A november 26-i jubileumi Digitális Pedagógus és Nemzedék Konferencián két sávban 6+5, azaz 11 szekció közül választhatnak e résztvevők. Ezt a választást szeretnénk segíteni, amikor ismertetjük a megrendezésre kerülő szekciók tartalmát, és bemutatjuk azok előadóit. Elsőként a digitális családdal foglalkozó műhelyfoglalkozásról írunk.
I/1. Digitális család, avagy hogyan éljünk együtt békében az okoseszközökkel?
A téma azért is különösen időszerű, mert iskolába kerültek azok a gyerekek, akiknek a már a szülei is a számítógépekkel együtt nőttek fel.
A szekció központi témája a családban folyó digitális nevelés. A résztvevők tapasztalt szakemberektől kaphatnak segítséget problémáik tudatosításához, kezeléséhez. Reményeink szerint az együttlét során a témához kapcsolódó személyes tapasztalatok is felszínre kerülnek. A műhelyt Kovács Márta1 vezeti.
A beszélgetés során a következő kérdésekre próbálunk választ találni:
Hogyan nevelnek, illetve pontosan kicsodák az ún. „helikopterszülők”, és mi rejt a „drónszülők” fogalma?
Megváltozott-e a digitális eszközök térnyerésével a család élete, s ha igen, miben áll ez a változás?
Milyen szerepet játszanak, és milyen felelősséget hordoznak a szülők gyermekük médiatudatosságra nevelésében?
Hogyan befolyásolhatják őket a digitális eszközök használatában?
A szekción elhangzó referátumok
Timár Borbála2: A szülő szerepe a digitális médiatudatosságra nevelésben
A megváltozott médiakörnyezet a gyereknevelésben is új kihívásokat jelent. Amerikai és brit kutatók, döntéshozók is úgy látják, hogy a korábbi alapelvek már nem alkalmazhatóak. Melyek az új irányok a gyerekek tudatos médiahasználatra nevelésében? Néhány egyszerű alapelv, gondolat, amely segít a szülőknek, hogy tudatosítsák, végiggondolják saját médianevelési elveiket.
dr. Baracsi Katalin3 – Fülöp Hajnalka4: Milyen a jó digitális szülő? Mit kell tudni, tenni a digitális szülőnek?
Beszélhetünk-e digitális szülőről? Milyen tulajdonságokkal kell felvérteznie magát egy szülőnek, ha szót szeretne érteni, illetve szeretné megérteni gyermekét a virtuális térben? Elengedhetetlen feltétel a hatékony kommunikáció és a bizalom. Hasznos tanácsok, tippek hangzanak el arról, hogy szülőként miként lehetünk társa és támasza gyermekünknek az internet világában!
Az előadás másik részében egy gyakorló, ötgyerekes anya mondja el évtizedes tapasztalatait a digitális szülőséggel kapcsolatban. Mik a leggyakoribb digitális élettel járó konfliktusforrások a családban? Hogyan lehet ezeket megelőzni, illetve megoldani? Hogyan legyünk szülőként jó digitális szerepmodellek? Meddig tart a gyerek magánszférája, és hol kezdődik az aggódó szülő területe az online világban? Milyen életkori szakaszok mutatkoznak meg az online felnövekvő gyerek szokásaiban? Hogyan lehet, és hogyan kell együttműködni a pedagógusokkal, az iskolával e területen?
A résztvevők egy 7 éve futó program kulisszái mögé is bepillanthatnak, ez a Safer Internet Program. Ennek keretében interaktív foglalkozások zajlanak kicsiknek, nagyoknak, szülőknek és mindenkinek, akinek fontos, hogy ők és gyermekeik biztonságban legyenek a virtuális térben is.
Faragó Judit5: A digitális világ kihívásai a születéstől a felnőtté válásig
Az előadó korcsoportonkénti ajánlást fogalmaz meg szülőknek és pedagógusoknak, áttekinti a médiaeszközök használatának lélektani és viselkedésbeli hatásait.
Bereczki Enikő6: „Helikopterszülők, drónszülők”…szülői útkeresések a digitális korban
Az Y-generáció 40 százaléka ma már szülő. Ők azok, akik kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a high-tech legújabb vívmányaival, s ezeket szülőként nevelési stratégiáikba is beépítik. E nemzedék tagjai a technológiát fontos segédeszköznek tekintik, számukra az IKT gyakran harmadik szemként funkcionál. A helikopter-szülőség kora leáldozóban van, a helyüket átveszik a drón-szülők. Miben áll a a változás? Vajon hogyan nevelnek ők?
Részletek az előadók publikációiból
Kovács Márta: Bébik a számítógép előtt
Egy angol felmérés szerint a 2 és 10 év között gyerekek több mint fele már használja a tabletet, miközben nem tud úszni, nem ismeri az órát és a cipőjét sem tudja bekötni, és a nagyobbak közül sokan azt is beismerték, hogy az olvasás terén is nehézségekkel küzdenek.
Ha a szülők órákat ülnek a számítógép előtt, vagy nézik a TV-t akkor a gyermeket mindenképpen érdekelni fogja mit csinálnak a szülők, ő is utánozni akarja majd őket! Ha nagyobb testvér van, aki az iskolai feladataihoz használja a számítógépet, mindenképpen mintát ad, érdekelni fogja majd a számítógép.
A gyereknek a mai korban kell érvényesülnie, ehhez pedig hozzátartoznak a digitális eszközök. Tény, hogy a számítógépen található (fejlesztő) játékok nagyon motiválóak. Sok szakember is használja ezeket a fejlesztő munkájához. Sok számítógépes, ismeretterjesztő játék is van, amely kedvet csinál a tanuláshoz. Terápiás céllal is használnak számítógépet, pl. autizmus spektrumzavar esetén. Fejlesztéshez fejlesztették ki a Multimédiás képességfejlesztő rendszert.
Az Egyszervolt.hu honlapon pedig tenger sok nekik való, szórakoztató tartalmat találhatnak az óvodások is. (mesék, játékok, versek, dalok stb.)
Most akkor engedjem, vagy nem, hogy az iskola előtt játsszon a gyerekem a számítógéppel?
Kovács Márta: Rontja-e a memóriát az internet? Avagy az internet a feledékenység technológiája?
Y generációs fiamnak nincsenek tankönyvei, szinte mindent az interneten fogyaszt. A hírektől a tananyagig, mindent a képernyőn keresztül olvas el. Nem beszélve a kommunikációról, filmnézésről, zenehallgatásról.
Elkezdtem magamat figyelni – egyre több időt töltök az internet előtt az olvasás rovására. Most is olvasok, de sokkal kevesebbet úgy, mint korábban! Manapság minél több információt fogyasztok, annál többre vágyom. Miközben egyre kevesebb információra emlékszem…
Van-e alapja ennek az amnéziának – kezembe került Nicholas Carr könyve – éppen kapóra jött.
Az interneten másképpen olvasunk, mintha könyvet olvasnánk. A könyvolvasás a könyvnyomtatás óta elmélyülést igénylő tevékenység. A képernyőn keresztül az olvasási stílus: böngészés, gyorsolvasás, kulcsszavak kikeresése, az egyszeri, a nem lineáris olvasás jellemző. Amikor linkekhez érkezünk, kizökkenünk az figyelem megszakad – haladjunk-e a linken tovább, vagy maradjunk az oldalon? Ez az állandó döntéskényszer információs túlterhelést okoz, elfáradunk, anélkül hogy ugyanazzal az erőbefektetéssel megjegyeznénk amit olvasunk. Adatokat, információkat gyűjtünk tehát, nem olvasunk a szó igazi értelmében.
Minek is olvasnánk, hisz Guggli a barátunk – ha szükségünk van valamire pillanatok alatt megtaláljuk. No de hova lesz az irodalmi élmény, a katarzis, az empátia? A kutatások szerint „minél inkább elvonja valami a figyelmünket, annál kevésbé vagyunk képesek arra, hogy az empátia, együttérzés és más érzelmek legárnyaltabb, sajátosan emberi formáit megtapasztaljuk.”
A médiatudatosságra, tudatos médiahasználatra nevelés egyik legfontosabb célja, hogy tudatos, aktív, motivált állampolgárokat neveljen. A gyerekek médiafogyasztásakor a felnőtteknek nem csak a képernyőidőre, az életkornak megfelelő tartalmakra kell odafigyelniük – hiszen, mivel a gyerekek szabadidejük nagy részét médiafogyasztással töltik – kultúrájukat a média által közvetített tartalmak, értékek, szerepek határozzák meg.
A Disney-hercegnők univerzuma azért nagyszerű példa ennek a jelenségnek a vizsgálatára, mert célcsoportja, a 3-8 éves lányok számára szinte elkerülhetetlen, elsősorban a hozzákapcsolódó merchandising termékek kapcsán. A Disney, a hercegnő-romantika ugyanakkor a legtöbb szülőben nosztalgikus érzéseket kelt, bár felnőttként (újra)nézve ezeket a rajzfilmeket, illetve elkerülni próbálva az elkerülhetetlen termékeket felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk ehhez a világhoz.
A téma kutatója, Rebecca Hains amerikai gyermekkultúra-szakértő elsősorban a kislányok testképére, világlátására, a nemi szerepekre és a (nemi és rasszista) sztereotípiákra hívja föl a figyelmét könyvében.
A Disney-hercegnők témájának vizsgálata azonban nem új. A legtöbb kritika szerint ezek a lányok passzívak, saját problémáikat nem tudják egyedül megoldani, nincsen céljuk a férjhezmenésen kívül – az első adandó hercegbe beleszeretnek és azonnal hozzámennek feleségül (A Jégvarázs című film, amely az elős a Disney-hercegnőkkel kapcsolatos kritikák széles nyilvánosságra kerülése után már reflektál erre a kérdésre – Annát többen is megkérdezik, biztos-e benne, hogy férjhez akar menni valakihez, akit aznap ismert meg, és ez aztán rossz választásnak is bizonyul.) Egyetlen feladatuk, hogy idealizáltan szépek és fiatalok legyenek, míg az idősebb női szereplők (a gonosz mostohák, vagy Ursula Ariel történetéből) irigyek, gonoszak, és hatalmat akarnak – ez pedig negatív tulajdonság ezekben a filmekben. (Talán ennek ellenpontjaként Szófia hercegnő már kislány, és mellette szerepel szép és fiatal édesanyja is, a Jégvarázsban pedig két hercegnő is szerepel, akik egyáltalán nem tipikusak. A szakirodalom Mulant és Meridát is a pozitív példák közé sorolja.)
A szelfi-szindróma a definíció szerint akkor válik „betegséggé”, ha naponta háromnál többször posztolunk szelfit magunkról. Az önmagunkkal való túlzott elfoglaltság persze nem a közösségi oldalak terméke; a nárcizmus az orvosi szakirodalomban is részletesen leírt személyiségzavar; az ilyen ember énközpontú, mások érzéseit nem veszi figyelembe, kapcsolatai felszínesek, pusztán az elismerésre vágyik. Saját jelentőségét irreálisan felnagyítja.
Nem nehéz észrevenni, hogy ezek a vonások könnyen felerősödhetnek a közösségi média intenzív használatával, a folyamatos online jelenléttel. Ha pozitív szempontból nézzük, az online identitás megteremtése önismeretet, tudatosságot követel. Az émárka kifejezetten arra vonatkozik, hogyan használhatjuk karrierünk szempontjából tudatosan a közösségi médiát önmagunk megjelenítésére – ez pedig minden kétséget kizáróan hasznos. Ha azonban valaki nem tudatosan használja önkifejezésre a közösségi médiát, könnyen elvesztheti józan ítélőképességét, és tulajdoníthat magának túlzott (és visszaigazolható) jelentőségét.
Éppen ezért tartjuk napjainkban, a médiatudatosságra nevelés, a digitális kompetencia fejlesztése elengedhetetlen részének az empátia fejlesztését is. Ez segíthet abban, hogy (a gyerekek is) a virtuális világban zajló eseményeket megfelelően értékeljék, saját szerepüket, helyüket reálisan lássák. Ne tulajdonítsanak túl nagy szerepet a várt komment elmaradásának; és képesek legyenek a nem-virtuális világban is az érzelmek felismerésére, kezelésére. Az empátiafejlesztés az a terület, amely segíthet az online megfélemlítés, a cyberbullying visszaszorításában – a megfélemlítő, agresszor sokszor nem is tudatosítja tettének valódi hatását.
Bereczki Enikő: Egymás foglyai: drón szülők és bumeráng gyerekek. (M)ilyen szülők leszünk
A helikopter-szülők kifejezést alig vezették be, máris egy újabb szülő-faj köröz a fejünk felett: a drón-szülő. Az Y-generáció 40 százaléka jelenleg már szülő. Ők azok, akik kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a high-tech legújabb vívmányaival, amelyeket apaként, anyaként nevelési stratégiáikba is beépítenek.
Aki lemaradt volna az előbbi, helikopter-szülő kategóriáról, annak elmondjuk, hogy helikopter-szülőkön azokat az anyákat és apákat értjük, akik túlféltik a gyermeküket és túlzott kontrollal megakadályozzák őket az önállóvá válásban. Egyes kutatások szerint e jelenség hátterében a biztonságmánia vagy a biztonság eltúlzása állhat. Más tanulmányok szerint a szülők attitűdje kultúra-, és gazdaságfüggő. A gyermekeik „feje felett repkedő szülők” tehát nagyobb valószínűséggel olyan országokban élnek nagyobb számban, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság. Ugyanis ezeken a helyeken fontosabb szerepe van a kemény munkának, az iskolázottságnak a mindennapi érvényesülésben és karrierben, amit ezek a szülők a lehető legjobb szándékkal, de talán a legkevésbé hatékony eszközökkel próbálják meg sulykolni gyerekeiknek.
A helikopter-szülők hajlamosak túl magas mércét állítani, magánórák és programok tömkelegébe hajszolva gyermeküket. Az együtt töltött minőségi idő azonban többet ér bármely különóránál, és a tevékenységekben átélt öröm sokkal fontosabb kritérium, mint a valamihez viszonyított eredmény. A „helikopter szülők által „kitermelt” bumeráng-gyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást. Önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket”. (Részlet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből)
Tinédzser és fiatal-felnőtt gyermekeik minden fontos döntésébe beleszóló szülők egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagynak: mégpedig azt, hogy a folyamatos monitorozással megfosztják a fiatalokat mindattól a tapasztalattól, amire elengedhetetlenül szükségük lenne, ahhoz, hogy megállhassanak a saját lábukon néha akár saját kudarcuk árán is.
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
