2016. május 1. vasárnap, 21:08
OFOE-Filmklub – Évszakok
Mivel minden állatot úgy filmeztek le, hogy nem is tudták, hogy felveszik őket, ezért olyan ez a film, mint egy kandikamera, mint egy valóságshow. a szereplők önmagukat adják, vadásznak, gyereket nevelnek, játszanak, alszanak, esznek. Mindezt soha nem látott szépségű tájakon vitték filmre. Nem csak a tájak és a képek gyönyörűek, hanem az időmennyiség is: Európa elmúlt pár tízezer évét vették filmre az alkotók.
Sajnos az utóbbi időben a pedagógia mindennapjaiban a bevált, eredményeket hozó gyakorlatok háttérbe szorultak, teret kapott az a fajta gondolkodás, amely feltételezi, hogy "egy méret mindenkire jó". Különösen vonatkozik ez a problémákkal küszködő vagy fogyatékos gyermekekre. A fogyatékos gyermekek épekkel történő együttnevelése megrekedt; a gyermekek, a pedagógusok és a szülők szenvednek a feltételek – személyi és tárgyi – hiánya miatt kialakult helyzetektől. (dr. Salné Lengyel Mária).
A tehetség egyenletesen oszlik el a népességben, tehát a szociokulturálisan hátrányos helyzetű, és egyéb okokból eltérő fejlődésű populációkon belül is éppen annyira ott van a lehetőség, mint ahol könnyebben tud talentummá fejlődni. Ezért mindenkire úgy kell nézni, hogy tehetség lehet, még ha nem is mindenki tehetség, sőt nem is mindenki akar tehetséggé lenni (Gyarmathy Éva).
A szakképzésben tanul a magyar fiatalok két harmada. Ha elveszik a tanítványaink jövőjét, az ország jövőjét is elveszik. Ez nem praktikus. Nem szakszerű. Nem gazdaságos. Nem igazságos. És nem emberséges (Sulyok Blanka)
Célunk, hogy a jövőben ötszáz főre bővítsük az elért gyerekek számát, illetve tervezzük egy online iskola beindítását virtuális osztályokkal, akiknek egyszerre lehetne akár különböző tantárgyakból virtuális tanórákat tartani. Ezt személyes mentorálással és digitális tananyaggal egészítenénk k – mondta el Prievara Tibor, a Kórházsuli program alapítója.
"Napjaink hírei azonban többnyire arról szólnak, hogy – ellentétben az 1950–60-as évekkel – éppen a tehetségesek és a teljesíteni akarók kerülnek hátrányos helyzetbe. Az iskolák tanulói hálózatának középpontjában az anarchista kudarckerülők és nem a tehetségükkel kitűnni törekvő sikerkeresők találhatók. A kortárs csoport gyakran perifériára kényszeríti a teljesíteni akarókat." (Marosán György, Élet és Irodalom, 2016. április 22. 5. o.)
És ott a 15 és a 16 éves fiú, magántanulóként, tele iskolai kudarcokkal, küszködve a nyolc osztályért. Ők, akik órákat ülnek hihetetlen komplex játékok fölött, akik megnyerték a háziversenyt, ami az ügyesség mellett a kitartásra épült leginkább.Nehéz megérteni, hogy olyan gyerekek, akik képesek több mint 100 társasjáték szabályának és mechanizmusának megértésére és elsajátítására, akik képesek órákon át egy helyben ülve koncentrálni, miért ne lehetnének sikeresek az iskolában (Lencse Máté).
Az iskola tehát nem akarja elengedni, illetve vissza akarja szerezni a gyereket, ehhez viszont a gyerek okoseszközökbe és hálózatokba kiszervezett hamis tudata feletti kontrollt kell visszaszereznie, miközben a kiszervezett hamis tudattal való azonosult állapotukat – ebben partnerként – minden erővel fenn kell tartani. (Veszprémi Attila) 