2005. július 31. vasárnap, 23:59
Vajon miért „tartunk be” a törvényeknek, ahelyett hogy betartanánk őket?
„Hová tűnt az erkölcsi halál?” – vetette fel a kérdést már évtizedekkel ezelőtt Popper Péter, amikor egy börtönből kiszabadult csalót népes társaság ünnepelt. Azóta ez a tendencia erősödött, alapvető erkölcsi normák hitelessége kérdőjeleződött meg, tabuk dőltek le, s több ok miatt egyre nehezebb alapvető emberi értékek, normák érvényesítése. A közgondolkodásba egyre inkább beépül a cinizmus. E jelenség mélyebb megértéséhez, továbbgondolásához, az esetleges megoldás irányainak megtalálásához jelenthet segítséget az Élet és Irodalomban megjelent két izgalmas írás.
Lassan 18 éve élünk demokráciában, jogállamban, vagyis pontosan annyi ideje, amennyi egy fiatal ember nagykorúvá válásához elég. Túlságosan is kínálgatja magát a metafora – nézzük meg hát, felnőttek vagyunk-e mi magunk a 18 éves demokráciában. (Földes Petra írása.)
„Hogy alkalmassá válhassunk a polgári engedetlenség gyakorlására, előbb önként és tisztelettel engedelmeskednünk kell az állam törvényeinek. Általában azért engedelmeskedünk a törvénynek, mert félünk a törvényszegést megtorló büntetéstől, s ez kivált olyan törvényekre áll, amelyek nem tartalmaznak erkölcsi elvet...” A Gandhi-idézetet 14 évesnél idősebb diákoknak és osztályfőnöküknek ajánljuk.
A legyek ura egyike azoknak az irodalmi műveknek, amelyek több témához is jól felhasználhatók (kapcsolatok, rivalizálás, erőszak, kiközösítés, felelősségvállalás stb.). A teljes regény ismeretében az is megfigyeltethető, hogy milyen következményekkel jár a szabályok eltűnése, az önbíráskodás, az erőszak elhatalmasodása. A regényrészletet 12 éven felüli diákoknak ajánljuk.
A Stop.hu internetes oldal „Juszt rendet rak a tanáriban” címmel összegzi A tévé ügyvédje szeptember 21-i adásának azt a részét, melyben egy, a helyi tantestület ellenkezése közepette megválasztott igazgató önkényes módszerei kapcsán a műsorvezető arra kereste a választ, vajon a szakszervezetek képesek-e a munkavállalók érdekeinek védelmére.
Vajon összeegyeztethető-e az erkölcs és a jog? Mikor igen és mikor nem? Erkölcsi kategória-e a törvénytisztelet? Illetve erkölcstelen-e az, aki megszegi a törvényt? Ezek a kérdések is felvethetők a svájciak nemzeti hősének, Tell Vilmosnak a története kapcsán. A szemelvényt felső tagozatos diákoknak ajánljuk.
„Szöget ütött a fejembe, hogy egyre gyakrabban keresik a honlap tanácsadó rovatát jogi köntösbe bújtatott kérdésekkel. Én pedig egyre gyakrabban kényszerülök arra, hogy felhívjam a figyelmet a jogi probléma mögött megbúvó etikai, ízlésbeli dilemmákra...”
„Az erkölcsi átrétegződés évtizedeiben (márpedig ezt éljük régóta, s fogjuk még élni évtizedekig) a sodródó, bizonytalan, sőt gyáva pedagógia a saját sírját ássa-ásogatja. Éljük és átérezzük azt az ellentmondást, ami a nevelés szükségessége és személyiségünk hitelességének csökkenése, a hitelességet alátámasztó módszerek és eszközök megkopása, tehát a kedvezőtlen körülmények között feszül. Nincsenek hiteles adatok, hogy a tanárságnak – az óvodapedagógusok, tanítók és tanárok összességének – milyen hányada érzi pedagógusi szerepét válságosnak. Akárhányan is érzik, csak a valóságra éreznek rá.”
„...A tökéletes világban egy ember marad: ő ölt meg könyörületből mindenkit, aki más volt, mint ő, tehát mindenkit, mindenkit ezen az egész böhöm nagy világon. És akkor könyörületből ő is öngyilkos lesz, hogy végre csönd legyen.” A szövegrészletet 14 évesnél idősebb diákoknak és osztályfőnöküknek ajánljuk.