Alapvető etikai normák megszegése 2.: Agresszió

Országos vizsgálat a serdülők erkölcsi szocializációjáról 7.

A vizsgálat egyik különösen elgondolkodtató eredménye, hogy az agresszió elutasítása erősödött, de ez az elutasítás – eddigi elemzésünk alapján – feltételezhetően nem annyira erkölcsi meggyőződésből, sokkal inkább a félelemből fakad. A „jobb a veszélyes dolgokba nem belekeveredni, biztonságosabb kívül maradni” tendenciája már korábban is érzékelhető volt. Ez magyarázza, hogy a többség megérti, megbocsátja, etikai szempontból nem kifogásolja, ha valaki fenyegetett helyzetben feladja elképzeléseit, vagy akkor sem árulja el társait, ha azok veszélyes helyzetet idéznek elő.

Két olyan szituáció található a kérdőívben, amelynek megítélése kapcsolatba hozható az agresszió kérdéskörével. Mindkét esetben abban a kérdésben kellett dönteni a diákoknak, hogy szolidaritást vállalnak-e az erőszakos tett elkövetőivel, vagy hajlandók leleplezni őket.

Bombariadó

A bombariadó – sajnos – olyan megszokott részévé vált a mindennapoknak, hogy a fiatalok többségének már szeme sem rebben, ha ilyesmit tapasztal. Lassan a klasszikus iskolai normaszegések (diákcsínyek?) közé sorolhatjuk a megalapozatlan pánikkeltésnek ezt a formáját.

Az általános viselkedési módok között rákérdeztünk arra is, hogy a tanulók mennyire tartják súlyosnak a bombariadóval történő fenyegetőzést. E tett minősítése ugyan a 2004-es vizsgálatban is a negatív tartományban maradt, de lényegesen enyhébb megítélést kapott, mint korábban.

A következő táblázat mutatja, hogy ebben az esetben a diákok kétharmada nem segítene a tettes megtalálásában. Ez az arány a hat év alatt nem változott, de itt is nőtt a határozott válaszok aránya. Úgy látszik, a többséget nem érinti igazán ez a dolog annak ellenére, hogy a bombariadó előidézésnek tényét, mint említettem, elítélik.

A válaszok megoszlásában nem és kor szerint nem találtunk eltéréseket. A községben élők esetében továbbra is érzékelhető a már többször említett trend: ők sokkal szabálykövetőbbnek bizonyulnak, mint a városokban élő kortársaik: nagyobb arányban mutattak hajlandóságot a telefonáló bejelentésére.

Közvetlen tapasztalatok azt mutatják, hogy a diákok készek leleplezni a „tettest”, illetve partnerekké válni a felkutatásában, tette megakadályozásában, ha a hamis bombariadónak őket is érintő kellemetlen következményei lesznek. Például egy szombati vagy más szabadnapon tartják meg az így elmaradt tanítást.

Vandalizmus

Egy másik szituációban szintén egy etikai szempontból kifogásolható viselkedéssel szemben kellene fellépni.

Itt az érintett a bejelentéssel veszélyes helyzetbe sodorhatja magát. Ha azonban a tett elhallgatása mellett dönt, az osztálytársait (nyilván saját magát is beleértve) hozza méltatlan és kellemetlen helyzetbe, hiszen a kárt meg kell téríteni, mialatt a tettesek háborítatlanul lapítanak. A válaszok megoszlása azt jelzi, hogy ezt a nyilvánvaló igazságtalanságot a megkérdezettek körülbelül kétharmada nem viselné el. Ebbe az igazságérzet mellett nyilván belejátszanak az anyagi természetű következmények is, amelyek sok esetben (főleg a fiúknál) elnyomják a fenyegetés miatti félelmet.

A többség tehát elmondaná, ki volt a tettes, sőt a bejelentők aránya a 98-as kutatáshoz képest valamelyest nőtt. Az arányok növekedése főként a fiú válaszolóknak köszönhető. A határozott válaszok („egész biztos”) aránya ennél a kérdésnél is szignifikánsan emelkedett. Érdemes azonban eltöprengeni azon, hogy ez az arány miért csökken az idősebb korosztály esetében. A hetedikesek 71 százalékával szemben a tizedikeseknek csupán 61 százaléka leplezné le a tettest.

A falusi diákoknál ismét a konvenciók alapján elvárható válasznak van túlsúlya, sőt ez az arány a második vizsgálatra jelentősen emelkedett: a megkérdezettek 80 százaléka árulná el a tetteseket.