Országos vizsgálat a serdülők erkölcsi szocializációjáról

A serdülőkorú iskolások erkölcsi szocializációjáról 1998-ban végeztünk felmérést országos reprezentatív mintán¹. A kutatáshoz iskolai kísérlet is kapcsolódott.²
A vizsgálat megismétlésére 2004-ben ismét alkalmunk nyílott. A két vizsgálat időpontja között lejátszódó változások néhány izgalmas és elgondolkodtató eleme kimutatható az új adatok tükrében. A tanulságok valamennyi pedagógus számára elgondolkodtatóak lehetnek, hiszen valamennyien érezzük, hogy e területen komoly gondok, megoldásra, de legalábbis „kezelésre” szoruló problémák vannak. A vizsgálatból nyert adatok sok esetben „csupán” ráerősítenek a megérzéseinkre, tudatosítanak olyan tendenciákat, amelyeket olykor magunknak sem merünk bevallani. Ezért tartjuk fontosnak, hogy még az eredmények elemzésének időszakában közreadjunk néhány tapasztalatot.

A kollégák ezekhez kapcsolódó megjegyzéseit, javaslatait, saját gyakorlatukat, tapasztalataikat tükröző meglátásait nagy érdeklődéssel várják és előre is köszönik a kutatócsoport tagjai:

Szekszárdi Júlia
Horváth H. Attila

Simonfalvi Ildikó

A vizsgálat hipotézisei

• A gyerekek önérvényesítési vágya, a mindenáron történő boldogulás igénye erősödött az elmúlt években;
• a konformitás iránti hajlandóság feltételezhetően csökkenő tendenciát mutat;
• a generációk közötti szakadék mélyülni látszik;
• a felnőtt társadalommal szembeni bizalmatlanság inkább nőtt, mint csökkent;
• az individualizálódás tendenciája valószínűleg erősödik, a kollektivitás értékei, a szolidaritás, a felelősségvállalás értékeinek elfogadottsága gyengül;
• a véletlenszerű előnyök akár mások rovására történő kihasználása inkább pozitív, mint negatív megítélést kap, a tizenévesek körében nem számít etikai szempontból kifogásolhatónak;
• félő, hogy az erőszak elutasítása nem lesz olyan erős, mint a korábbi vizsgálat idején.

A felsorolt tendenciák jelenlétét a serdülők gondolkodásában a következő tényezők valószínűsítik:

• A fiatalok mindennapi tapasztalata az egyéni életpályák nagyfokú eltérése, ezek alakulásának erős függése az egyén családi hátterétől, informális kapcsolatrendszerétől. Hasonlóképpen jellemző tapasztalat az erkölcsi normák érvényesülésének esetlegessége, ezek megítélésének, elfogadásának változékonysága.
• Nincs társadalmi konszenzus az erkölcsi minimum kérdéskörében, bizonyos cselekedetek megítélése nem azonos mércék alapján történik.
• Nem alakulnak ki stabil, védettséget, biztonságot nyújtó közösségek, a társadalomban nagyon halványan, és sajnos egyre halványabban vannak jelen olyan fontos közösségi értékek, mint a bizalom, a szolidaritás, az egymásért való felelősségvállalás.
• Az iskolai légkör nem kedvez a jelen problémáiról folyó rendszeres beszélgetésnek, vitának. A pedagógusok többsége erre nem tud, nem akar, nem mer vállalkozni. A gyerekek értékvilágának, erkölcsi tudatának alakításában az iskolai nevelés a szükségesnél és lehetségesnél sokkal kisebb szerepet játszik. A diákok erkölcsi gondolkodását az iskolánál, gyakran a szülői háznál is erősebben befolyásolják a kortárscsoportok és közvetlenül-közvetve a média.
• Általános élmény a biztonságérzet hiánya, a kiszámíthatatlanság miatti szorongás, a jövőtől való rettegés.
• Ezek a jelenségek az utóbbi években egyre erőteljesebben mutatkoznak meg részben a társadalmi állapotok (egzisztenciális gondok, családok széthullása, a politikai és világnézeti alapon történő erős megosztottság, magas feszültségi szint stb.), részben pedig a globális problémák miatt (információrobbanás, terrorista veszély, a média befolyásának növekedése stb.).

—

Jegyzetek