2009. szeptember 18. péntek, 19:56
Volt egy tánc
Volt egy tánc Ünnepi műsorterv október 23-ára Szereplők: Férj, Feleség, Fogoly, Börtönőr, Őrmester, Ajtai (rab), Cseri Jancsi (rab), Gyorsíró, 1. csendőr, 2. csendőr, 1. gazda, 2. gazda, Házigazda, 1. valaki, 2. valaki, Trafikos, Házmesterné (Minden zeneszámra külön koreográfia) Zene: Volt egy tánc Feleség: Mi lesz ma este a tévében? Férj: Nem tudom, mindjárt megnézem. (Előveszi […]
„Emlékszem, amikor egyik reggel azzal fogadtak, hogy egy osztálytársunkat elütötte a kamion, és meghalt. Életében először és utoljára ő vezette a triatlonos bringásokat. Csak nevetni tudtam a folyosón, egészen addig, míg nem értem be a terembe, ahol nem láttam egyetlen tekintetet sem. Meg arra, hogy a kamaszok a temetésen zavarukban vagy a trauma hatása miatt nemcsak síró-, de röhögőgörcsöt is kaphatnak.”
A mi számunkra azért is különösen érdekes ez a történet, mert egyes mozzanatai emlékeztetnek más, módszeresen tönkre tett tanintézetekben zajló eseményekre. Nem a Szent István az első és egyetlen patinás intézmény, amelyet végül is sikerült megroggyantani. 
A diákok kiválasztják maguknak a négy őselem – tűz, víz, föld, levegő – közül azt, amelyiket saját magukra a legjellemzőbbnek gondolnak. A választott őselemről egy meghatározott folyamatban rajzot készítünk. Ennek eredményképpen végül az osztály egészének „vérmérsékletét” látjuk egy nagy közös montázson. Az elkészült képpel akár az osztálytermet is díszíthetjük.
A Radnóti Színház Szálinger Balázs Oidipusz gyermekei című drámájának ingyenes főpróbájára invitálja a magyartanárokat 2009. október 15-én, csütörtök este 7 órára. ½ 7-től beszélgetést tartanak az író, a rendező és a színház igazgatója, Bálint András részvételével. 
Miért oly rövid életű a jó kísérletek, programok, központi és helyi innovációk döntő hányada a közoktatásban? Van-e remény arra, hogy a több milliárdos költésvetésű kompetenciafejlesztő programok jónak talált eredményeit a pedagógusok és az intézmények később is használni fogják? Gönczöl Enikő ezek apropóján a tudás és a tudásmegosztás kérdéseit járja körül.
„Agostyán. 2009. augusztus 13-16. Tikkasztó meleg, szöcskék nem legelésznek, valahova elbújtak. Az energiadomb tetején kis csapat felnőtt ember nagyokat nevetgél, küzd, játszik – nem foglalkoznak semmi mással, csak azzal, hogy átjussanak a nutella-folyón (hogy miért ez a neve, annak külön oka van, de azt csak mi tudjuk, akik ott voltunk).” (Leiner Károly)
„Végignézek a seregen, és csodálkozom, hogy még ennyien vagyunk. A kisebb, öregebb lovakat egyszerűen elvitték, ezért néhány erősebb ménen hárman is ülnek. Hogy fognak így harcolni? Pedig valamit hallottam a tábornoki parancsról, hogy differenciálni kell. Szóval, hogy csata közben, tömegben, lőporfüstben is a megfelelő egyéni taktikát kell alkalmazni az ellenséggel szemben. Na, de ez így nem fog menni!”