Digitális (tanító-) és tanármesék

3. „Ez úgysem fog működni!” – Játékosítás és tanulói autonómia egy tanár szemével

A konferencián a tanári pályán töltött négy és fél évem kihívásairól, módszertani áttöréseiről és kudarcairól beszéltem. A gamification és a pozitív pszichológia módszertanának ismerőjeként célom volt, hogy mindennapi pedagógiai gyakorlatom részévé tegyem a játékosítást, mindezt ötvözve a tudatos IKT használattal és a tanulói autonómia fejlesztésével. Magasztos célok, a gyakorlatban azonban ezek összehangolása és megvalósítása nem kis fejtörést okozott egy olyan oktatási rendszerben, amely sokszor nem a képes rugalmasan kezelni az egyéni igényeket.

Nem a játékosítás előnyeiről kívánok szólni: nem célom senkit meggyőzni, hanem a saját nézőpontomból, tanárként szeretném bemutatni ennek a szemléletnek az előnyeit és természetesen a buktatóit is. Konkrét, gyakorlati példák segítségével végigvezettem a résztvevőket azon a négy és fél tanéven, melyet a Kőbányai Szent László Gimnáziumban töltöttem és melynek során több játékosított pedagógiai módszert is alkalmaztam, hol több, hol pedig kevesebb sikerrel. Beszéltem továbbá arról az intézményen belüli kis tanári közösségről, ami velem együtt elkezdte használni ezt a módszert: a kihívásokról, az első szárnypróbálgatásokról, a kudarcokról és a változni ill. változtatni akarásról. Ez utóbbi elengedhetetlen: véleményem szerint csak az képes hatékonyan véghezvinni egy ilyen drasztikus átállást, aki nemcsak a diákoktól várja el a változást, hanem maga is hajlandó másként működni és folyamatosan alkalmazkodni a felmerülő igényekhez és kihívásokhoz.

Külön hangsúlyt szeretnék fektetni arra, hogy szerintem miért nehéz a pedagógusoknak ezt a rendszert használni, és mi lendíthet át valakit a holtponton, amikor úgy érzi, hogy nem tudja merre tovább. Konkrét módszereket mutattam be, melyek segítségével a tanár tehermentesítheti saját magát úgy, hogy közben az általa kitűzött pedagógiai céloknak megfelelően zajlik a tanulás. Megemlítettem továbbá azokat a továbbképzéseket és műhelymunkákat, melyeket más iskolákban tartottam és szóltam arról: miért fontos, hogy a pedagógusok az intézményeken belül, a helyi igényekhez igazodva, közösen dolgozzák ki a játékosítás lokalizált módszertanát.

Hajba László

Hajba László prezentációja

A szerző diplomás angol nyelv és magyar mint idegen nyelv szakos tanár, vállalkozó, módszertani tanácsadó, a PeaceCamp Erasmus+ projekt magyaroroszági koordinátora, az angoltanárok nemzetközi szervezetében (IATEFL) a Global Issues SIG bizottsági tagja, gémer. Immár ötödik éve tanít a játékosítás módszertanával, gamification- és 21. századi pedagógia munkacsoportot vezet iskolájában. Kiemelten foglalkoztatja a tudatos IKT használat, a globális kompetenciák fejlesztése és a tanulói autonómia fejlesztése.