2008. január 16. szerda, 6:33
Szabadság az egyformaság?
„Az egységes sugallat azt üzeni, hogy az iskola, a tanár nem ért hozzá, majd felülről megmondják, hogy mi a követendő metódus. Egy-egy új elem bevezetését nem előzi meg szakmai vita, konszenzuskeresés, ez szinte diktátumként jelenik meg a rendszerben. Legrosszabb esetben váratlan meglepetésként. Az iskola meg kapkod, igyekszik mindenfelé megfelelni. Az értekezleteken már évek óta alig esik szó a gyerekekről, a szakmáról, időnket befonják a szabályozók, rendeletek... és a bizonytalanság.” (Gyulai Zsuzsanna)
A tanulók megismerkednek egy messzi múltba vezető titokzatos történettel, amely arról szól, hogyan építették fel az elsüllyedt Atlantiszon az egykori gyerekek Meto istenség obeliszkjét. A feladat rekonstruálni az építkezés folyamatát, és kideríteni, hogy atlantiszi idő szerint pontosan milyen napon készült el az obeliszk. (12-14 éveseknek.)
Móra Ferenc egy tanéven át tanító is volt. Ez az élmény olyan igazságok megfogalmazására ösztönözte, amelyek napjainkban, amikor a pedagógustársadalom (és általában a felnőttek) gyakorta teljesen reménytelennek vélik a tanulók motiválását az iskolai munkára, a tanulásra, rendkívül tanulságosak. 
Pedagóguskörökben is komoly feltűnést keltett Bodor Béla ÉS-ben megjelent publicisztikája, mely nagyon kemény kritikát fogalmaz meg az iskolai oktatásról. Véleménye meglehetősen sarkított, de gondolatai éppen provokatív voltuk miatt továbbgondolásra, vitára ösztönöznek. Ezért tesszük itt közzé az írás néhány részletét.
A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház új bemutatója, a 
„Mi magunk mit teszünk annak érdekében, hogy a jövő generációi felelősségteljes polgárok, a környezetükért és önmagukért tenni tudó emberek legyenek? Kitaláltuk a módszereket, van erre stratégiánk? Gondolunk erre akkor, amikor tanítunk, döntéseket hozunk, ellenőrzőbe írunk, szülőit tartunk, konfliktusokat kezelünk? Hányszor gondolunk arra, hogy mi milyen mintát adunk?” (Galambos Rita)
Az egy tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játék a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj iskolákban, osztálytermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi iskolai élet során találkoznak.
A film az Esztergomi Kortárssegítő Műhely „Ne tedd!” bűnmegelőzési modellprojekt keretében készült. Szereplői (és nagyrészt az alkotói is) kortássegítők. A Retorzió elkerüli a klasszikus értelemben vett oktatófilmek buktatóit; ez azonban azt is jelenti, hogy az osztályfőnöki munkában csak gondos előkészítéssel és feldolgozással használható.