2012. június 25. hétfő, 7:27
Czigelmayer Márta: HOVÁ LETTEK OKOS GYERMEKEINK?
A könyvet elsősorban figyelemfelkeltésnek szántam, mert abban az iskolarendszerben, ahová a szülők félnek beíratni gyermekeiket, valami nem jól működik. 10-20 éve a szülők igyekeztek minél hamarabb iskolába adni gyermekeiket – bár augusztus 31.-ig kellett betölteni a 6 évet, mégis sokszor beíratták a szeptemberi, sőt októberi születésűeket is – manapság egyre inkább az a tendencia, hogy amíg csak lehet, óvodában hagyják őket. Tudják, az iskolai élet megkezdésével elveszítik gyermekkorukat. És ez sajnos így van. (Czigelmayer Márta)
A hivatali ügymenet pontosan szabályozott. A középiskolai beiratkozás napját jó előre eldöntik. Június 27, 28, 29. Ekkor kell menni. Ezzel nem is lenne baj. A szomorú az, hogy úgy változott a gazdasági helyzet, hogy a szervezőknek gondolkodnia kellene azok fejével is, akik a létminimum alatt élnek. Pláne egy olyan iskolának, ahová főleg hátrányos helyzetűeket vesznek fel. (L. Ritók Nóra)
A mostani diákok iskolatáskája még korántsem digitális: jórészt füzeteket, könyveket, tollakat tartalmaznak. Ha okostelefon, esetleg tablet van is bennük (az e-book olvasót már ne is említsük), az biztosan nem az iskolai munka kelléke még. Nem megkerülhető a kérdés: szükség van-e egyáltalán erre a bizonyos "digitális iskolatáskára"? Ha eddig megfeleltek a hagyományos tankönyvek, miért lenne éppen most másra szükség? Annyira mások lennének ezek a gyerekek? (Kerber Zoltán)
Írásaimban a felnőttképzés kérdéskörével foglalkozom, mely közvetlenül vagy közvetetten, különböző szálakon kapcsolódik a közoktatás, a szakképzés rendszeréhez. Ilyen kapcsolódási pont a pedagógusok továbbképzése különböző "ágazati" rendszerekben, a Felnőttképzési törvény rendelkezéseinek értelmezése az adott területekkel kapcsolatosan. Elemzésre, összehasonlításra kerülnek a felnőttképzési törvény, s a kapcsolódó jogszabályok egyes rendelkezései, az ágazati rendszerek akkreditációs eljárásai. A sorozat elsősorban az ún. iskolarendszeren kívüli felnőttképzés rendszerszintű problematikájával foglalkozik, de érinti az iskolarendszerű felnőttképzés témáját is. (Csirmaz Mátyás)
A projekt célja, a műszaki oktatás népszerűsítése azoknak a nőknek a körében, akik olyan szakmai tulajdonságokkal rendelkeznek, melyeket a termelő vállalkozásoknál a nagyobb foglalkoztatás céljából hasznosítani tudnak. A cél ambiciózus, mivel a gondolkodásmód megváltoztatására törekszik. Az iskolaválasztást a nők körében nagyban befolyásolhatja a képesség, az addig elért eredmények, érdeklődési kör és még sok más tényező. Tény azonban, hogy munkaerőpiaci kereslet és a végzett hallgatók szakképesítése között olyan különbségek vannak, melyekre ez a projekt megpróbál megoldásokat találni.
Az AIESEC a világ 110 országában jelenlévő nemzetközi hallgatói szervezet. A Budapesti Corvinus Egyetemen működő projekt célja, hogy a nemzetköziség és önkéntesség értékeivel hozzájáruljunk a magyar oktatási rendszer versenyképességéhez.
Milyen határig hallgassam meg tanítványaim személyes problémáit? Milyen mértékben befolyásolhatom jövőjükről hozott döntésüket? Adhatok-e ebben a kérdésben kötelezően megfogadandó tanácsot? Azt gondolom, hogy a legutóbbit semmiképpen sem tehetem. Az előző kérdésekre még keresem a választ. Ebben a keresésben látom további munkám értelmét. (Benő Ildikó)
A 13 szerző írásait tartalmazó gyűjtemény négy tematikus egységre tagolódik. Az elsőben (Életkorok, nemzedékek) általában tekintjük át a generációváltások problémáját. A másodikban (Kik ezek a gyerekek?) arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan élnek, hogyan tanulnak a mai gyerekek és fiatalok, miben mások, mint az előző nemzedékek képviselői. A harmadikban a tanárok és diákok közötti kapcsolat átalakulásával foglalkozunk (Változó kapcsolatok), a negyedikben pedig a digitális világban megvalósult jó gyakorlatokra hozunk példákat (Sikeres projektek). (Szekszárdi Júlia)