2019. június 18. kedd, 19:46
Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de
Jó gyorsan el kéne gondolkozni, hogy akkor a mostani folyamatok közül, melyik az, ami nem érint téged, mert pont sikerült betolnod az egyháziba, alterba, magánba, tancsopiba. Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de, sajnos. A méhek pusztulásába is simán beledöglesz, és nem lesz erről kikérve az értelmiségi véleményed (Rózsa Ildikó).
Nagy Anikó Johanna Egy szót se szólj című regényében a tizenöt éves Hanga életét apja halála óta a depresszió uralja. Minden napja ugyanolyan egyhangúan telik, míg be nem költözik a szomszédba egy házaspár. A férfi, Balázs szinte apjaként gondoskodik róla: segít neki a tanulásban, jókat beszélgetnek és ajándékokkal lepi meg a lányt. Hanga egyre jókedvűbb és magabiztosabb lesz, és úgy tűnik, végre minden jóra fordul. Ám egy idő után kiderül, hogy Balázs nem az, akinek mutatja magát, Hanga élete pedig rémálommá változik (Vinczellér Katalin).
A Kreatív Partnerség keretében a tanulókat arra ösztönzik, hogy merjék vállalni a kockázatot, legyenek önálló, autonóm személyiségek. Nagyfokú választási szabadsággal határozhatják meg munkájuk tartalmát, a munkamódszereiket és az eredmény bemutatásának formáját is, így a motivációjuk fokozatosan belsővé válik. A program hatására nő az önbizalmuk, fejlődik önirányítási képességük, megerősödik bennük a közösséghez tartozás érzése, és a egyre több jelét mutatják annak, hogy képesek rugalmasan kezelni a felmerülő problémákat (Németh Szilvia).
A 90. Ünnepi Könyvhétre jelent meg Gyarmathy Éva Pszichomeditáció című kötete a Móra Kiadó gondozásában. Ez a könyv meditációs alapanyag – vallja a szerző – építőköveket kínál, amiből mindenki maga alkotja meg a fejlődését. Nem hagyományos tankönyv, inkább olvasókönyv, amely akár egyéni, akár csoportos önfejlesztésre és képzésre is használható szakmai anyag.
A LEGO talán az egyik legnépszerűbb építőjáték, sikere évtizedekre óta töretlen, így megkérdőjelezhetetlenül a gyermekkultúra fontos része. Kapcsolata a vizualitással egyértelmű, egyfajta szobrászatként is értelmezhető, hiszen a gyerekek a létrehozott térformát elképzelik, majd megépítik, miközben nagyban hagyatkoznak fantáziájukra, logikájukra és kézügyességükre is. Azonban a vele való játék nem kell, hogy itt megálljon, hiszen a térbeli alkotás könnyen összekapcsoltatható a vizuális leképezéssel, képalkotással és általában véve a vizuális neveléssel. Segítségével különböző feladattípusok és fejlesztésé célok mentén tehetjük gyermek közelibbé az ismeretek elsajátítását (Karácsony Krisztina).
Ebben a műhelyben a foglalkozásvezetők mind a diákok és a pedagógusok egyéni szükségleteire, személyes készségeik fejlesztésére, a nehézségek esetén a támogatásukra, valamint az ezzel kapcsolatos prevenciós munkára helyezték a fókuszt. A résztvevőkön túl a workshopok vezetői is kapcsolódtak egymáshoz, megtalálva a munkájuk közös felületeit és a lehetséges jövőbeni együttműködés formáit (Peer Krisztina).
A Napszálltá-val a rendező azt is bizonyította, hogy első nagyjátékfilmjének formanyelvi bravúrját és történelemszemléletét képes továbbvinni: újabb látványos, kíméletlen, szikár történetű, de szerteágazó képeslapfilmet forgatott. De nem a Saul fia 2-őt. Ha tehát működőképes Nemes második nagyjátékfilmje (márpedig az), akkor leginkább azért, mert a rendező nem az egyetemes történet logikája mentén tesz (alkotói szándék szerint érvényes) megállapításokat, hanem korszellemet idéz, nyugtalanító és csontig hatoló atmoszférát teremtve inkább kérdéseket tesz fel és sugalmaz válaszokat (Scheiber András, Origo).
