2019. február 12. kedd, 20:44
A tanár is ember, de nem az a dolga
Ez a "közük" most kulcsszó. Megértettem. Amihez nem fűződik személyes élmény vagy érdek, kisöprik az emlékezetükből, és nem azért, mert "semmi nem érdekli őket", hanem azért, mert egzisztenciális problémákkal küszködnek, nincs idejük a kultúrtörténet "luxusára". Sokan dolgoznak, már a jövendő életükre, karrierjükre készülnek, erre noszogatja őket a bizonytalan és hipergyorsasággal rohanó idő (Vass Judit).
Pedagógusok vagyunk. Tanítunk és nevelünk. Számunkra az az öröm, ha átadhatjuk a tudásunkat a gyerekeknek, ha látjuk, ahogy fejlődnek, okosodnak. Bárki is a munkáltatónk, nekünk a jövő társadalmával van szerződésünk. Mi vagyunk felelősek a jövőért. Rajtunk múlik, hogy a mai gyerekek milyen felnőttekké válnak, képesek lesznek-e megküzdeni a rájuk váró kihívásokkal. A mi felelősségünk, hogy valamennyien megtalálják-e a helyüket a jövő társadalmában (részlet a Szegedi Tanárok Együttműködési Platformjának kiáltványából).
Fontos lenne mindenki számára meghagyni az utat ahhoz, hogy a lehető legmagasabb szintig juthasson el a tanulmányaiban, ha akar. S közben kialakuljon benne az a képesség is, hogy az ismeretlen helyzeteket problémaként tudja megragadni, amiket aztán képes megoldani is. Széles társadalmi rétegek bután és műveletlenségben való tartása olyan bűn, ami csak azoknak jó, akik könnyen vezethető tömegre vágynak. (Horányi Özséb gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő.)
A tehetség sokszor nem is kiváló képességekben mutatkozik meg, sőt, akár komoly gyengeségei lehetnek. Egy diákot, aki nem tud jól olvasni, egy színészt, aki dadog, egy matematikust, aki nem tud számolni, vajon mekkora eséllyel akarna bárki tehetségként fejleszteni, "tehetséggondozásban" részesíteni? A képességek mérése alapján történő kiválasztás azokat a tehetségeket éri el, akik a megszokott utakon haladnak (Gyarmathy Éva).
A szakképzésben tanul a magyar fiatalok két harmada. Ha elveszik a tanítványaink jövőjét, az ország jövőjét is elveszik. Ez nem praktikus. Nem szakszerű. Nem gazdaságos. Nem igazságos. És nem emberséges (Sulyok Blanka)
Véget ért az a nyolc részből álló sorozat, amelyben az Alma a fán – A tanulás jövője című kötet interjúiból közöltünk részleteket. Nagy örömünkre szolgált az interjúkat övező figyelem és érdeklődés. Most hozzászólások formájában várjuk az Olvasók véleményét! Kíváncsiak vagyunk, mely beszélgetések voltak a kedvencek, milyen pozitív üzenetek, inspiráló gondolatok fogalmazódtak meg az olvasás közben, esetleg kivel szeretnének további interjúkat látni? (B. Tier Noémi)