2006. június 1. csütörtök, 7:25
„Zeneklub”, avagy a vita nevelő hatása
Annyiszor mondjuk, hogy a mai gyerekek egészen másképp gondolkodnak, mint néhány évvel ezelőtti kortársaik, egészen más az ízlésük, más tetszik nekik, mint hajdan nekünk. És bizony számos dolog akad, amelyért a nem is olyan régi generáció még rajongott, a mai tinédzserek pedig nem tudnak vele mit kezdeni. Ha így is van, azért meg lehet találni, s ha nem találunk, ki lehet építeni a különböző nemzedékek közötti hidakat. Kriston Aranka írása bizonyítja, hogy ez a törekvés olykor meglepő eredményeket hoz.
Az Igazgyöngy Alapítvány szeretettel várja az érdeklődőket az Esélyegyenlőségi Szakmai Műhely
júliusi programjára. A szakmai program 2009. július 14-én 13.00 órakor kezdődik Toldon. Témája: terepi tapasztalatok, helyszíni tapasztalatszerzés az antidiszkriminációs törvény teljesülésével kapcsolatban. 
A Rádió Café riporterének kérdésére, hogy milyen alapon fogják a feleslegesnek ítélt pedagógusokat kiválasztani, az országgyűlés oktatási bizottságának elnöke az OKÉV által kidolgozott értékelési rendszert említette, amelynek segítségével biztonsággal kiszűrhető az igazgatók szubjektivizmusa, és egyértelműen megállapítható, hogy mely pedagógusok számítanak a „piros vonal alattinak”. 
T. István György kollégánk cikke a 
Az oktatási tárca a legutóbbi pénteken hozta nyilvánosságra a 163 pontból álló cselekvési tervet. Mivel egyesületünk a szakmai érdekvédelmet is feladatának tekinti, fontosnak tartjuk, hogy hallassuk hangunkat, illetve egyesületi állásfoglalást alakítsunk ki néhány olyan kérdésben, amely közvetve-közvetlenül érinti az osztályfőnöki szerepkört. 
Bruce és Annette két tizenéves fiatal, akiket a gyermekparalízis egyik percről a másikra tolókocsiba kényszerít. Mozgássérültként ismerkednek meg egy dél-angliai menhelyen, egymásba szeretnek, és – egészséges kortársaikhoz hasonlóan – jogot formálnak a teljes élethez. Mivel igen jó humorérzékük van, képesek a dolgok fonákjáról szemlélni a dolgokat. A következő regényrészletben ők beszélnek olyan módon az őket mint cirkuszi mutatványt szemlélő látogatókkal, mint holmi különös lényekkel: lemmingekkel. A hatás nem marad el...
Nyilván egyszerűbb és biztonságosabb szabályok, paragrafusok mögé rejtőzve lemondani az önálló döntések meghozataláról. Meggyőződésünk szerint azonban a pedagógus nem szorítható be az engedelmes hivatalnok előírások és szabályok által meghatározott szerepkörébe. Bizony, olykor éppen a pedagógushivatás természetéből fakadóan kényszerülhet – például – az osztályfőnök egyedi „szabálytalanságokra”. Ilyen helyzetekről szól Grábics Éva írása. 
„... Belefáradtam, hogy szinte mindennap vele kellett foglalkoznom, amikor ott van még vagy fél tucat problémás gyerekem... Nem tudom, érted-e... Majd meglátod szeptemberben, hiszen te kapod a hírhedt 4. a-t. Ott találkozhatsz majd két-három, Tamásnál is keményebb legénnyel, akik megesznek reggelire...”
„Anyu, Apu megkért, hogy mondjam meg neked, elköltözik innen! Nekem persze csak akkor szóltok, ha üzenetet kell átadni. Az összes ruháit magával vitte a nagybőröndben. Én moziba mentem. Üdvözlöm a hájfejű Bélát! István. Egyébként három napja nyomdász ipari tanuló vagyok, ha érdekel.” – Vámos Miklós Cédulák című novelláját gimnazistáknak és osztályfőnöküknek ajánljuk beszélgetésre.