2020. május 8. péntek, 19:40
Pedagógiai jegyzetek a karanténból 1. – Személyesség és közvetlenség
Amikor a tanárok ott ülnek a számítógép előtt, és rendre gyártják a feladatokat, megoldásokat javítanak ki, megoldókulcsokat állítanak elő, ugyanezt élik át: megmaradt a tananyag és a feladat, és eltűntek mögöttük a diákok. Éppen azok, akikért az egészet csinálják. Akik a hétköznapokban persze nagyon sok bosszúságot is okoznak; állandóan félreértések kísérik a tanár-diák interakciót, gyakran bizalmatlanság vagy ellenségesség övezi a viszonyukat a diákokhoz, de mégiscsak: a diákokkal beszélgetnek, velük vitatkoznak, őket igyekeznek megnevelni, nekik akarnak valami érdekeset és fontosat átadni. Egyszóval: diák nélkül mit ér az oktatás? (Fenyő D. György)
Ott voltam a tegnapi szolidaritási tüntetésen, amelyet az ADOM Diákmozgalom és a PDSZ közösen szervezett. Hatalmas élmény volt. Több tízezres tömeg, fiatalok és idősek, tanárok, diákok, szülők és más felelős állampolgárok együtt. Molinók, kockás ingek, transzparensek... Nyugodt, mondhatni derüs hangulat, valódi erő mutatása. Hogy ez mire elég? Majd meglátjuk. Voltak előzmények, és lesz folytatás. Reménykedjünk! (Szekszárdi Júlia)
Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus igen tartalmas és elgondolkodtató interjút adott a TÍZPERC iskolablognak. A beszélgetés címe meglehetősen provokatív: Elképesztő teher van pedagóguson, diákon, szülőn. Vajon mi mindenből erednek ezek az "elképesztő terhek"? Honlapunkon néhány gondolatébresztő részletet közlünk a beszélgetésből bízva abban, hogy ezzel kedvet csinálunk az egész interjú elolvasásához.
Szívemcsücske kolléga rohan le a lépcsőn, ölnyi dossziékat egyensúlyozva, legszívesebben elgáncsolnám, hogy nyomatékosítsam már korábban elhangzott intelmemet: "Nyugi, hova a fenébe rohansz?" Nem gáncsolom el, de többször kell utána szólnom, hogy végre meghallja. Meg sem hallgat, azonnal kezdi: "Bocs, dolgozatot írnak, időben kell odaérnem, hogy legyen idejük." (Vass Judit)
Idén májusban hatodszor rendezték meg az ÖkiLand tábort, melynek alapmodelljét Liska Tibor dolgozta ki, és fia, ifj. Liska Tibor fejlesztette tovább, elsősorban közgazdaságtant hallgató egyetemisták számára. Braun József, a Zöld Kakas Líceum SzG egyik alapítója és a Zöld Kakas program vezetője hangolta át a modellt középiskolás korosztályra, és ő az ÖkiLand-táborok főszervezője is (Sulyok Blanka).
Lelkes és szkeptikus hangok egyaránt övezik a "miskolciak" kezdeményezését. Ez az, végre történik valami, így tovább, veletek vagyunk - olvasható az optimisták internetes kommentjeiben. Na igen, egész csinos számok tűnnek fel a frissülő hírekben, főleg ahhoz képest, hogy mondjuk a pedagógusok etikai kódexének "demokratikus érvényre jutása" előtt mindössze hatvan pedagógus érezte úgy, hogy hozzá kell szólnia a dologhoz (Sulyok Blanka).
Programunkban a kompetenciafejlesztő foglalkozásokat az osztályfőnöki órákhoz – illetve az osztályfőnöki tevékenységhez, így az osztályfőnöki órán kívül kirándulásokhoz, táborokhoz – rendeltük, míg az életpálya-építéssel kapcsolatos kereszttantervi tartalmak megjelenítésére témanapok, témahetek, projektek tervezését és megvalósítását kértük az intézményektől, de javasoltuk a témának a szakórákon történő megjelenítését is. (Földes Petra)
Az ez év májusában induló projektet a program ötletgazdája és megvalósítója, Prievara Tibor diákjaival együtt mutatja be a szekcióban. A program lényege, hogy a kórházba kerülő diák a kórházpedagógus segítségével kapcsolatba kerül egy középiskolai csapattal (szaktanár, diákok), akik kifejezetten az ő számára fejlesztenek online, interaktív tananyagot.
Megállapodunk a szabályokban: még játékból sem nyomsz senkit a víz alá, figyeltek magatokra és egymásra is, kb. óránként kötelezően lejelentkeztek, stb. És a legfontosabb: ha az úszómester szól, azonnal abbahagyod, akármit is csináltál. Mert a strand veszélyes üzem, az úszómester a főnök. (DZS)