2019. november 7. csütörtök, 7:21
A tanár is ember, de nem az a dolga – Apokalipszis most
És megvolt a világvége is. Kitört belőlem az a bizonyos tanár, aki soha nem voltam, és utálnék lenni. Percekig emelt hangon prédikáltam "figyelemzavaroséknak". (?) Persze, tudom, hogy multitasking nemzedék, meg minden, meg hogy úgy kellene felépíteni az órát, de Az én nemzedékemnek a multitasking legfeljebb az, hogy zenét hallgatok és közben takarítok, kötök, ergó az egyik tasking nem kíván szellemi tevékenységet. Fel se tudom fogni, hogyan lehet egyszerre zenét, olyat, mint ők!, hallgatva figyelni, jegyzetelni, közben kicsit csevegni a szomszéddal… (Vass Judit).
Folytatódik honlapunkon egy korábbi sikeres sorozat, amelyben Vinczellér Katalin új ifjúsági regényeket ajánl osztálytermi feldolgozásra. Goldberg Emília Vácz Irénnek vége! című könyve egy peremhelyzetben lévő 12 éves kislánynak az osztályfőnökével kialakult konfliktusáról szól, amelyben az osztálytársak cserben hagyják. 
Mint minden iskolában, nálunk is most, a napokban van a bizonyítványosztás. Bár sok és fárasztó háttérmunkával jár, mégis nagyon jó érzés mindenkinek azzal odaadni az egész éves eredmények listáját, hogy lám, mennyit lépett előre az illető önmagához képest. Van, aki csak egy picit, de rengeteg munkával, ezért méltán lehet rá büszke. Van, aki egy régóta kitűzött célt ért el végre. És akad olyan is, akinek nem az iskola a legfontosabb az életében most, mégis szánt erre is időt és figyelmet. Ez mindenkinek ünnepi pillanat, és hálás vagyok a sorsnak, hogy annyiszor ünnepelhetek, ahányszor csak átadok egy bizonyítványt. Közben pedig eszembe jut, hogy diákként mennyire másként éltem ezt meg...(Kerényi Kata)
A múlt héten biológia órán az évvégi jegyeket egyeztettem 15 évesekkel. Egy örökké mobilozó, füzetét otthonhagyó, hebrencs ifjú erősen győzködött arról, hogy a jobbik jegyet adjam meg neki. Soroltam az érveket, hogy mi mindenért tartom igazságosabbnak a gyengébb jegyet. Majd genetika feladatokat gyakoroltunk, az órai munkáért jegyet lehetett kapni. A szeleburdi ifjú az egész órán valami nagyon színes, nagyon mozgó játékkal játszott a mobilján, mint ahogy gyakran máskor is. Majd nagy hirtelen letette a mobilt, kiperdült a tábla elé, és teljesen hibátlanul megoldotta a genetika példát. Kapott rá egy ötöst, és így az év végére meglett a jobbik jegye. (Imre Katalin)
Ekkor lesz számomra világos, hogy itt most a tanárok szerepelnek. Megmutatják maguknak, egymásnak és a helyieknek: bírnak ők ennyi gyerekkel, s lám, ezt a korosztályt is el lehet vinni a színházba, és érdemes értük erőfeszítéseket tenni. A gyerekek figyelme vagy távolságtartása pedagógiai siker vagy sikertelenség, de az egész helyzet a pedagógusi odafigyelés, a gondos oktatás és nevelés eredménye, amely előbb-utóbb majd úrrá lesz ezen az érthetetlen passzivitáson is, amit a beszélgetésben mutatnak ezek a gyerekek. (Veszprémi Attila)
Travolta borzas hajú rockerként bűvölte a visongó lányokat, egy gombóc fagyit 3 forintért mértek, a „kispolszkival” már 3 és fél óra alatt el lehetett jutni Budapestről Miskolcra, amikor a mostani tanári gárda jelentős részét alkotó pedagógusok a tinédzserkorukat élték. Nagyot fordult azóta a világ. De még nagyobbat benne a gyerekek. A XX. század nagy történelmi forgatagában nem tulajdonítottunk jelentőséget annak, hogy a változó politikai és társadalmi környezetben újrastrukturálódó családban miként változott meg a gyermek státusza. Mi több, a gyermek társadalomi státusza. (Federmayer Katalin)
"Morduljak, ne morduljak?" "Szóljak, ne szóljak?" – a tanár örök dilemmája, vagyis neveljek, ne neveljek? Rámozduljak, vagy hagyjam annyiban, majd megtanítja az élet? A tanár akkor is nevel, ha nem akar, vagy ha kifejezetten elutasítja ezt a szerepet. Az oktatás és nevelés elválasztása a kontárság netovábbja. Mert az igaz, hogy a tanítás szolgáltatás, de hol az az üzlet, amelyikben számon kérhetik rajtam, hogy abban a ruhában járok-e, amit tegnap ott vásároltam? (Vass Judit)
Zöld Kakasos érettségizőnek lenni azért talán mégis csak egy kicsit más, hiszen ezekről a fiatalokról már sokszor és sokan lemondtak. Valószínűleg maguk a diákok sem hitték mindig, hogy egyszer ilyen közel kerülnek majd a sorsdöntő vizsgához. Ha a táncok egy része klasszikus is, a teljes műsor ugyancsak rendhagyó. Diákok és tanárok rapelnek, énekelnek, zongoráznak, a két "bemondó" tanuló, Kristóf és Balázs pedig nem egy fekete mappából olvas fel feszengve, hanem profi "sohwman"-ekként, szellemes improvizációkkal, sok humorral kötik össze a műsorszámokat (Sulyok Blanka). 
Egy német filozófus mondta egy európa-méretű tragédiát követően, hogy eme emberiség trauma után már nem lehet verset írni. Nos, ez jár az eszemben (már bocsánat a profán egybevetésért): a skandináv írónő, Jane Teller világhírű, nálunk is olvasott, látott, kitárgyalt regénye, a Semmi után lehet-e még ifjúsági regényt írni. A gyerekvilág kimondott-ki nem mondott rejtélyei, filozófiai, metafizikai drámái, megannyi gyerekhős tragikusabbnál tragikusabb sorsa után tudunk-e még valamit mondani? Nekik. Róluk. Ebben a műfajban (Trencsényi László).