Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2022. február 27. vasárnap, 20:57

In Memoriam Andor Mihály (Achs Károly)

Andor Mihály

A 2. Virtuális Nevelésügyi Kongresszus keretében már készen állt közzétételre az írás, amelyben Andor Mihály 1980-ban megjelent, „Dolgozat az iskoláról” című, a maga idejében nagy port kavart tanulmányából gyűjtött ki részleteket Achs Károly. Közvetlenül a tervezett megjelenés előtt érkezett Andor Misi mindannyiunkat megrázó halálhíre. Kitűnő kollégánk emlékének ajánljuk a következő írást. (Az OFOE szerkesztősége)

2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – PUSZTÁBA KIÁLTOTT BORSÓ

Nyáron egy komment kedvéért kigyűjtöttem néhány részletet Andor Mihály Dolgozat az iskoláról című tanulmányából.Talán érdekes lehet a 2022-es virtuális kongresszus nézőpontjából ízlelgetni ezeket a mondatokat.

1975 tavaszán a vásárhelyi laktanyában sokat vihogtunk T. hadnagy elvtárs legendássá vált szavain: „pusztába kiáltott borsó”. Mára egyáltalán nem tartom nevetségesnek ezt a nagyon plasztikus, erős stílushatású nyelvbotlást.

“Végül az „1978-as” reform a köztudatba úgy ment át, mint a folyamatos korszerűsítés első lépcsőfoka. Pedig mindenki tudta, hogy a tananyagnak nevezett építőkocka-készletet akárhogy lehet rakosgatni a reformnak nevezett társasjátékban, ettől még az önállóságuktól és az értelmiségi lét alapfeltételeitől megfosztott, agyonterhelt pedagógusok nem fognak hatékonyabb munkát végezni a motivációszegény tanulási szituációban és a nagy létszámú osztályokban.”

“Újabb és újabb generációk kerülnek ki az általános és középiskolákból, sőt újabban az egyetemekről és főiskolákról is, akik nem tudnak helyesen írni és beszélni, akiknek történelmi szemhatára az előző napi uzsonnáig terjed, akiknek politikai gondolkodása a jó és rossz küzdelmének népmesei bonyolultságában mozog, akik a szakmatanító iskolákban a szakmát nem tanulják meg, akik egyre durvábbá teszik az emberek közötti érintkezési viszonyokat…”

“Nincs társadalmunknak még egy olyan foglalkozási csoportja, amelynek hivatástudatára annyit apelláltak volna az elmúlt 35 év során, mint a pedagógusokéra. Többnyire a hiányzó feltételek megteremtése helyett. A feltételek hiányát nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok is megsínylik. Nincs az alkotómunkák között nehezebb és nincs az alkotómunkák között rosszabb körülmények között végzett, mint a pedagógusoké.”

“A munka nehézsége és a munkavégzés mostoha körülményei közötti ellentmondás feszültsége elől a normális emberi pszichikum kitér. A kitérésnek két formája lehet. Az egyik, hogy munkáját rutinírozza, lélektelenné teszi; nem enged a helyzetek kihívásának, és nem próbál rájuk ötletekkel válaszolni. Ha viszont valaki nem viseli el a munka színvonalának rontását, akkor a másik kitérési formát választja; otthagyja a pedagóguspályát. A feszültséget hosszabb-rövidebb ideig csak megszállottak viselik el.”

“Azt persze egyetlen politikai vezetés sem vállalja, hogy közvetlen utasításokat adjon az oktatás színvonalának csökkentésére. De nincs is erre szükség, mert a politika művészetében megvannak erre a jól bevált közvetett módszerek”

“1950. március 29-én az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről. Ebből kiderült, hogy: „… a köznevelésügy terén mutatkozó elmaradás fő oka: az ellenség kártevő, szabotáló tevékenysége és a népi demokrácia ellen irányuló aknamunkája.”

“Az 1953-54-es tanév folyamán a párt ismét végrehajtott egy fordulatot, és „programmá tette az eddigi liberalizmus felszámolását középiskoláinkban.”

“Felmerül a kérdés: melyek ennek a legnehezebb alkotómunkának a megfelelő feltételei? A válasz egyszerű: fele annyi gyerek egy osztályban, mint jelenleg; fele annyi kötelező óraszám, mint jelenleg; és kétszer annyi fizetés, mint jelenleg, de túlóra nélkül. Sőt, a túlóra lehetősége nélkül.”

“Hogy ennek a folyamatnak a megfordítására milyen reményünk lehet, azt nem tudom. Az azonban valószínűnek látszik, hogy ha a pedagógusmunka feltételeit a már fentebb vázoltak szerint megváltoztatnák, ha a tantestületek az alkotóműhelyek levegőjét árasztanák, ha az iskolákban az értelmiségi átlag-életszínvonalat – túlóra nélkül – elérő és az értelmiségi léthez szükséges szabad idővel rendelkező pedagógusok taníthatnának húsz fő körüli osztályokat, akkor lassan szelekció foglalná el a kontraszelekció helyét, és valami változás 20-30 év múlva már kezdené éreztetni hatását.”

Forrás: Andor Mihály: Dolgozat az iskoláról, Mozgó Világ, 1980/12., 1981/1. sz.:



<< 2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – LÉGY JÓ_MINDHALÁLIG? (Szabó Anna)2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – MIRE TANÍTJUK A DIÁKJAINKAT POLGÁRI ENGEDETLENSÉGI AKCIÓNKKAL? (Gyeskó Ágnes) >>

4 üzenet

  1. TAKÁCS GÉZA szerint:

    Jaj, csak annyit, fájlalva Andor halálát (ez már az én vonatom is), és üdvözölve Achs kiemeléseit, hogy negyven évvel ezelőtt ez a dolgozat egy diktatúrában működő szabadságharcos lapban jelent meg, nagy vitát kavarva, természetesen nem csak tanárok körében. (Andor tételeihez nem fűznék megjegyzéseket, ahhoz sem, hogy kommentár nélkül idézhetők ma.) Negyven évvel ezelőtt az iskolaügy kritikája az egyik jeles történet volt, amellyel ostromolták több nemzedékből való kitűnő alakok a fennálló rendet. És ez sokakat érdekelt, érintett, lelkesített. Tanárokat, kutatókat, szülőket egyaránt. Most, negyven év múltán csalódottan látom, hogy a kritika is álmos, valahogy mintha nem lenne éle, s persze a fogadtatás is lehangoló, és Mozgó Világ sincs (ami van, az nem az). Akkoriban egy kis száraz szalma is fellobban, ha valaki ráfújt, szinte magától meggyulladt, ma egy egy kupac alágyújtós is csak füstölög. Nekem úgy tűnik – mielőtt azt gondolnák, vén fejjel most szemrehányást tennék a maiaknak, hiszen Andor Dolgozata már rólam és értem is szólt, vagyis már tanárként voltam érintve –, hogy az akkori és a későbbi kritikai történetet is ideje kritika alá venni, ha nem is abban a reményben, hogy a tanárok máris kommentek százaival jelzik majd érdekeltségüket, hiszen épp ez az, hogy kommentáradat sem várható, de legalább azért, hogy ne nyomassza őket az a közérzet, legalább ebből az irányból ne, hogy méltatlan utódok volnának. Holott inkább áldozatok. Mert időben nem jutottunk előre, hanem inkább visszafelé araszoltunk. A reformok, melyekért a felelősség a nemzedékemet is terheli, melyek mindegyre ígérték a nagy változást, a jó megoldásokat, csapdák voltak, csapdákká váltak. Ideje volna megírni a magyar pedagógia kritikájának a kritikáját. (Akár önkritikaként is. Mint esetemben.) Volt már erre próbálkozás, az oktatáskutatók Csak reformot ne című kötete (1989) vagy éppen Báthory Zoltán Maratoni reform című könyve (2001). De most már tisztábban láthatunk, láthatnánk, a mozgó világtól a megdermedt világig, az utolsó illúziók is rongyokká szakadva…
    De persze most ég az erdő, engedjük előre a tűzoltókat és nyissuk ki a kaput.

  2. Szekszárdi Júlia szerint:

    Köszönöm, Géza, a reflexiót, Egyetértek azzal, hogy egy véres és fenyegető háború idején az iskola ügye, legyen az bármilyen súlyos, némileg elhalványul, mégis úgy vélem, nem mondhatunk le a történelmi léptékű iskolakritikáról. Andor Mihály ma is sajnálatosan időszerű gondolatai érdemesek lennének az újragondolásra, hiszen dermesztő, hogy a helyzet minden lendületes reformkísérlet ellenére és egy rendszerváltást követően sem nevezhető bíztatónak. Két évvel Misi írása előtt jelent meg a Te hasonlóképpen nagy hatású írásod a Valóság című folyóiratban Az iskola vaskos bástyái címmel. Pillanatnyilag már nincsenek “vaskos bástyák”, csupán romok, és csak reménykedni tudunk abban, hogy valami előbb-utóbb újraéled, illetve hogy szárba szöknek bíztató új hajtások is a romok között . Ebben a cikksorozatban a kultúraváltás idején alakuló víziókkal próbáltunk meg szakmai diskurzust indítani, és ennek során igenis helye van az egykor oly eleven és inspiráló iskolakritikának. A múltnak rendkívül sok elemzésre váró tanulsága van a közoktatás területén is. Reméljük, a tüzet mielőbb sikerül eloltani, és marad energia az elmélyült elmélkedésre, a nézetek jobbító szándékú ütköztetésére is.

    • TAKÁCS GÉZA szerint:

      Kedves Juli!
      Apró javítás, az én tanulmányom nem 78-ban, hanem 87-ben jelent meg. Huszonöt évesen, 78-ban még egy vecsési általános iskolában kóstolgattam kényszerből a tanárságot, s szerettem bele véglegesen. Bármennyire hihetetlen, én az iskolának köszönhetem, hogy szellemi szabadságomat megőrizhettem abban az iskolarendszerben, amelyikben ez az Andor-tanulmány tételei szerint teljességgel lehetetlen kellett volna legyen. Nem volt az. A nyolcvanas években minden iskolai munkahelyemen, a lánynevelő intézettől a szakmunkásképző kollégiumáig, a kisvárosi gimnáziumtól a nagyvárosi művészeti iskola kollégiumáig mindenütt szabad volt felforgatónak lennem, még akkor is, ha ebből lettek aztán konfliktusok. A kollégáim ugyan többnyire meggondolatlan fiatalnak tekintettek, de csak kivételesen jelentettek fel. Én ezt csak azért mesélem, mert azt állítom, hogy nálam kiválóbb tanárok sokasága élt és dolgozott velem egy időben. Azt persze nem állítom, hogy körülmények jellemzésében Andor tévedett. Csak hát volt egy generáció, amelyiken nem ment át a lánckerék, nem tanult meg félni, megalkudni, felfedezhette és kihasználhatta a rendszer réseit, repedéseit, elerőtlenedését, tanácstalanságát, fejetlenségét, kapkodását; amelyik saját energiával pótolta az iskolából hiányzó feltételeket, nem is feltétlenül megszállottságból, voltaképp nem nagyon volt kire irigykednie. A szűk keretek közt az iskola remek búvóhely volt. Olykor annál is több.
      Az a tragédia szorul aztán magyarázatra, hogy a szabad világban ugyanez az elkötelezettség, ezer érték, hogyan válhatott kínos, idegesítő perifériává, ahelyett hogy a változások alapjául szolgált volna…

      • Kedves Géza! Köszömöm a korrekciót, és elnézést a tévedésért. Köszönjük a múltbeli emlékek gondolkodásra, elemzésre inspiráló felvillantását is. Mindenképpen magyarázatra szorul az a valóban tragikusnak minősíthető jelenség, hogy „ a szabad világban az elkötelezettség és még további ezer fontos érték, hogyan válhatott kínos, idegesítő perifériává, ahelyett hogy a változások alapjául szolgált volna.” A válasz rendkívül összetett, a komment műfaja alkalmatlan az árnyalt vitára, viszont mindenképpen jó arra, hogy felvessen olyan témákat, amelyek a későbbiekben – reményeink szerint – tovább elemezhetők, értelmezhetők. Most csak annyit, hogy a problémák egy részét (számos egyéb mellett) éppen a szabadság korlátozása jelenti. Nem véletlenül készülnek sztrájkra tanárok, és erősödik a polgári engedetlenség. Erről szól különben a kongresszus következő bejegyzése: Gyeskó Ágnes írása. Kerényi Kata az iskolákban is általánossá váló elszemélytelensdés súlyos problémáját és a pedagógusok egyéni felelősségének kérdését veti fel. Van tehát min gondolkodni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.05.26.
Ezerforintos jutalmat kapnak a tanárok pedagógusnapra
„Ereszd el a hajam! Lesz ám bulika!” – írta Facebook-oldalán a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arra reagálva, hogy ezer per főből kell kihozni egy „méltó összejövetelt...
(Forrás: index)
--
2022.05.24.
Felmondott a pedagógus, akinek kiállása elindította a polgári engedetlenségi mozgalmat
„A feleségem is pedagógus, tehát időről időre beszélgetünk arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyikünknek olyan állás után kell néznie, ahol azért anyagilag...
(Forrás: 444.hu)
--
2022.05.24.
PDSZ: Tíz év múlva a tanárok fele eltűnhet a rendszerből – az iskola már gyerekmegőrzésre sem lesz alkalmas
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az elmúlt hetekben készített online felmérést az oktatásban tapasztalható szakemberhiányról. „Ideális esetben arra a kérdésünkre, hogy a válaszad...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.24.
Pintér Sándor annyit beszél a rendről, hogy a pedagógusok elkezdtek aggódni
Semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy a köznevelés a BM fennhatósága alá kerüljön – hangsúlyozza Radó Péter oktatáskutató is. Ő úgy véli, nem az történik, hogy a kormányzat el...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.22.
Centenáriumi falujárás Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása
Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette...
(Forrás: tani-tani online)
--
2022.05.22.
Totyik Tamás: meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni, meddig lehet azzal visszaélni?
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azt tartotta volna fontosnak, hogy az oktatás egésze egységes rendszerben, egy tárcánál legyen. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a minisztert...
(Forrás: hírklikk)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep