Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2015. március 1. vasárnap, 16:00

MI – Egy osztályfőnök feljegyzései

14. „Ha én ezt a klubban elmesélem!”

2015. február 20.

A hét úgy indult mint mindig. Örülünk a találkozásnak. „Csak” hatan hiányoznak. Remélem, hogy csütörtökig néhányan meggyógyulnak, és azt is, hogy nem lesznek újabb „áldozatok”. Nagyon fontos eseményre készülünk Z. bácsival. Jó lenne, ha minél kevesebben hiányoznának. Sajnálom azokat, akik kimaradnak a jóból. Persze, aki beteg…

Kedden kedvenc földrajz tárgyunk is lesz, tehát gőzerővel tanulják a teljesen fölösleges dolgokat. De ugye írnak, tehát készülünk.

Kedden E. néni megíratja persze. Amerika országai, fővárosai. Jutalomból nem felsorolás, vaktérképen kell megtalálni. Aztán óra végén cinikusan felteszi a kérdést: Ez így jobb? No comment!

Míg a kisdedek küzdenek a vaktérképpel, nekem kellemesebb elfoglaltságom van: érkezik a sok-sok csomagocska csütörtökre.

A valamikori gondnoki lakásból kialakított irodához tartozik egy fürdőszoba is. Ahhoz annak idején nem nyúltak. Van ott egy fürdőkád is, amit persze nem használ senki. Illetve eddig nem használta senki. De már két hete, hogy újra értelmeztük a fürdőkáddal kapcsolatos ismereteket. Ott van az ajándékok búvóhelye. És dugig van! Ajándékokkal!

Délután beszivárog K. Ha már érkezett, feldobta a délutánt. N-val előtúrtak egy fejet, ami a farsangi jelmez része volt. Gondosan felöltöztették, beültették egy padba. Ééééééééééééés???? Egy föcikönyvet tettek elé! Ő az új osztálytárs, Layos. Layos azóta ül a padban. És hol geometria leckét csinál, hol törit, hol más egyebet tanul. És addig lehet osztálytárs, amíg a hetedik nem él vissza a mi jól fejlett humorérzékünkből adódó engedékenységünkkel.

Szerdán a kollégák is találkoztak Layossal. Elég jól viselték.
Csütörtökön ebéd után azonnal a kiskonyhába mentünk. Készült a sztrapacska. Hihetelenül édesek voltak, küzdöttek a krumpkinokedlivel, pirították a szalonnát, dolgoztak derekasan.

Hogy munka közben éhen ne haljanak, letoltak egy tálca meggyes pitét, majd egy tepsi almásat is. Ennek köszönhetően fél ötig hősiesen tűrték a működésükből adódó, a nyálelválasztást beindító illatok egyre intenzívebb jelenlétét.

Mire készen lettek, három nagybeteg kivételévelmindenki előkerült. A középiskolások is, a hiányzók közül azok, akik elég jó állapotban voltak ahhoz, hogy néhány órára belátogassanak.

Nem értették, miért kell betegen is bejönni, de nem kell nekik mindig mindent azonnal tudni. Majd, ha eljön az ideje, megtudják! Tehát, nem sejtenek semmit!

Nekiültek, lapátoltak, mint akik már két hete éheznek. Amikor dugig voltak, nekiálltak a rendcsinálásnak. Míg ők a romeltakarítással voltak elfoglalva, addig én a portás bácsival teleraktam a zsúrkocsit mindenféle kincsekkel.

Visszamentem hozzájuk, kezdődött a hét, de talán az idei tanév legnayobb durranása. (Már az előző beszámolókban többször írtam, hogy az „Angyalkák karácsonya” számunkra katasztrofális eredményt hozott. Megírták a levelet, amit az angyalok kértek, majd szóltak nekünk, hogy nem jó, mert nem rajzoltak. Kértem vissza a leveleket, hogy rajzoljanak rá, de nem adták. Ilyen körülmények között én vállaltam a felelősségét, hogy ebben az esetben nem lesz ajándék. Csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem az ajándéknak nincs feltétele, a jutalomnak van. De a felajánlás alapján ez nem jutalom, hanem ajándék lett volna. Mi tényleg nem kaptunk, ezen kiakadtam kissé, de akkor egyszer csak érkezett B. És megszervezte, hogy rajz nélkül, csak úgy, önzetlenül megcsinálják a pótkarácsonyt. A fedősztori az volt, hogy a névnapomra írják meg gyerekek a leveleket még egyszer. Mert nagyon bánt a karácsonyi cirkusz. És a leveleket az angyalok(???) nagy valószínűséggel kihajították. Mert kértem vissza, de nem találják. Hm. És ha ők megírják, akkor én talán megnyugszom. De ez hétpecsétes titok! Nekem egy szót se! És csütörtökön volt a névnapom, tehát…)

Kértem az egyik gyereket, ha már ilyen édesek voltak, hogy megírták nekem újra ezeket a kívánságokat, olvassa fel a sajátját. Úgy a felénél tartott T., amikor nyílt az ajtó és érkezett a portás bácsi egy zsúrkocsinyi ajándékzacskóval. Mondta nekem: ezt neked küldték mind! A gyerekek lefagytak. Ez mi???? Mondtam, ne törődjetek vele, nem érdekes! T! Olvass tovább! Folytatta az olvasást, majd a mikor befejezte, előkerült egy zacsi. Rajta az a márkanév, amit szeretett volna. Nna, leesett a húszlajtáros!!!! Belekukucskált és azt találta benne, amire vágyott! Mint egy kiscsikó, úgy nyargalászott abban a pici konyhában! Minden második körben odajött, megölelt, megcsókdosott, majd nyargalt tovább! Innentől kezdve látni kellett volna a pofikájukat! Az az izgalommal teli várakozás! Hogy ő mikor olvashatja fel a levelét? És ő is megkapja, amit kért?

Azért, amikor sikerült T-t végre leültetni, akkor elmondtam nekik: egymásra találtunk olyan Tündérekkel, akik úgy gondolták, hogy megpróbálják jóvá tenni az Angyalok(???) által elkövetett súlyos hibát.

És lesznek olyanok, akik nem teljesen azt kapják, amit kértek, de abban biztosak lehetnek, hogy nem fognak csalódni.

Egy fiú nem kért semmit, levelet sem írt, de valahogy mégis nőtt egy meglepi. És hogy örült! Két kislány, aki karácsonykor azért kapott ajándékot, mert felismerték, hogy ott vannak a tesói is, illetve a másik, aki később jött, tehát már rajzolt, bár megírták a levelet, nem azt kapták, amit kértek. Hiszen ők már karácsonykor egyszer… Aztán elismerték, hogy nagyon jól jártak, mert mindketten az én leírásom alapján, kifejezetten személyre szólóan nekik készített csudiszép farmertáskát és hozzá egy-egy színben harmonizáló karkötőt kaptak ajándékba. Ha ehhez hozzávesszük, hogy más csinálta a táskát és más a karkötőt! Még erre is odafigyeltek! Kimondhatatlanul jó érzés, nna!

Vagy másfél órát tartott a levelek felolvasása, a csomagocskák bontogatása, az öröm különböző megnyilvánulásainak végigélése, de szuper volt!!!!

Azt hiszem, életem legemlékezetesebb, legmeghatóbb és legcsodálatosabb névnapi ajándékát kaptam. Innen is hálás köszönet a Tündéreknek!

Szegények úgy elfáradtak a csomagok bontogatásában, hogy muszáj volt pótolni az elvesztegetett energiát. A vacsorát ugyan nem ették meg, de az ahhoz járó piskótekerccsel duzzogva bár, de megbírkóztak! Ismét adtunk egyet az egészséges életmódnak! Igazi Norbi Update volt! 😛 De nem számít, mert így volt gömbölyű ez a nap!

Pénteken délelőtt megyek be, a kollégák értetlenkedve kérdezik, mi a túró történt tegnap? Órát tartani nem lehetett, mert egymás szavába vágva meséltek valami ajándékokról, karácsonyról, ami nem volt jó, tündérről, angyalról. És mutogattak mindenfélét, hogy akkor ők most ezt és itt és mindenki nézze meg, hogy milyen klassz, stb.

Kell ennél több?

DZS

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.01.25.
Tanügyi intézkedés nincs, de sok iskolában alig van tanár, aki tanítana
Tanügyi intézkedés jelenleg egy iskolában sincs, ugyanis nemrég módosultak a karanténszabályok, az oltatlanokra öt nap karantén vár, aki viszont be van oltva és nincs pozitív teszteredmé...
(Forrás: Eduline)
--
2022.01.25.
Ránki Sára: ELBALTÁZOTT ÍRÁSBELIK
Összegezve: az idei felvételi feladatsor sem azt kéri számon, amit tanítunk. Nem indulnak a gyerekek egyenlő esélyekkel, eleve nem tudnak egyenlő esélyekkel indulni. Gondoljunk a Covid okozta...
(Forrás: Jelen)
--
2022.01.25.
A kormány szeretné, ha úgy sztrájkolnának a tanárok, hogy azért tanítanak is közben
Nem jutott eredményre a kormánnyal folytatott tárgyalások során a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének és a Pedagógusok Szakszervezetének közös sztrájkbizottsága. Pedig már hónapok...
(Forrás: 444.hu)
--
2022.01.25.
UZSALYNÉ PÉCSI RITA A TRANSZHATÁSRÓL, AZ OKOSESZKÖZMENTES ISKOLÁKRÓL ÉS A SZÜLŐI MINTÁRÓL
Hirtelen lett az életünk része a kütyüvilág, nem alakult még ki a kultúrája, nem vagyunk tudatosak. Sikeres elvonót irányító kutató is van olyan, aki azt mondja magáról, hogy maga is leszok...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2022.01.24.
„A feladatsorok összeállítói egyáltalán nem vettek tudomást arról, mi történt az elmúlt két évben\"
Ezekkel a feladatokkal ki lehet deríteni, hogy egy diák tudja-e, mi a különbség a képző, a jel és a rag között, vagy felismer-e egy magas hangrendű szót. Arról viszont semmit nem tudunk meg...
(Forrás: Eduline)
--
2022.01.24.
Ónody-Molnár Dóra: TÖMEGESEN KERÜLNEK KI AZ ISKOLÁKBÓL OLYAN FIATALOK, AKIK NEM TUDNAK SEM ÍRNI, SEM OLVASNI, SEM SZÁMOLNI – 2. rész
A tanárok szavaiból kiderül: nem a „lemorzsi” miatt csökken a statisztikában a buktatások száma, hanem azért, mert az elszegregálódó iskolákban a pedagógusok felhagytak a buktatással...
(Forrás: Jelen)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep