2008. február 20. szerda, 6:04
„Akkor én most ideteszem, te meg majd odaállsz”
„A szövegértésről szeretnék most beszélni, ami gyerekeink, fiataljaink körében – mérten, bizonyítottan és felnövekedésük teljes hosszában az érettségiig bezárólag, sőt tovább – gyalázatosan alacsony szintű. Azért szeretnék erről beszélni, mert nagyon fontosnak gondolom, hiszen semmi nem épülhet az emberben, sem önértés, sem a másik értése, sem világértés, ha nem tud szöveget, történetet befogadni és megalkotni vagy újraalkotni.” (Kádár Judit)
A nehéz sorsú, tehetséges gyerekeknek szeretne segíteni a Tudor Alapítvány, hogy elvégezzék az általános iskolát, eljussanak
a középiskoláig, és kezükbe vehessék sorsuk alakítását.
Olykor rádöbbenünk, hogy Madách a 19. században milyen tisztán látta napjaink máig megoldatlan, sőt súlyosbodó (globális?) problémáit. Ennek igazolására következzék itt egy részlet drámai költeményéből. 
Az Országos Bűnmegelőzési Bizottság (OBMB) elnöke, Gönczöl Katalin kérésére tájékoztatást adunk a 
„Észrevette valaki, hogy fokozatosan leépült egy jól működő rendszer? Átgondolta valahol valaki, hogy mi történt szépen lassan, lépésről lépésre? Hogy mit veszített a közoktatás? Hogy mit veszítettek az óvodák, az iskolák, a pedagógusok?” (Hercz Mária)
A tanulók felmérést végeznek saját lakókörzetükben arról, hogy a környék közterei és a sokak által használt épületek mennyire közelíthetők meg akadálymentesen a kerekes székkel közlekedő emberek számára. (Ur Anita óravázlata 15-16 éveseknek 45 percben.)
Vajon mi indokolja a fiatalok agresszivitását? Erősen frusztrál, gátlásokat ébreszt, olykor megtorlási vágyat gerjeszt a verbális bántalmazás. A verbális bántalmazás elkövetői pedig tanárok is lehetnek. Az Aranysárkány itt közölt részletében a különben rokonszenves és köztiszteletnek örvendő Novák tanár úr alázza porig rosszul teljesítő tanítványát. Liszner Vili pedig beváltja fenyegetését: a verbális bántalmazást kegyetlen veréssel torolja meg. 
„Ebből a szerepszerű vakságból és süketségből fakad, hogy az ún. oktatási reformoknak gyakorlatilag nincs hatásuk a valóságra. Hogyan is lehetne, amikor az oktatásirányítás egy reformmal sosem azt tűzi ki célul, hogy mi és hogyan legyen jó (hiszen ennek valós szubsztanciájára nem is kérdez rá), hanem azt, hogy ami jelenleg (szerinte) rossz, azt hogyan akadályozza meg.” (Veszprémi Attila)