Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2022. február 24. csütörtök, 13:39
Címkék:

2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – LÉGY JÓ_MINDHALÁLIG? (Szabó Anna)

Jónak lenni jó. Jónak lenni jó? Attól függ, mit jelent jónak lenni. Ha a szófogadó viselkedést, a szabályok követését tűzön, vízen, gyerekemberen, általában emberen át, akkor az baj. Volt már példa olyan törvényekre, melyeket követni bűn volt – nem a törvény, az ember ellen. Élt egyszer egy nagy rabbi, aki azt tanította: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” Gyógypedagógusként elég hamar megtanulja az ember lánya, ritkábban fia, hogy nem a gyerek van az iskoláért, hanem az iskola a felnövekvő emberért. Ha ez a tanulási szakasz elmarad, akkor jöhet a pályaelhagyás, vagy megkeseredve keseríthetjük a ránk bízottak életét.

Ha felismerjük a fenti törvényt, akkor sem egyszerű. Mit tehetek a hetedik órában arccal a földre boruló autista szakiskolással, aki azt üvölti: sok ez nekem, nem bííííírom. Mit tehetek a többiekkel, akik ezt kénytelenek végignézni, -hallgatni? Feleljem, hogy hiszen már CSAK egy órát kell kibírnotok? Mondjam nekik, hogy igen, sok, sőt embertelenül sok ez a napi 8 óra iskolásként? Ha visszakérdeznek, hogy de akkor mivégre, mi a jó válasz? Ki mondja meg? Ki mondja ki? Vagy elég, ha már házifeladatokkal nem kínozom őket, s ezzel megtettem mindent, mi tőlem telt?

Mit tehetek a nem beszélő gyerekkel, ha hivatalból, a tanterv szerint milliós számkörben, az általános iskola utolsó évfolyamainak algebra anyagát kellene gyötörnünk, vagy csak őt vele, s közben tudom, hogy a körömvágást, a helyes kéz- és fogmosást kellene gyakorolnunk. Ez a család feladata? Ha rajta kívül még két hasonló állapotú testvére él otthon, nincs az a gyakorlás, ami túl sok lenne – nem az összeadásokból, hanem a majdani önellátást javító szokásokból. Az ébren töltött ideje fele az iskolában telik, számára többnyire értelmezhetetlen s így fölösleges tevékenységekkel, s mi nem emeljük fel a szavunkat, hiszen kezdetben valának az azílumok, s íme újra.

Mit tehetünk azokkal a gyerekekkel, akiket csak „valahol jó helyen” szeretne tudni a szülő, az iskolakötelesség legvégső határáig, bárhol, ahol enni adnak, meleg van, s remélik, némi elfogadás, mert nekik dolgozniuk kell, a fiatal pályaíve pedig olyan, mint a Dunán átívelő híd a ködben – nem tudni, hova vezet? Még pontosabban, tudjuk, de nehéz kimondani, hogy nem csupán nem látszik, de nincs is túlpart, hogy a szakmai képzés csupán ürügy? Segíthetünk-e a szülőnek azzal, hogy buktatgatjuk a gyerekét, míg csak lehet, s továbbengedjük a következő évfolyamra, mikor az jelent még biztonságban tölthető éveket? Érdemes, kell ezért a biztonságért napi 8 „tanórát” végigélni?

A képhez tartozó alt jellemző üres; kollazs4.jpg a fájlnév„Mit tehetek?” kérdésből sok van, s amíg nem úgy hangzik bennem, hogy mit tehetek meg, amiért még nem állítanak szőnyeg szélére, addig jó. Vagy legalább nem annyira rossz. Addig még őrzök valamennyit a belső szabadságomból. Addig még akarok, s talán képes is vagyok a felmerülő problémákra szakmai szemmel tekinteni, a gyerek javát keresni, s nem magát a gyereket látni a problémának.

Szakmai párbeszéd híján a hivatalba eljut-e a valóság – színe, szaga, olykor illata? Van-e ott igény arra, hogy – ha már magukhoz ragadták vagy megkapták a döntéseket, feladatokat sok területén az oktatásnak –, legyen információjuk a valóságról? Működhet-e tartósan bármilyen rendszer, amelyben csak egy irányba – itt éppen fentről lefelé – áramlanak dolgok?

Új tankönyvcsaládok születtek a gyógypedagógiában, mert erre volt elkölthető támogatás. Olyanok, amilyenek – határidő biztos volt, minőségi követelmény kevésbé. Ne panaszkodjak, hiszen nem is a tankönyvet kell tanítani, ugye? Nem, de azért, ahol nyolc gyereknek hat szinten kell érdemi feladatokat biztosítani napról napra, segítséget jelentene, ha lenne jó tankönyv, esetünkben leginkább munkatankönyv.

Amikor a nyáron tönkrement fűtéscsövek cseréje december első hetében zajlott, s az iskola akkor is csak azért zárt be, mert szülői tiltakozás érkezett a tankerülethez a 12-14 fokos tantermek miatt, nem a hideg jut eszembe. Nem a hideg a legfontosabb ebből – télen még mostanában is előfordul ilyesmi; hanem a pedagógusok lehajtott fejű, „hosszútűrése” olyankor, amikor már a gyerekek érdekeire sem hivatkozhattunk. Fontos elem a bősz elszánás a tankerület részéről, hogy „csak ügy ne legyen belőle”.

Itt a jóság egyik meghatározásához térünk vissza, az engedelmességhez. Engedelmeskedni csak valakinek, valaminek lehet. Újra és újra megkérdezhetem magamtól, még meg, hogy kinek, minek engedelmeskedem: az elvárásoknak vagy a gyerekek érdekének? Az elvárások egy ideje már nem törvényként, csupán rendeletként érkeznek, veszélyhelyzetre hivatkozva. Hogy mi a veszély, és mit veszélyeztet, az nem világos számomra.

Amit biztosan tudok, hogy a sajátos nevelési igényű, esetünkben speciális iskolába járó gyereknek nem érdeke a magas tanóraszám – a többieknek sem, persze. A sajátos nevelési igényű gyereknek nem érdeke, hogy olyasmit „tanuljon”, amit soha nem fog használni az életében, s aminek formális képzési funkciója is kétes értékű (ha egyáltalán van) – a többieknek sem, persze.

A gyógypedagógia apró ladikját a közoktatás nehezen mozgó, sok ballasztot cipelő tankhajójával nem érdemes összekötni. Nem lenne, de úgy jártunk, mint Kai a Hókirálynő szánkójával – eloldani nem tudjuk. Az önállóságát régen elvesztette a gyógypedagógia – egy a zászló, egy a tanterv, egy a tankönyv –, ahogy a gyógypedagógusképzés sem önálló már. Ahogy az intézmények sem önállóak – vezetőiknek lényeges ügyekben nincs döntési szabadsága. Ahogy a közoktatás sem önálló – szakmai kérdésekben sem hallgattatik meg a benne dolgozók szava, már látszólagos képviseletekkel sem folynak szakmai viták a látszat kedvéért sem. Egyetlen láncra fűzték az egészet, mint Gárdonyi regényében.

Ősszel lesz fél évszázada, hogy bekerültem a közoktatásba, akkor elsősként. Az óvodából emlékszem fiatal, középkorú és idős óvónőkre, dajkákra egyaránt. Iskoláimban is dolgozott egyszerre, s mi több együtt, mindenféle korcsoportba tartozó pedagógus. Mára ez a kiegyenlítettség megszűnt. A tapasztalatokra, amit az idősebbek felhalmoztak, nincs szükség, mert ha kellően egyszerű, rutinszerűen végezhető feladatokra bontunk egy tevékenységet, akkor a tapasztalat átadása fölösleges, a munkára történő felkészítés pedig rövidíthető, egyszerűsíthető. Alig érkeznek fiatalok? „Szerencsére”, dinamizmusukra nincs is szükség, hiszen egy verklit a megszokott, egyenletes ritmusban kell hajtani, szét ne essen az öreg zeneláda; az egyéni ritmus, saját dallam csak megzavarná a központ által előírt összhangot: e-ej, úhnyem.

Ha azonban adódik egy pillanatnyi csönd, mert éppen van mód befelé figyelni, szokatlan zaj hallatszik – kintről, egyre több helyről: nem a Volga zúg, hanem a lánc csörög. Kérdés, hogy felerősödik-e ez a hang, elnyomja-e a hajóvontatók énekét, vagy elenyészik, s a rabtartók vágják majd el a láncokat, s kiáltják a szabadok után: Menjetek! El innen!

Jónak lenni jó. Hát még szabadnak  – mindhalálig.

Kapcsolódó linkek

BTMN és SNI

Pénz és fegyver híján döglenek a lovak

A gyerekek mindent kibírnak

Hang – képek Szabó Anna „Míg roppan egy utolsót” c. könyvének bemutatójáról

<< 2. VIRTUÁLIS NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS – MIT KELL TENNEM? (Imre Katalin)In Memoriam Andor Mihály (Achs Károly) >>

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.06.04.
Ideje átgondolni a pályaválasztást: a mesterséges intelligencia arannyal kövezi ki a karrierutakat
A mesterséges intelligencia viharos gyorsasággal írja át a munka világát, több millió munkahelyet szüntet meg, viszont kutatók szerint legalább ennyi új munkalehetőséget teremt. Szakért...
(Forrás: Index)
--
2023.06.03.
A köznevelési államtitkár megállapította, hogy a holnap iskolája nem lehet olyan, mint a tegnapi
Maruzsa Zoltán elmondta, hogy a magyar köznevelés 11 935 helyszínen zajlik, és 1,5 millió óvodást és tanulót szolgál ki. Hozzátette: éppen tíz éve vette át az állam e hatalmas intézm...
(Forrás: Hírklikk)
--
2023.06.03.
Két XII. kerületi iskolában is az alapítványon keresztül támogatják pénzzel a tanárokat a szülők
A Telexnek a Szülői Összefogás Közösség képviselője azt mondta: érti azokat a szülőket, akik próbálják fenntartani a rendszert a gyerekeik érdekében, de ez szerinte csak „pillanatnyi...
(Forrás: Telex)
--
2023.06.03.
Bűnösnek mondták ki a magyar kormány elleni diáktüntetés egyik részvevőjét
A „Gyerekeket bántasz! 7IGEN-nel a gyermekbántalmazó rendszer ellen” elnevezésű megmozduláson a résztvevők tömegesen megindultak az Oktogontól a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Budapest...
(Forrás: Index)
--
2023.06.03.
Vérellátó: sikeres volt a középiskolai edukációs program
A vérellátó szolgálat pénteki, MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a programmal több mint 12 400 fiatalt értek el. A főleg biológia, testnevelés vagy osztályfőnöki óra keretében elhangzott...
(Forrás: Index)
--
2023.06.02.
MOST AKKOR KI AKADÁLYOZZA, HOGY 800 EZRES FIZETÉSE LEGYEN A TANÁROKNAK?
A kormány közel 800 milliárd forintot fordítana a pedagógusok béremelésére, nagyrészt EU-s forrásból. Egyszer azt mondják, már minden akadály elhárult az uniós finanszírozás elől, m...
(Forrás: lakmusz.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep