Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2022. március 1. kedd, 22:37

2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – MIRE TANÍTJUK A DIÁKJAINKAT POLGÁRI ENGEDETLENSÉGI AKCIÓNKKAL? (Gyeskó Ágnes)

Gyeskó Ágnes

„A bölcs ember … nem tűri,

hogy a föld rögeként használják,

hogy lyukat tömjenek be vele,

ami kizárja a szelet.” (Thoreau)

„Az én vezérem bensőmből vezérel!” Írja József Attila Levegőt! című versében. Ezzel az idézettel lehet jellemezni azt az egyént, aki erkölcsi lényként, autonóm emberként, tudatos polgárként él és dönt. Ez az érték, a belső iránytű, amely vezérli cselekedeteinket, néha felülbírálja a normákat, néha a törvények megszegésére kényszerít. Arra sarkall, hogy folyamatosan vizsgáljuk és értékeljük a világunkat, benne a társadalmat és a politikai rendet, a törvényeket és a rendeleteket abból a szempontból, hogy nem sértik-e az emberi méltóságot, a polgári szabadságjogokat vagy akár alkotmányos jogainkat. A polgári demokráciákban is ez a civil erő, az autonóm, gondolkodó és érző személyek összessége az a morális ballaszt, ami képes akkor is tükröt tartani a hatalomnak, amikor más erő erre már képtelen.

„A polgári engedetlenség egy rendelkezés vagy szabályozás tudatos megszegése. Ahhoz, hogy polgári engedetlenségről beszéljünk, ennek erőszakmentes és erkölcsi indíttatású tettnek kell lennie, amit az elkövető a nyilvánosság előtt vállal. A polgári engedetlenség célja a tiltakozás az igazságtalan, méltánytalan, alapjogsértő szabályozás vagy hatósági gyakorlat ellen. Azért nevezzük polgárinak, mert az önállóan gondolkodó állampolgár eszköze, egy végiggondolt, előkészített cselekvés, aminek következményeit vállalja az abban résztvevő azért, hogy felhívja a figyelmet az adott problémára és igyekezzen elérni a változást.” (részlet a TASZ oldaláról)

Tehát akkor kell ehhez az eszközhöz folyamodnia az állampolgárnak, ha ama bizonyos belső iránytűje ellentmondásba kerül az érvényes szabályozással vagy akkor, amikor úgy véli, hogy országában az érvényes szabályozások egymással is ellentmondásban állnak, és ez a kibékíthetetlenség a személy erkölcsi értékrendjét is sérti.

Ahogy a Radbruchi formula megfogalmazza: ha a tételes jognak az igazságossággal való ellentéte elviselhetetlen mértékűvé válik, azt jogtalannak kell tekinteni, s ilyenkor a törvénynek mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia. Vagyis létezhet olyan törvény (és rendelet), amelyet egy parlament (kormány) elfogadott, megszavazott, mégsem igazságos, sem nem helyes, esetleg alapjogokat, mint pl. az élethez való jogot, sérti. Vagy nem ilyen jellegű alapjogot sért, de mégis alapvető jogot, mint pl. a sztrájkhoz való jogot. A mostani konkrét esetben ez a jogunk szenvedett igazságtalan sérelmet.

Magyarország Alaptörvényéből idézek: XVII. cikk (2) „Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.”

A sztrájk vagy munkabeszüntetés tehát a munkavállalók alkotmányos eszköze arra, hogy érdekeiket érvényre juttassák olyan helyzetben, amikor másfajta törvényes eszközzel céljaikat nem tudták elérni. A sztrájk lényege pedig a szervezett, tömeges munkabeszüntetés. A munkavégzés néha elkerülhetetlen, pl. életveszély esetén, de a sztrájk lényegéhez tartozik, hogy fáj. Hogy megérzi a gazdaság, a társadalom. Ha nem így volna, nem volna kényszerítő erejű, és nem volna rá esély, hogy elérje célját.

A társadalmi igazságosság melletti elköteleződés arra vezeti a munkavállalókat, hogy ne éljenek nyakra-főre ezzel az eszközzel, csak akkor, ha valóban nem látnak más lehetőséget az érdekérvényesítésre. Ha tárgyalások, egyeztetések nem vezetnek eredményre, ha a hatalomnak való kiszolgáltatottság olyan mértékű, hogy csak ez az eszköz marad. A sztrájk a sztrájkolónak is fáj. Nem kap fizetést, és nem teljesíti kötelességeit a munkahelyén. Ezért is olyan nehéz emberekkel, sőt gyerekemberekkel foglalkozókat sztrájkba hívni. Oly erős kötelességtudattal és olyan altruista szellemben dolgozunk, ami miatt saját érdekeinket mindig a gyerekekéi mögé helyezzük.

A Budaőrsi Illyés Gimnázium tiltakozása

A pedagógusok jelenlegi helyzetét, munkakörülményeit, fizetését, terhelését, a mai iskolarendszer válságát és az oktatáspolitika anomáliáit ebben az írásban nem mutatom be, nem szeretném elemezni. Ami ide tartozik, csak annyi, hogy elérkezett az a pont, amikor az ország pedagógusainak elsöprő többsége érzi, gondolja úgy, hogy nincs a kezében más eszköz, mint a munkabeszüntetés. Nem akarjuk a nyomorúságos helyzet javítása érdekében a gyerekeket háttérbe szorítani, beáldozni, ennek ellenére már csak ezt az egyetlen kétségbeesett eszközt tartjuk célravezetőnek, semmi másban nincs reményünk, az eddigi összes próbálkozásunkat kivéreztették, minden tiltakozó akciónk elsorvadt. Magunkra maradtunk. És nincs veszíteni valónk.

Ezt az egyetlen eszközt tagadta meg tőlünk egy kormányrendelet. Lehet sztrájkolni, de közben mégis dolgoznunk kell. Az ún. minimális szolgáltatást úgy állapítja meg ez a rendelet, hogy ha azt betartjuk, akkor épp a sztrájk lényege vész el, érdekérvényesítő, kényszerítő ereje semmisül meg.

Ez éppen az a helyzet, amiben egyetlen eszközünk maradt a tiltakozásra, a polgári engedetlenség. Alapvető, Alaptörvénybe foglalt jogunkért állunk ki: a sztrájkjogért.

Az iskolában a diákok sok olyan dolgot tanulnak, amiről ők maguk azt mondják, később az életben nem veszik hasznát. Bár minden tudás érdekes, és minden tudás kincs, ebben azért sok igazság van. Az életről tanulunk természetesen minden órán, minden tantárgy tartalmaiban. Az élet szeleteiről, részeiről. Az élet egészéről esetleg irodalomórán, etikaórán, filozófia órán, osztályfőnöki órán tanulhatnak.

Az iskolai oktatás, nevelés, a tanár legfontosabb feladata azonban mégis csak az kellene legyen, hogy az élet egészéről, lényegéről tanítson és adjon számot egész lényével; és személyes hitelével szavatolja azt, amit tanít. Hogy autonóm, szabad embereket neveljen kellő önismerettel és polgári tudatossággal. Aki eligazodik a világ dolgaiban, felelős döntésekre képes, és nem manipulálható. Aki bátran kiáll a saját érdekeiért és másokért is. Aki érzékeny a társadalmi problémákra, és nem engedi, hogy bármire rávegyék, hogy eszközként használják, és ő sem használja eszközként embertársait.

Az egyik első ember, aki a polgári engedetlenség eszközével élt, majd írt is erről, Henry David Thoreau. A polgári engedetlenség iránti kötelességről c. művében ez olvasható: „Vajon az állampolgárnak akár csak egy pillanatra vagy bármily csekély mértékben is át kell engednie lelkiismeretét a törvényhozóknak? Hát akkor miért van mindenkinek lelkiismerete? … Csak egyetlen kötelezettséget van jogomban magamra vállalni, éspedig, hogy mindig azt teszem, amit igazságosnak tartok.”

Az erkölcsi törvény bennünk azt mérlegeli mindenekelőtt, hogy mi igazságos és mi nem az. Ez a tudás, ahogy Szókratész is gondolta, valószínűleg nem tanítható, viszont tanulható. Személyes példák, sok beszélgetés, egyenrangú felek közötti vita, eszmecsere útján fejleszthető az igazságosság iránti fogékonyság, tájolható az a bizonyos erkölcsi iránytű. Ha nem hinnék ebben, nem lennék tanár.

Az igazságosság iránti elkötelezettség túlmutat az iskola falain, nem zárható be, nem terelhető keretek közé, és nem is szabad korlátozni. Amit tanítok, aszerint kell élnem. Az órán elhangzottakat hitelesítenem kell az életemmel, személyes részvételemmel, kockázatvállalással, a következmények átgondolásával és vállalásával.

Nemcsak szavakkal tanít egy tanár. Lehet, hogy elsősorban nem szavakkal tanít.

Erőszakmentesség, nyilvános kiállás, egyéni döntések, a tettek következményeinek vállalása – ezek a pillérei az engedetlenségi mozgalmaknak. Így világosan érthető, mit tanulhat tanárától a diák, amikor tanúja egy ilyen polgári engedetlenségi akciónak. Olyan akciónak, amelyben saját tanárai vesznek részt, akik nem hajolnak meg egy igazságtalan rendelet előtt.

Gyeskó Ágnes

Kapcsolódó linkek

A sztrájk alapjog! Beszámolunk a tiltakozásokról – CKP (ckpinfo.hu)

Az Illyés tanárainak mai “polgári engedetlensége” – Budaörsi Napló (budaorsinaplo.hu)

„Ne féljetek” – bibliai idézet mögött gyülekeztek az egyházi iskolák tiltakozó tanárai (444.hu)

<< In Memoriam Andor Mihály (Achs Károly)2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – TE TUDOD, KIT TANÍTASZ? (Kerényi Kata) >>

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.05.26.
Ezerforintos jutalmat kapnak a tanárok pedagógusnapra
„Ereszd el a hajam! Lesz ám bulika!” – írta Facebook-oldalán a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arra reagálva, hogy ezer per főből kell kihozni egy „méltó összejövetelt...
(Forrás: index)
--
2022.05.24.
Felmondott a pedagógus, akinek kiállása elindította a polgári engedetlenségi mozgalmat
„A feleségem is pedagógus, tehát időről időre beszélgetünk arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyikünknek olyan állás után kell néznie, ahol azért anyagilag...
(Forrás: 444.hu)
--
2022.05.24.
PDSZ: Tíz év múlva a tanárok fele eltűnhet a rendszerből – az iskola már gyerekmegőrzésre sem lesz alkalmas
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az elmúlt hetekben készített online felmérést az oktatásban tapasztalható szakemberhiányról. „Ideális esetben arra a kérdésünkre, hogy a válaszad...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.24.
Pintér Sándor annyit beszél a rendről, hogy a pedagógusok elkezdtek aggódni
Semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy a köznevelés a BM fennhatósága alá kerüljön – hangsúlyozza Radó Péter oktatáskutató is. Ő úgy véli, nem az történik, hogy a kormányzat el...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.22.
Centenáriumi falujárás Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása
Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette...
(Forrás: tani-tani online)
--
2022.05.22.
Totyik Tamás: meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni, meddig lehet azzal visszaélni?
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azt tartotta volna fontosnak, hogy az oktatás egésze egységes rendszerben, egy tárcánál legyen. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a minisztert...
(Forrás: hírklikk)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep