2022. március 6. vasárnap, 11:12
2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – TE TUDOD, KIT TANÍTASZ? (Kerényi Kata)
Ha az oktatással kapcsolatos problémák vetődnek fel, akkor mindig van magyarázat: a tanárhiány, a túlterheltség, az alulfizetettség, a túlzott elvárások. Csakhogy máshogy figyelni, vagy egyáltalán: figyelni nem kerül pénzbe, nem kell hozzá több ember vagy plusz szabadidő. Kíváncsiság kell hozzá és nyitottság, az előzetes elképzelések elengedése. Nincs az a túlszabályozott rendszer, amit az egyes személyek okolhatnának azért, hogy nem figyelnek többé másokra. Nem azt állítom, hogy ami most zajlik Magyarországon közoktatás címén, az rendben van, sőt! De sok múlik az egyéneken is. (Kerényi Kata)
Mondjuk itt a magunkét többen a 2. Virtuális Nevelésügyi Kongresszuson. Nem tudjuk, ki kíváncsi ránk igazán, viszonylag sokan néznek, lájkolgatnak is, de fogalmunk sincs arról, hogy kinek van energiája, kedve, késztetése tovább gondolni az olvasottakat. Pedig olyan nagy a baj, hogy válságstábot kellene létrehozni, összeszedni a közoktatás romjait, kiválogatni közülük a még használható elemeket, megőrizni a továbbfejleszthető részeket, és újra építkezni. A mostani fiataloknak nincs idejük megvárni, amíg a széthullott társadalom magához tér... (Szekszárdi Júlia)
Több helyen is leírtam már: ahhoz a roppant szerencsés nemzedékhez tartozom, amely mindeddig békében és viszonylagos jólétben élhetett…, amely felnőtt fejjel, sajátos kritikai értelmiségként – tanárnak, sőt „népművelőnek” készülve – tapasztalhatta meg a „puhuló” Kádár-rendszer végét…, amely aktívan megélhette a rendszerváltás eufóriáját és demokratikus illúzióit…, amely még rezignáltan visszatekinthet ezekre az illúziókra és gondolkodhat arról, hogy mit is adjon tovább a következő nemzedéknek. (Jakab György)
Fontos lenne tisztában lenni azzal, hogyan fordulhatnak rosszra a legjobb szándékok, ha nem előzi meg őket alapos és szakszerű kutatáson alapuló hatástanulmány. Nem engedhető meg, hogy nem a szakmai hozzáértés, hanem pártszimpátia, netán személyes érdekek és érzelmek alapján történjenek a „feladatleosztások”. Hatalmas károkat okozhat például a „reflektálatlan jószándékok” vezérelte decentralizáció, és kontraproduktívvá válhat egy megreformált előmeneteli rendszer, ha a valós problémák helyett a saját buborékvilágában élő továbbképző ipar lesz az alapja. (Szávai István)
Több, mint negyven éve vagyok tanár, alapvetően a magyar nyelv és irodalom című tantárgy középiskolás fokon történő oktatására hatalmazott fel a diplomám anno. Ezalatt a több, mint negyven év alatt soha nem untam meg a tanítást a középiskolai törzsanyag ellenére. Hogy miért? Mert mindig, mindennél jobban érdekeltek a gyerekek, akikkel mondjuk Babits vagy az ikes ige ürügyén együtt lehettem. Most is elbűvöl, ahogy egy kamasz rácsodálkozik vagy ráismer valamire, ahogy kinyílik egy asszociáció, láncolódik egy gondolat a fejében. Nagy kaland, örök újdonság, csupa meglepetés. (Kerényi Mari)
A tanár legfontosabb feladata azonban mégis csak az kellene legyen, hogy az élet egészéről, lényegéről tanítson és adjon számot egész lényével; és személyes hitelével szavatolja azt, amit tanít. Hogy autonóm, szabad embereket neveljen kellő önismerettel és polgári tudatossággal. Aki eligazodik a világ dolgaiban, felelős döntésekre képes, és nem manipulálható. Aki bátran kiáll a saját érdekeiért és másokért is. Aki érzékeny a társadalmi problémákra, és nem engedi, hogy bármire rávegyék, hogy eszközként használják, és ő sem használja eszközként embertársait. (Gyeskó Ágnes)
A 2. Virtuális Nevelésügyi Kongresszus keretében már készen állt közzétételre az írás, amelyben Andor Mihály 1980-ban megjelent, „Dolgozat az iskoláról” című, a maga idejében nagy port kavart tanulmányából gyűjtött ki részleteket Achs Károly. Közvetlenül a tervezett megjelenés előtt érkezett Andor Misi mindannyiunkat megrázó halálhíre. Kitűnő kollégánk emlékének ajánljuk a következő írást. (Az OFOE szerkesztősége)
Végső soron mire tanítjuk a diákokat: félni, támadni, védekezni? Elég fejből felmondani a homo mensura tételt ahhoz, hogy jól feleljek? Vagy valami egyéb is kell az érettséghez?
Mi, pedagógusok érettek vagyunk? Vajon hogyan felelünk nap, mint nap a tantermekben, az iskolai folyosókon, igazgatói irodákban a Königsbergi remete második kérdésére: arra, hogy mit kell tennünk? (Imre Katalin)
Travolta borzas hajú rockerként bűvölte a visongó lányokat, egy gombóc fagyit 3 forintért mértek, a „kispolszkival” már 3 és fél óra alatt el lehetett jutni Budapestről Miskolcra, amikor a mostani tanári gárda jelentős részét alkotó pedagógusok a tinédzserkorukat élték. Nagyot fordult azóta a világ. De még nagyobbat benne a gyerekek. A XX. század nagy történelmi forgatagában nem tulajdonítottunk jelentőséget annak, hogy a változó politikai és társadalmi környezetben újrastrukturálódó családban miként változott meg a gyermek státusza. Mi több, a gyermek társadalomi státusza. (Federmayer Katalin)