2015. június 28. vasárnap, 17:40
Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért – 2. interjú (Kóbor Zoltán)
Amit rendkívüli módon szeretek ebben a munkában, hogy – ahogy mondani szoktam – ez maga a frontvonal. Úgy érzem magam, mint a katonáit vezénylő csapattiszt, akinek meg kell osztania és rendszereznie kell minden információt, át kell látnia az egész csapat mozgását. Amikor támadás van, az élen kell járnia, ha védekezésre kerül a sor, akkor hátvédként kell helyt állnia. Talán nem véletlen a harctéri hasonlat, úgy érzem, hogy minden nap küzdeni kell az iskoláért, a gyerekekért, a kollegákért, azért, hogy az iskola által képviselt szellemiség fenn tudjon maradni, tovább tudjon fejlődni vagy olyan irányba változni, amilyet szeretnénk. (Kóbor Zoltán)
Azt hiszem, ha az iskola nem fókuszál sürgősen a szociális készségek fejlesztésére, megállíthatatlanok lesznek a negatív folyamatok. A veszélyt azt hiszem, sokan nem látják. De talán a változásokat érzik a szegregált iskolák pedagógusai, és az "átlag" általános iskolák tanárai is. Ha az ember felveti, a boldog gyerek és az iskola összefüggését, gyakran hallani: "Naná, még mit nem! Nem szórakozni járnak ide! Nem kívánságműsor ez! Jobb, ha itt megtanulják, milyen az élet, mert aztán kint jön a pofára esés." (L. Ritók Nóra)
Sajnos az utóbbi időben a pedagógia mindennapjaiban a bevált, eredményeket hozó gyakorlatok háttérbe szorultak, teret kapott az a fajta gondolkodás, amely feltételezi, hogy "egy méret mindenkire jó". Különösen vonatkozik ez a problémákkal küszködő vagy fogyatékos gyermekekre. A fogyatékos gyermekek épekkel történő együttnevelése megrekedt; a gyermekek, a pedagógusok és a szülők szenvednek a feltételek – személyi és tárgyi – hiánya miatt kialakult helyzetektől. (dr. Salné Lengyel Mária).
A portréfilm részleteiből álló videó-sorozat második részének témája a differenciálás. Leiner Károly ezúttal gyakorlati tanácsokkal látja el, bevált módszerekkel ismerteti meg a nézőket, akik egy – az interneten szabadon elérhető – gyakorlatgyűjteményről is hírt kapnak.
Rendkívül időszerű, mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket feszeget a beszélgetés. Szó esik benne – többek között – a közoktatás centralizációjáról, a tankönyvpiac megszüntetéséről, a portfólió-készítés anomáliáiról, a különböző társadalmi rétegek, illetve a különböző generációk eltérő szükségleteiről, az irodalomoktatásban rejlő pedagógiai lehetőségekről. Abban a reményben közlünk néhány részletet a kiváló pécsi magyartanárral készült interjúból, hogy minél többen kedvet kapnak a teljes szöveg megismerésére. Ezt pedig nyomatékosan ajánljuk mindenkinek. (Szekszárdi Júlia) 
Fő tevékenységünk a tantárgyakhoz, illetve a néptánchoz, népzenéhez kapcsolódó tehetségígéretű tanulók felismerése, fejlesztése egyéni foglalkozással, differenciált tanulásirányítással, kreativitásuk és motivációjuk fejlesztése. A tehetségígéretek feltérképezésére, azonosítására Howard Gardner többszörös intelligenciaelméletét alkalmazzuk, tehetséggondozó tervet készítünk, tehetséggondozó adatbázisunkat évente frissítjük. (Sitkuné Lékó Judit)
Láttam, megéltem, ahogy a cigány gyerekek szülei kérték a kisegítő iskolát, mert ott jobb nekik, mondták, ott nem bántják őket, meg jobban is szeretnek lenni az övéik között… meg az könnyebb is. Tudtam azt is, mert láttam, hogyan beszéli rá a tanulatlan szülőt a tanult pedagógus a kislétszámú szegregált osztályra: „látja anyuka, itt úgyis megbukik újra, ott meg egyből átmegy, hát mit akar vele, hogy innen menjen férjhez, ott hamarabb befejezi az iskolát!” (L. Ritók Nóra)