Van vészkijárat!

3. Szabadlábon

„Az egésznek az alfája és ómegája az, hogy meglássuk: a mozgássérültség csak egy testi tulajdonság, olyan, mint az, hogy én barna hajú vagyok, ő meg magas.”
(Mészöly Ágnes interjú-részlet)

„És utálom, amikor álszenteskedve azt mondják, hogy a sérültek is ugyanolyanok…
– De hát te ugyanolyan vagy – ellenkezett őszintén elkerekedett szemmel Zsu.
– Cuki vagy, de nem… illetve igen, de… jaj, ez rohadt bonyolult! – sóhajtott a fiú, aztán megpróbált beleolvadni a tömegbe.”
(Mészöly Ágnes: Szabadlábon)

A valamilyen testi fogyatékkal élők iskolai integrációja sok évtizede tartó folyamat, de úgy tűnik, sem az egyes intézményi, sem átfogó infrastrukturális szinten nem sikerült még maradéktalanul megoldani. A természetes viszony kialakítására való törekvésért, a valamilyen testi, vagy mentális fogyatékkal élők „elfogadására” való érzékenyítésért nyilván nem kizárólag a család, az otthoni környezet, szülői minta felelős, hanem természetesen az iskolai nevelés is. Egy „átlagos” pedagógustól nyilván nem várható el a szakszerű felkészítés, azonban az alapvető humánus attitűdre hangolás mindenképpen. Azaz, ez ismét egy olyan téma, amellyel, ha foglalkozni szeretnénk, mindenképpen érdemes szakembert, akár egy konduktort is elhívnunk, hiszen ő az, aki valóban mély és nem csak elméleti tudással rendelkezik a témában.

Az osztályfőnök feladata ebben az esetben elsősorban az lehet, hogy az „egészséges” diákokkal beszélgessen az elfogadás útjairól, módjairól. Akkor is elengedhetetlenül fontos, hogy foglalkozzunk a témával, ha az adott közösségben nincs fogyatékkal élő osztálytárs. Nekem úgy tűnik: ilyenkor a felnőtt társadalom is többnyire zavarban van, nem tud mit kezdeni az olyan helyzetekkel, amikor valaki nem a megszokott módon cselekszik.

Gyakori jelenség a túlkompenzálás, azaz a minden áron való segítségnyújtási szándék, amely azonban az esetek többségében nem szakszerű, az illető gyakran nem tudja igazán felmérni, hogy milyen módon segíthetne, azt sem ismeri fel, hogy egyáltalán szükség van-e a segítségére.

A téma osztályfőnöki órán történő feldolgozásához (többek között) Mészöly Ágnes Szabadlábon című könyvéhez fordulhatunk segítségért.

A regény főszereplője, Győri Dani, tizenhat éves, kettesben él az anyjával, az apját nem is ismeri, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi. Egy rosszul sikerült iskolai program és egy ha¬talmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul. Elsősorban azért, hogy az időközben őt interneten megtaláló apjával találkozzon. Ez elől a találkozás elől azonban „elfut”, és elindul egy road-regény. Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások sorjáznak ebben a különös én- és apakeresésben. Felszabadultan.

A téma be-, vagy felvezetése a könyv egyetlen fejezetén keresztül is megvalósítható akár szerepjátékkal. A szerepeket kiosztjuk (ebbe kb. 15 diákot vonhatunk be, a többi osztálytárs nézője és értelmezője lehet a jelenetnek). A szereplők természetesen nem csak a regényben is szereplő válaszokat adhatják, hanem önálló/saját gondolataikat is megfogalmazhatják. A többieknek azt kell megfigyelni, hogy szerintük ki mit miért mondott, elképzelhetők lennének e más válaszok.

A feldolgozandó szövegrész itt olvasható PDF formátumban. A könyvből persze más részlet is választható. Javaslom az egész regény elolvasását és elolvastatását a gyerekekkel.