2016. augusztus 29. hétfő, 9:39
Remény az életre 7. – Névtelen 1.
Teljesen összeomlottam, hisz még csak 18 éves voltam. Annyi kérdés üvöltött a fejemben. Például mi lesz, ha aids-es vagyok? Ennyi volt a pályafutásom? Persze tudtam, hogy megérdemelném, mert azért volt egy-két átlagosnak nem nevezhető szexuális kapcsolatom, aminek egyenes következményeként… szóval teljesen kész voltam. Ez volt az a pont, amikor visszafordultam isten felé, kértem, hogy bocsásson meg, és adjon kegyelmet! (H.R.)
Ismertesse meg diákjaival a XX. század sorsfordító eseményeit valós történelmi helyszínen! Ha 2016 szeptember 1-től november 30-ig, az osztályt normál vagy interaktív tárlatvezetésre regisztrálja, akkor a diákok a befizetett túra előtt egy ingyenes, ajándék történelemórán is részt vehetnek!
Hazánkban tavaly 2030 osztály vett részt a 2030-ig kitűzött globális célokért megtartott Világ Legnagyobb Tanóráján, amely hatalmas nemzetközi sikert aratott. Idén szeptemberben is minden Magyarországi általános iskola csatlakozhat a kezdeményezéshez. A Világ Legnagyobb Tanórája az első globális oktatóprojekt, amelyen keresztül a gyermekek világszerte, egy időben megismerhetik az ENSZ által azonosított 17 Globális Célt.
Azt hiszem, ha az iskola nem fókuszál sürgősen a szociális készségek fejlesztésére, megállíthatatlanok lesznek a negatív folyamatok. A veszélyt azt hiszem, sokan nem látják. De talán a változásokat érzik a szegregált iskolák pedagógusai, és az "átlag" általános iskolák tanárai is. Ha az ember felveti, a boldog gyerek és az iskola összefüggését, gyakran hallani: "Naná, még mit nem! Nem szórakozni járnak ide! Nem kívánságműsor ez! Jobb, ha itt megtanulják, milyen az élet, mert aztán kint jön a pofára esés." (L. Ritók Nóra)
A most induló sorozat a szerző egyedi tapasztalataiból kiindulva próbál általánosítható jelenségeket is megmutatni a szegénység világából. Szereplői általában halmozottan hátrányos helyzetű kamaszok. Merre tovább? Csak az előre kikövezett utak maradnak, vagy lehet a szokványostól eltérő is az út? És ha lehet, akkor hogyan? Válaszok nincsenek. Kérdés annál több (Gyulai Zsuzsa).
Gyanúsítottnak lenni nem valami jó, de áldozatnak lenni még rosszabb. A fejezetek során 10 gyereket ismerünk meg közelebbről, miközben velük izguljuk végig ugyanazt a keddi napot. Mindenki másképp védekezik: verekszik, elbújik, meséket és vicceket talál ki, aszerint, hogy milyen világot épít és képzel maga köré. Szerda reggelre pedig az is kiderül, kinek kell bocsánatot kérnie egy egész hadseregnyi felnőtt és gyerek előtt.
Az iskolai erőszak érzékelhető növekedése bizonyítja az iskolában felgyülemlő feszültség fokozódását. A gyerekek egyre távolabb kerülnek az irántuk támasztott követelményektől, és így egyre nagyobb a mindennapi kudarcok valószínűsége. A minősítő-büntető nevelés most azért ártalmasabb a korábbinál, mert nagyobb az esély a hibázásra, kudarcra ott, ahol a gyerekek nagy diverzitása miatt a még legnagyobb gondossággal a gyerekekhez igazított tanítási környezetben is sokan nem tudnak megfelelni a merev elvárásoknak (Gyarmathy Éva).
"Mivel nincsenek felmenőink, akik egy generációt átívelően nem nevelési erőszakban, hanem feltétel nélküli bizalomban részesültek, nem tudjuk, hogy ennek az új hozzáállásnak hogyan is kellene működnie. Ez megnehezíti a dolgunkat, hiszen semmink nincs, amire támaszkodhatnánk. De ez egyben a hatalmas esélyünk is, hogy a belső vágyakozásunknak engedve, maximális szabadságban valami teljesen újat találjunk és fejlesszünk ki." (André Stern)
