverekedni vele.”

(Többség a NEM oldalon, ketten az IGEN oldalon.)

„Ha valaki nem ad nekem igazat, megesik, hogy nem szólok hozzá.”

Csoportvezető: Kinek hány IGEN állítása volt? Fusd át magadban! Mit jelentenek az igen állítások?
Krisztián: Bokszkesztyűt.

Csoportvezető: Igen, tehát akinek ezekben a kérdésekben sok IGEN állítása volt, az felveszi a bokszkesztyűt.
(Tovább megy a játék, most más állításokkal.) Íme az első:

„A békesség kedvéért ráhagyom a másikra, amit akar.”

(Megoszlik a csoport.)

„Gyakran előfordul, hogy nem mondom el a véleményem, nehogy megsértsek valakit.”

(Többen középre állnak.)

„Gyakran előfordul, hogy erőltetetten udvarias vagyok, pedig fortyogok magamban.”

(2 IGEN – 2 KÖZÉPEN – TÖBBI NEM.)

„Nem foglalkozom a problémával, majd csak lesz valahogy.”

(2 NEM– többi IGEN.)

„Nem beszélek a problémáról senkinek, magamban tartom.”

(2 IGEN – többi NEM.)

Csoportvezető: Számoljuk össze, kinek hány IGEN állítása volt.
Milyen megoldási mód, milyen önvédelmi lehetőség a kérdésekre adott igen?
Bokszkesztyű?

– Nem
„A békesség kedvéért ráhagyom a másikra, amit akar” Milyen önvédelmi lehetőség?

Gerzson: Elmenekülés és behódolás is lehet.
Csoportvezető: Ki-ki gondolja át, hány IGEN-je volt.
Te melyik önvédelmi lehetőséget választod?
Elmenekülsz vagy behódolsz?

4. Gyakorlat: Kommunikálni konfliktushelyzetben

Csoportvezető: Egy játék következik, amellyel a lányok készültek. Hallgassuk őket
figyelemmel.

Ulrike (tanár): Gyerekek, ma az egyenleteket fogjuk venni. Ez nem bonyolult dolog. Szeretném befejezni a mondatomat, hogyha nem szólnátok bele. Gyere csak ki! Majd te felelsz, ha ennyire tudod.
(Virág a táblához megy, diákszerepben.)
Hogy kell ezt megoldani? Tudsz egyáltalán valamit? Egyes! Nyissátok ki a tankönyveket a 73. oldalon. Ha ezt a három egyenletet megoldottátok, kimehettek szünetre.
Fatime (diák): Tanárnő! Szeretnék magával beszélni. Ez az egyes nem volt igazságos. Családi problémái vannak.
Ulrike (tanár): Miért nem mondta? Miért az órán kell megbeszélni? Majd még beszélek vele. Ha elég fontos indokot ad, gondolkodom rajta.

(Eddig a jelenet.)

Csoportvezető: Mi a véleményetek? Egyértelmű mi történt? (Bólogatnak.) Mi a véleményetek a tanár viselkedéséről?
Apollónia: Félig-meddig igaza volt. Miért az órán beszélték meg, hiszen lesz szünet is. Ott is megbeszélhették volna.
Csoportvezető: Te egyetértesz a tanárral.
Vivien: Lehet, hogy olyan probléma volt, amit feltétlenül el kellett mondani.
Lehet, hogy még óra előtt tanácstalan volt, hogy kinek mondja el, és az órán meg már nem tudta magában tartani.
Krisztián: (Rázza a fejét.)
Csoportvezető: Te helytelennek tartod.
Krisztián: (Bólogat.)
Teca: (Közbevág.) Akkor te miért szoktál beszélgetni?
Krisztián: Az más.
Gerzson: Neki nem ad a tanár egyest.
Kitti: Nekem az a véleményem, hogy mindig azt szoktuk mondani, hogy a
tanár ne hozza az iskolába az otthoni dolgokat, akkor a gyereke sem.
Ha ezt elvárjuk a tanártól, akkor a diáknak se legyen joga.
Teca: Egy gyerek az mégis más, mint egy felnőtt.
Vivien: Egy felnőttnek, ha otthon családi problémái vannak, az jobban meg tudja oldani. Egy gyerek problémái sokkal súlyosabbak. Egy felnőtt könnyebben meg tudja oldani. Otthon megpróbálja megoldani. Egy gyerek nem tudja, csak a társaival megbeszélni.
Még azt is szerettem volna mondani, hogy nem derült ki, milyen gyerekről volt szó. Mert ha egy fecsegős, akkor más, de lehet jó tanuló, csendes, máskor nem fordult vele ilyen elő, lehet hogy súlyos volt a probléma.
Fatime A szülők válnak.
Csoportvezető: A probléma tehát adott.

(Gerzson és Krisztián röhög.)

Csoportvezető: Megosztanátok velünk? Látom, valami nagyon érdekes.
Krisztián: Volt itt egy hangya.
Csoportvezető: Szeretném, ha bekapcsolódnátok.

(Krisztián és Gerzson tovább röhögnek: „Készítsük ki a tanárt”.)

Csoportvezető: Családi problémák vannak otthon. Az egyes a naplóban van.
Az a kérésem, hogy alkossunk megoldási javaslatokat, és nézzük meg, hogy ettől megoldódik-e a probléma vagy sem!
Apollónia: Menjen oda a tanárhoz és mondja meg, ha kihúzza az egyest, felkészül a következő órára.

(A csoportvezető a táblára listázza az ötleteket.)

1. MENJEN A TANÁRHOZ, AJÁNLJON ALKUT!

Teca: Mondja el a tanárnak, mi volt a gond otthon, hátha kihúzza az egyest.

2. LEGYEN ŐSZINTE A TANÁRHOZ!

Csoportvezető: Én azt mondom, menjen el az igazgatóhoz! Ő a feje az iskolának.

3. MENJEN AZ IGAZGATÓHOZ!

Apollónia: Menjen az osztályfőnökhöz!

4. MENJEN AZ OSZTÁLYFŐNÖKHÖZ!

Fatime: Lehet olyan megoldás is, hogy azt gondolja a diák, ez úgysem volt jogos, következő órától tanulok, mindent fogok tudni, úgyis kijavítom.

5. NEM FOGLALKOZOM VELE, KIJAVÍTOM

Vivien: Kérjen elnézést a tanártól, és mondja azt, hogy következő órára felkészül.

6. ELNÉZÉST KÉR, ÉS JAVÍTÁSI LEHETŐSÉGET

Csoportvezető: Nézzük meg, hogy megoldódik-e a probléma.
Az 1. feljegyzést nézzük először ebből a szempontból.
Krisztián: Úgy sem húzza ki.
Gerzson: Ez zsarolás.
Vivien: Attól függ, milyen a tanár. Ha rendes, kihúzza..

2. állítás vizsgálata.

Fatime: Ha elmondja, lehet, hogy nem nyer vele semmit. Mert azért nem a tanárnak mondta el.
Teca: De lehet, hogy a tanár fog segíteni, mert szerintem minden tanár olyan, hogy segít.
Csoportvezető: Teca, te azt mondod, ettől megoldódik a probléma.
Vivien: Én csak azt szeretném kérdezni, hogy mi a probléma. Az a probléma, hogy a gyereknek 1-es van a naplóban, vagy hogy a szülők válnak? Melyiket akarjuk megoldani?
Csoportvezető: Mi az alapvető probléma? A válás. Ebből következik, hogy zaklatott, beszélgetett. A tanár beírta az 1-est. Mi diákok vagyunk. Miben tudunk segíteni?
Vivien: Abban tudunk segíteni, hogy legalább az iskolában jól érezze magát.
Csoportvezető: Tehát a tanár-diák viszonnyal, az 1-essel tudunk valamit kezdeni, és azzal, hogy az iskolában jól érezze magát.
Fatime: Vagy olyan, hogy a barátja jóban van a családdal, és ha legközelebb megy hozzájuk, akkor beszélhet az anyukájával erről a problémáról.
Csoportvezető: Legyen őszinte a tanárhoz, még mindig a 2. pontnál tartunk.
Kitti: Szerintem nem mindig igaz ez. Nem minden tanár olyan, aki megérti a diákot.
Csoportvezető: Akkor az megoldja a problémánkat?
– Nem.
Csoportvezető: Menjen az igazgatóhoz vagy az osztályfőnökhöz és pakoljon ki, kérjen igazságtételt!
Vivien: Szerintem ez nem. Hát jó egy ilyen iskolában, mint a mienk, ezt meg lehet tenni, egy nagy iskolában például nem.
Csoportvezető: Ott személytelenebb a kapcsolat.
Teca: Szerintem nem az igazgatóhoz és az osztályfőnökhöz kell mennie, hanem a szüleihez, és megmondja, hogy nem akarja, hogy elváljanak.
Csoportvezető: A gyereknek ez az eshetőség is fennáll, hogy a szüleivel beszéljen. Szeretném, ha mi mint osztálytársak gondolnánk át, mit tehetnénk.
Gerzson: Lehet, hogy a diáknak jó kapcsolata volt az igazgatóval, a tanárokkal, de ha kiderül a baj, lehet, hogy nem úgy néznek rá.
Csoportvezető: Még a megbélyegzés veszélye is fennállhat. Azt mondjátok, ha jól értem, egyedül oldja meg a problémát!
„Nem foglalkozom vele, de innentől nagyon figyelek, ki fogom javítani”
Mi a helyzet ezzel az ötlettel?
Apollónia: Tanárnő! Arról van szó, hogy mi mint osztálytársak mit tehetünk. Mi nem foglalkozunk vele?
Csoportvezető: Igazad van! Ez a diáknak a megoldási lehetősége.
Kitti: Szerintem ez sem rossz. Ha belelendül a tanulásba, akkor nem foglalkozik vele, addig nem gondol rá.
Vivien: Szerintem az is rossz lehet, hogy a szülei elzavarják, hogy lásson világot, de az is lehet, hogy bezárják, hogy nem mehet sehová, és akkor úgyis tanulnia kell, a szülei is veszekednek.
Csoportvezető: Szeretnétek-e még valamit hozzátenni?
Fatime: Lehet, hogy megpróbálja kijavítani, de a családi problémák miatt lehet, hogy nem sikerül.
Csoportvezető: Nem biztos, hogy meg tudja ezt tenni. Hiszen ezért beszélgetett, mert zaklatott volt. Mi a garancia arra, hogy holnap, holnapután nem lesz az?
Gerzson: Nem biztos, hogy meg fog oldódni a probléma, lehet, hogy még annyit sem fog tanulni.
(Nevetés.)
Csoportvezető: Egy pillanat, gyerekek!
Nem tudom így tovább tartani a foglalkozást, mert zavar.
Arra szeretnélek kérni benneteket: nagyon nagyra értékelem az érdeklődéseteket és a közreműködéseteket, de aki úgy gondolja, hogy nem tud közreműködni, és nem is akar, akkor innentől kezdve az a kérésem, hogy legyen szíves felállni és elmenni. Az még mindig többet segít ennek az ügynek, mint hogy én sem tudok figyelni, a többieket is zavarja. Én ezt nem tartom elfogadhatónak.
Krisztián: Én már éhes vagyok.
Csoportvezető: Már megéheztél. Akkor azt szeretném, ha egy fél perc alatt átgondolnád. Most itt felajánlottam a lehetőséget.
(Gerzson és Krisztián elhagyják a termet.)
Csoportvezető: Nézzük a következő ötletet!
„Kérjen elnézést és javítási lehetőséget”
Vivien: Szerintem ez jó megoldás lenne, mert elvégre nem köteles elmondani a tanárnak a problémát, csakhogy az egyestől megmeneküljön. Most egy egyestől nem dől össze a világ, hanem felkészül és javíthat.
Fatime: De az nem biztos, hogy ezt meg tudja tenni.
Csoportvezető: Mert zaklatott lelkiállapotban van.
Kitti: Ez a diáktól függ, ha belemerül a tanulásba, nem foglalkozik a szüleivel, akkor lehet, hogy ki tudja javítani.
Csoportvezető: Ez egy olyan megoldás, mint a legyen őszinte. „Ígéretet tesz hogy jól viselkedik”. Megoldja-e a problémát?
– Nem.
Csoportvezető: Igazán nem találtunk megoldást a problémára. Mi az, amit mindenképp meg kell tennie?
Vivien: Elnézést kell kérnie.
Csoportvezető: Igen, oda kell mennie a tanárhoz, és kommunikálnia kell, beszélnie kell vele.
Vivien: Asszertív viselkedést kell tanúsítania.

5. Gyakorlat: Hogyan indítsunk beszélgetést a tanárral?

Csoportvezető: Hogy kezdődik a beszélgetés?
Szeretnék beszélni a tanárnővel az óráról (táblára írja).
Csoportvezető: Tehát szeretnék beszélni.
Aztán?
Csoporttag: – Elnézést kérek. (A csoportvezető a táblára írja.)
– Szakítana rám egy kis időt?
Csoportvezető: Mit gondoltok, ha egy ilyen beszédindítással kezdődik, a beszélgetés eredményes lehet?
Csoporttag: – Igen.
Csoportvezető: Minden bizonnyal. Mi van akkor, ha így megyünk oda, hogy „ez igazságtalan!” Mi történik, ha így indítasz egy beszélgetést?
Csoporttag: – Még inkább elromlik.
Csoportvezető: Nem segít, hanem ront a helyzeten.

6. Gyakorlat: Elemezzünk egy osztrák iskolában készült megoldási javaslatot!

(Szekszárdi: Utak és módok 83-84. o. Plakátra írva egy osztrák iskola beszédindítási javaslatai.)

Csoportvezető: Megvizsgálták egy osztrák iskolában ugyanazt a problémát, és azt, hogy melyik beszédindítás a sikeres vagy sikertelen. Az egyik oldalon a sikeres, a másikon a sikertelen beszédindításokat láthatjátok.

Sikertelenek:
Ez igazságtalan!
Ehhez nincs joga!
Ilyet nem csinálhat!
Ezt nem tűrjük tovább!

Ezek nem segítenek a diáklány helyzetén, sőt még inkább elromlik.

Sikeresek:
Megértjük hogy bosszús a történtek miatt. Kérjük, beszéljük meg! XY nem akarta megbántani, amikor a figyelmeztetés ellenére beszélt, de olyan súlyos problémái vannak.
(Itt már az érzésekről is beszélnek.)
Ha sikeres változatokkal indítunk, a tanár nem fog védekezni, nem szakítja meg a beszélgetést, nagyobb valószínűséggel oldható meg a probléma.

7. Gyakorlat: Holnap, ha hozzád indulok

Csoportvezető: Köszönöm nektek a foglalkozáson való részvételt. Egy olyan játékkal szeretnék zárni, amit már korábban játszottunk. Holnap, ha hozzád indulok, akkor elviszem neked a mai foglalkozásról…
Fejezd be, s ismételd meg a többiek „ajándékát” is!

Holnap, ha hozzád indulok viszek magammal

– egy asszertív viselkedést
– sok értékes gondolatot
– egy megértő osztályfőnököt
– megértő osztálytársakat
– kiállást a jó ügyért
– jó munkát, jó kedvet
– sok tapasztalatot
– nagy adag megértést.

8. Zárógyakorlat: Érzéskör – értékelőkör

Csoportvezető: Jelöljük az ajtón lévő körben, hogyan éreztük magunkat. Aki nagyon jól, az a kör közepére tegyen egy pontot, aki nem olyan remekül, az messzebbre helyezze a pontot a kör közepétől!

(A pontok többnyire középen csoportosulnak.)