2015. augusztus 22. szombat, 8:32
Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért – 5. interjú (Feketű Béla)
Nagy örömmel tölt el, ha a diákok jól érzik magukat az iskolában, amikor mindaz, amit ők az intézménytől kaptak, amiben őket az intézmény segítette, számukra értéket jelent. Néha persze vannak vitáink a kollégáimmal, hogy meddig szabad elmenni abban, hogy egy diák jól érezze magát az iskolában, és hol van az a határ, amit már nem szabad átlépni. Az is fontos visszajelzés számomra, hogy nemcsak a diákok, de a kollégák is szeretnek itt dolgozni... (Feketű Béla)
Közismert probléma, hogy a munkaerőpiac igényei és a frissen végzettek képességei nem feltétlenül felelnek meg egymásnak. Az iskola világából a nagybetűs életbe való átmenet nem zökkenőmentes a szakképzésben végzettek esetén sem. A szakmai képzés központi fejlesztése folyamatos, ám a tanulóknak a munkaerőpiacon nemcsak szakmai kritériumoknak kell megfelelniük, hanem számos, úgynevezett soft skillel is rendelkezniük kell, ha meg akarják találni a helyüket. 
"Szakiskola, hol a többszörösen motiválatlan kamasz saját telefonján hajlandó online szódolgozatot írni. Hol hetekig projektmunkában dolgozva járja városát, hol Anyák napi videót készít a nyakigláb kamasz. Tóth Éva tanítványaival kicselezi a nincset, fittyet hány a semminek, és az eszköztelenség ellenére, az angol tanítás mellett digitális készségfejlesztést végez." (Benedekné Fekete Hajnalka)
Sok mindent el lehet mondani 2013/2014-es tanévről, csak azt az egyet nem, hogy unalmas lett volna. Lélegzetelállítóan sok minden történt ebben az időszakban. A honlapunkon napi rendszerességgel frissülő sajtófigyelő segítségével idézem fel az eseményeket, az ezekhez fűződő aktuális megnyilvánulásokat, véleményeket. A tanév krónikáját hat részben közöljük. Ez a minisorozat lesz olyan izgalmas, mint bármelyik szappanopera, sőt valóságshow. Ráadásul velünk történik, számunkra ez a ValóVilág. (Szekszárdi Júlia)
A gyengénlátó diák miatt jöttem. Hogy az ő mindenek fölött álló érdeke – a kifejezés kínos mosolyt csal arcomra, ahányszor csak felbukkan – ne sérüljön. Elképzelem ezt az érdeket, amint üvegbura alatt csillog, mint a Koh-i-Noor gyémánt. A diáknak, aki a meghatározás szerint középfokú tanintézményben tanul, az érdeke csöppet sem magányos, s gyakran sérül. Összefonódik ezer más érdekkel, s hol egyik, hol másik marad alul. Nem ritkán éppen a diák sérti meg, mert fel sem ismeri. Éppúgy, ahogy ő, aki itt ül mellettem kelletlenül a kanapén. A pszichológus szobájában. A másik szakembertől tudom, nyolc tárgyból bukott. (Szabó Anna)
Felnőtt egy generáció, amelynek a tagjai megtanulták, hogy szüleiket egy dolog motiválja: életben maradni máról holnapra. Ha úgy adódik hát munka nélkül is. Mindegy milyen áron. A szegénységből mára nyomor lett. A zárt telepek elkezdtek gettósodni. Külön morállal. Nincs valamid? Szerezd meg! Kirakatot be, kolbászt ki... (Pfeifer Erzsébet)