2016. március 21. hétfő, 5:30
Mi 54. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
A Holokauszt Múzeum munkatársa nagyon szeret bennünket, mert megint jött. Most Radnóti a téma. A szeretet amúgy kölcsönös, mert megint nagyot virít. Kisdedek élvezik az órát, halványan derengeni kezd a már megismert történelmi tényeken alapuló egyéni és csoportos tragédia valósága. Radnóti, Saul fia, megvan az "AHA!" élmény. Alakul… Remélem, olyan mély nyomot hagy, hogy velük, általuk nem ismételheti magát a történelem (DZS).
A továbbképzés célja a résztvevők megismertetése a kortárs segítés módszerének elméleti és gyakorlati alapjaival, a kortárs segítő program alkalmazási lehetőségeivel az iskolai erőszak megelőzésében és kezelésében, a kortárs segítő program indításának feltételeivel. A szakemberek a módszertan alkalmazásával váljanak képessé kortárs segítő diákok toborzására, kiválasztására, képzésére és támogatására, kortárs segítő program koordinálására (Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány).
A Budapest Film Zrt-vel közös filmklubunk következő vetítésén a Vademberek hajszája című új-zélandi film kerül műsorra. Ezúttal egy kísérőfilmet is vetítünk, Szemerédy Viktória Lepkelány című művét. A filmekben annyi a közös, hogy mindkét esetben egy-egy állami gondozásba került kiskamasz áll a középpontba. A vetítés után beszélgetés vendége a kísérőfilm alkotója.
Most, hogy a civilek vegzálása úgy tűnik kormányzati stratégia lett, talán érdemes kihangosítani, mit tudnak a kiátkozott civilek hozzátenni azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekről az állam nem hajlandó tudomást venni. Ilyen – többek között – a gyerekszegénység, egyáltalán a generációkon átörökített szegénység, ami egyre több település, egyre több család, gyerek jövőképét határozza meg jóvátehetetlenül (L. Ritók Nóra).
H.Róbert egy félévvel ezelőtt azzal a kéréssel keresett meg bennünket , hogy valamilyen formában megoszthassa állami gondozásban eltöltött évei tapasztalatait és az azt követő időszak nehézségeit, kihívásait. "Ezzel az a legfőbb célom – írta –, hogy példát mutathassak azok számára, akik hasonló helyzetbe kerültek, vagy épp már kikerültek az állami gondozásból". Mivel a témát és a célt magunk is fontosnak tartjuk, úgy döntöttünk, hogy közre adjuk a történetét.
Az OFOE Filmklub december 6-i vetítésénTrencsényi Klára dokumentumfilmjét nézzük meg. A főszereplők olyan kiskamaszok, akik szerint a legjobb dolog a világon a Gyermekvasúton szolgálni. A film arra keresi a választ, hogy anyagi és érzelmi nehézségekkel küzdő mai kamaszok miért találnak menedéket ebben a múlt történelmét hordozó, ám hiánypótlóan szeretetteljes és biztonságot adó intézményben. A vetítést követő beszélgetésen vendégünk a film alkotója és a szereplő gyerekek.
Anyám elköszönt, és elment. Sírtam… Este, miután lefeküdtünk, a párducomat szorongatva aludtam el úgy, hogy közben egy szót ismételgettem: anya. A sors fura fintora, hogy a párducom mellkasára az volt írva, hogy "Szeress engem!". Ragaszkodtam a párducomhoz, nevezhetjük ezt szeretetnek. Közben pedig úgy éreztem, engem nem szeret senki (H.R.)
A Tempus a korai iskolaelhagyás témájáról indít műhelysorozatot pedagógusok, szülők, iskola- és munkaközösség-vezetők, valamint minden olyantársterületi szakember számára, akiknek szerepe lehet az iskolai lemorzsoládós csökkentésében. Az első találkozón Leiner Károly Az én gyerekeim című könyvének bemutatására, valamint az ebben olvasható esettanulmányok közös feldolgozására kerül sor. Időpont: március 31.