2009. október 5. hétfő, 4:36
Út előlük vagy út hozzájuk?
„Nyolcadik osztályos matematikaórára érkeztünk, még úgy 15 perc lehetett hátra. Leültünk egy hátsó padba, én elővettem a szükséges dokumentumokat. Próbáltam azokra koncentrálni, de nem ment. A teremben ugyanis hihetetlen volt a hangzavar, obszcén szavak röpködtek, a gyereket láthatólag egyáltalán nem zavarta, hogy óra van, és az sem, hogy egy ismeretlen felnőtt is ül a teremben.”
„Aztán kezdi érteni, hogy ez nem az, amit ő szeretne. Mert ő kőműves szeretne lenni. Mesterkőműves. De innen nem lehet. Egyeztetés, patronáló tanár, korrepetálás, gyakorlóhely keresése stb. Szinte csoda, de sikerül. Átmehet a másik tagozatra.” (L. Ritók Nóra)
„A gyerekek a suliban esznek, a HH-s tanulók ingyen, hatodikig, a hetedikeseknek-nyolcadikosoknak 50%-os térítést ír elő a törvény. Ám a szülő nem fizet. Nem tud, nem bír. Kényszertársulás. A közös iskolának helyszínt adó falu a maga gyerekeinek is alig bírja kiegészíteni a szolgáltatások árát, nemhogy a szomszéd faluban lakóknak. A gyerek tehát nem eszik.”
„Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.” (L. Ritók Nóra)
„Aki a harmadik generáció óta munkanélküli családban él, azt nem fogja motiválni sem a jól felszerelt iskola, sem az új módszerek. Innen nagyon nehéz csillogó szemmel, tudásvággyal, pozitív jövőképpel indulni reggelente. Az is csoda, hogy ezekből a családokból csak annyi problémával jönnek, amennyivel megérkeznek hozzánk. Innen, így nincs kiút.” (L. Ritók Nóra)
Az iskola világa szigorúan társadalomkutatási szempontból tekintve végtelen horizontokat kínáló terület. A közoktatás rendszere minden társadalmi réteget, csoportot érint, benne megtalálhatók a legkülönbözőbb életkorú emberek. Mint intézmény ezer szállal kapcsolódik a társadalom világához. Az elmúlt évek vizsgálatai három nagyon fontos területet érintettek: ezek a társadalmi és állampolgári nevelés, az esélyegyenlőség, valamint a személyiség- és a közösségfejlesztés kérdésköre.
A tehetség fogalmának értelmezéséről, fejlesztésének iskolai és iskolán kívüli lehetőségeiről, a tehetség és az életben való boldogulás viszonyáról időről időre fellángolnak a viták. Milyen életkorban választhatók ki jó eséllyel a valamilyen területen kiemelkedő képességűek? Milyen életkorban kell és lehet fejleszteni bizonyos speciális képességeket? Mi történik azokkal a gyerekekkel és fiatalokkal, akik valami okból nem kapnak esélyt a speciális fejlesztésre? Ki és hogyan támogassa azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik kiemelkedő képességűnek, tehetségesnek bizonyulnak? Elképzelhető-e egyáltalán esélyegyenlőség ezen a területen?