2015. február 26. csütörtök, 7:22
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2.
Ma az iskolák többsége egy álszent, ugyanakkor nem alap nélküli, demagóg szöveg csapdájában él: fogyatékkal élőket csak integráltan lehet nevelni, mert úgy hatékonyabb. Hazug az állítás. Milyen fogyatékkal él? Mert ha érzékszervi vagy testi fogyatékos, akkor legalább az intellektusa ép, és az osztály tud együtt haladni még akkor is, ha nincsenek speciális eszközök, nincs a pedagógusnak segítsége, szakmai tudása hozzá stb. Azért hazug, mert ez az erőltetett, integrációnak nevezett folyamat Magyarországon a szükséges feltételek nélkül, csak papíron zajlik. (Leiner Károly)
A Z generáció már a középiskolában van, tanítványaink valamennyien együtt nőttek fel a kütyükkel. Hogyan távoznak majd az iskolából? Érintetlenül, bezárva a saját világukba, egyedül azt tartva hitelesnek? Vagy sikerül átadnunk valamit az idősebb generációk hagyományokban gyökerező kultúrájából? És mindeközben velünk mi történik? Megértjük-e őket? Megismerjük-e az ő világukat? Építünk-e hidakat kellő mennyiségben ahhoz, hogy később is lehetséges legyen rajtuk a közlekedés? A műhelyt három magyartanár vezeti: Gergelyi Katalin, Fegyverneki Gergő és Sulyok Blanka.
A Vígszínház fontos feladatának tekinti, hogy nyitottá tegye a fiatalokat a színház élményére, illetve segítséget adjon nekik a színház nyújtotta hatások befogadásához. Szeretnénk különleges, diákoknak és pedagógusoknak szóló kedvezményekkel támogatni az iskolák és a színház együttműködését.
Hétfőn délelőtt gyanútlanul megyek be. Ül a portán egy anyukának látszó felnőtt. Elmentem mellette vagy harminckétszer, amikor is érkezik N. Ő az egyik baba, aki az állam gondoskodását élvezi. Mondja, itt az anyukája és velem akar beszélni. Nahát! Most látom életemben először! A kislány legalább 10 évig nem látta az anyját. Édesapja egyedül nevelte, próbált neki mindent megadni erején felül is. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy kilátástalan helyzetbe került. A kislány hallani sem akart az anyjáról, mert nem tudta megbocsátani neki, hogy elhagyta. (DZS)
Diák ír tanárról. A közölt szöveget – a szerző engedélyével – egy blogból vettük át. Mintha Karinthy Tanár úr kérem című klasszikusának XXI. századi folytatását olvasnánk! Vagy inkább: Tanárnő, kérem. De ez lényegében teljesen mindegy. (SzJ)
A Sráckor arra vállalkozott, amire eddig film még nem: 12 éven keresztül forgatták Texasban, a szereplők sok jelenetben improvizálnak és látunk egy fiút felnőni, aki az első kockák alatt még csak 6 éves. Látjuk a maga valóságában. Az OFOE Filmklub következő vetítésén: március 3-án a Kino Caféban látható.