2022. február 15. kedd, 18:09
2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – TANÍTHATUNK-E DEMOKRÁCIÁT? (Vatai Éva)
Egy olyan vertikális kapcsolatokra épülő, autokrata társadalomban élünk, ahol a gyerek már korán megtanulja, melyek azok a játszmák és szerepek, amelyek a saját útjukon előre haladási lehetőséget biztosíthatnak (= tetszés a környezetnek). De lehet (csak) erre személyiséget építeni? A demokrácia felé induláshoz fontosnak tartom a saját személyiség megismerését, amely sok-sok kérdés feltevéséből, alternatívák körüljárásából épülhet. Én a jelenlegi keretek között leginkább a dráma tantárgyban látok lehetőséget a demokrácia tanítására. (Vatai Éva írása, foglalkozásvázlatokkal)
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy mire van hatásunk, és mire nincs. Ezzel tudatosan csökkenthetjük a kiégés kockázatát. Én abban hiszek, hogy a jó pedagógusok kovászként működnek egy tantestületi közösségben. Képesek maguk köré vonzani a hasonló gondolkodásúakat és támogatni egymást, örülni egymás sikerének. Akik akarják, hogy jobb legyen az iskola. Az ő iskolájuk. (L. Ritók Nóra)
A Nézőművészeti Kft. megalakulása óta (2009) nagy hangsúlyt fektet az iskolaszínházi előadások létrehozására, melyek különböző – az ifjúság fejlődése szempontjából fontos- témákat ölelnek fel. Az előadásokat középiskolákban, 14 éves kor felett, egy átlagos osztályteremben egyszerre 60- 80 diák tekintheti meg (Gyulay Eszter).
A közösség sose magától születik. Kell hozzá a közös léthelyzet, közös tevékenység, közös munka (közös ellenség…). És kell hozzá emberi szándék. Szerencsésebb azokra a tanárokra bízni az osztályt, akiknek az emberpróbáló szervezési és adminisztrációs feladatokon túl a közösség építése is szándéka. A közösség természetesen minden pillanatban, minden szakórán alakul… A dráma az első pillanattól az utolsóig a közösségi kohéziót erősíti (Achs Károly).
A sorozat 2009 októberében indult, és ebben a naptári évben 5 újabb bejegyzés jelent meg a honlapon. A szerző L. Ritók Nóra annak idején a következő módon indokolta a napló indítását: "Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót." 
Azt hiszem, ha az iskola nem fókuszál sürgősen a szociális készségek fejlesztésére, megállíthatatlanok lesznek a negatív folyamatok. A veszélyt azt hiszem, sokan nem látják. De talán a változásokat érzik a szegregált iskolák pedagógusai, és az "átlag" általános iskolák tanárai is. Ha az ember felveti, a boldog gyerek és az iskola összefüggését, gyakran hallani: "Naná, még mit nem! Nem szórakozni járnak ide! Nem kívánságműsor ez! Jobb, ha itt megtanulják, milyen az élet, mert aztán kint jön a pofára esés." (L. Ritók Nóra)
Az Anthropolis Egyesület három éve nyitotta meg az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karának Könyvtárában (Budapest VII., Kazinczy utca 23–27.) a mindenki számára elérhető Globális Nevelés Tudásközpontot azzal a céllal, hogy tananyagokkal, oktatási eszközökkel és személyes tanácsadással segítse a globális nevelés szemléletének térnyerését a hazai oktatásban. 
Demokratikus állampolgárságra nevelést támogató módszertani segédanyagot jelentetett meg a Kurt Lewin Alapítvány. Az Európa Tanács által fémjelzett oktatási csomag Demokráciában élni (Living in democracy) című részének magyar kiadása az eredeti szerző közreműködésével jelent meg és hazai pedagógusok tesztelték. 