2006. május 9. kedd, 16:26
Die West Side Geschichte, avagy miről is szólhat ma a multikulturális nevelés?
Nem véletlenül adja Fischer Eszter az ÉS-ben megjelent írásának a
West Side Geschichte címet, hiszen ezúttal Berlin potenciális Romeói és Júliái juthatnak nagy eséllyel a Shakespeare-drámából ismert helyzetbe. Persze más ezen a témán a színházban elandalodni, és más érzékelni a körülöttünk lévő közeget, amelyben gyerekek sorsát határozza meg, hogy milyen perspektívákat kínál nekik az a társadalom, amelybe beleszülettek, illetve ahová kivándoroltak.
Annak ellenére, hogy a mai tizenévesek számos olyan dolgot produkálnak, ami akár egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, sok olyan tabut döntenek le, mely örök tiltásnak tűnt, szükségleteik közel sem változtak annyit, mint azt felszínesen gondolnánk. A mostani kamasz is igényli az odafigyelést, a problémái iránti nyitottságot, az elfogadást, a valóságos kapaszkodókat.
Nem kis érdem, ha egy osztályfőnök képes elszakadni a közvélekedéstől, és utat talál az olykor végképp reménytelennek, kezelhetetlennek ítélt diákcsoporthoz. Ez történik a következő esetben, ahol az új osztályfőnöknek sikerül megváltoztatni a rossz irányú folyamatokat és újraírni a rábízott osztály történetét.
Amikor a határontúli magyarságot emlegetjük, leginkább Erdélyre gondolunk, esetleg a Felvidékre, az utóbbi időben előforduló erőszakos megnyilvánulások óta a Vajdaságra, de Kárpátalja általában a háttérben marad. Még ma is viszonylag kevesen tudják, hogy létezik ott egy színmagyar falu, Szelmenc, amelyen sajátos módon léptek át a 20. században több alkalommal is az országhatárok.
„Nincs ma intézmény, nincs ma ideológia, nincs ma olyan tankönyv, olyan közösség, még sajnos család is egyre kevesebb, melyből egy tanár egy korszerű magatartás kialakításához valódi, élő segítséget kaphatna. Magát kellene segítenie. A Taní-tani az önmaga formálásában elkötelezett tanárság műhelye.” 
„A szabadság nevében az életből kivész mindenféle rend, (a világ) apró darabokból áll össze, és elveszítjük minden érzékünket az egészhez. Az egyén ott ül egyedül a darabkákkal, akár egy kisgyermek az összerakós játékkal.” – A Fromm-szöveg megvitatásának célja, hogy a diákokban tudatosodjanak a média által közvetített világban rejlő veszélyek és lehetőségek, ami segítheti a jelenben történő eligazodást. A beszélgetést 14 évesnél idősebb tanulóknak ajánljuk.
„A mai társadalmi helyzetben a családéhoz hasonló jelentőségű szerepe van az iskolának, vagyis a szervezett pedagógiai környezetnek a gyerekek életében. Ehhez figyelembe kell venni, hogy az európai iskolázás a modern időkben – vagyis mióta kikerült a szerzetesi iskolák korszakából, válaszút elé került. A középkor bomlása után kialakult kétfajta iskolatípus. Az egyiket nevezhetjük angolszász iskolának, a másikat közép-európai vagy német típusú iskolának...” 
Röfi honlapunkon elbeszélt 
Golding „Röfi”-je nem sportos, kicsit tudálékos, inkább a felnőttekhez vonzódik, mert nem találja a hangot kortársaival. Ilyen kisfiú az alábbi írásban szereplő Gábor, aki a fiútársaitól elválasztó hagyományos „másság” mellett még egy nagyon kemény előítélettel is szembesülni kényszerül.