|
Sajtófigyelő
2020.11.25. Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb... (Forrás: hvg.hu) --
2020.11.22. Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A... (Forrás: index) --
2020.11.22. Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma! Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,... (Forrás: alterkata) --
2020.11.22. Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak... (Forrás: index) --
2020.11.22. Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak... (Forrás: szeged.hu) --
2020.11.21. Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása 2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte... (Forrás: Tani-tani online) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
óraterv
ünnep            |
||||
|
|
Feltétlenül kísérjétek figyelemmel a Nyomor széle blogot, aminek a linkjét az esélyegyenlőségi napló e részletéhez kapcsolva ajánljuk.
Köszönöm mindenkinek, aki közületek az Fn. blogjában is reagál. Itt, kisebb körben, de védve voltunk a szélsőséges véleményektől. Ott, nagyobb a nyilvánosság, de több a csőlátó, durva hozzászóló is. Néha beleborzongok…. és nem tudom, ki gördít nagyobb akadályokat a közeledés felé a kisebbségi, vagy a többségi társadalom.De hiszek abban, hogy az értelmes hozzászólások lassan kiszorítják az értelmetleneket. Köszönöm, hogy ebben segítetek!
A példa nem éppen azt bizonyítja, hogy a "szegregált" iskolában nem fejlődnek a gyerekek, hiszen ez a fiú éppen oda járt. A szegregált iskolák közül jónéhány, amelyeket most perrel bezárnak, kis létszámmal, lelkiismeretes és hozzáértő tanári gárdával működött, akik személyesen is ismerték a tanítványokat, már a szülőket is tanították. Ilyen volt például a nyíregyházai Huszár utca, vagy a miskolci József Attila, mindkettőben személyesen jártam, beszélgettem szülőkkel, pedagógusokkal, gyerekekkel. Az erőltetett és mechanikus integráció szerintem embertelen. Nagyon kártékony dogmává emelni egy módszert, ami bizonyos körülmények között működik, máskor nem. Rengeteg hamis információ kering az iskolabuszozás, erőltetett integráció amerikai következményeiről, a kritikai irodalom pedig nem kerül be. Abban, hogy ennyire kiéleződtek a konfliktusok a cigányok és a nem cigányok között, nagy szerepet játszik a személytelen integráció erőltetése. Például Hódmezővásárhelyen nemrég cigányellenes feliratok jelentek meg a házak falain, ez részben annak a következménye, hogy az iskolákat újrakörzetesítették, egyenletesen elosztották a roma gyerekeket az iskolák között. A hasonló mérnöki megoldások nem alkalmazhatók emberekre, akiknek barátai, kapcsolatai, kötődései vannak. Az is nehezen érthető, miért jó a szegregáció egy durvább formáját a tantermen belül újratermelni? Az egész kampány csakis arra jó, hogy leplezze: az ország több százezer lakója rettenetes nyomorban él. Nevetséges ötlet, hogy ezzel az iskola szembe tud szállni.
Bizonyára vannak jól működő szegregált iskolák is. Ez nem az. Amikor ez a fiú kezdte, még tele volt olyan cigánygyerekekkel, akik oktathatók lettek volna, felzárkóztatással, differenciálással normál iskolában is. Ha a rendszer erőfeszítéseket tett volna ezért.És meggyőződésem, hogy nem ő az egyetlen, aki ennek az áldozata. Az írás erről szól, hogy a mostani élete, eredményei igazolják ezt.
Ma már más a kép. Ebben az iskolában már tavaly sem indult első osztály. Nem tudom, hova lettek most azok a gyerekek, akiket eddig minden különösebb szívbaj nélkül ide javasoltak… Vagyis tudom, őket integrálták. Most ész nélkül, odatéve azt is, akinek a kislétszámú osztály, megfelelő szakemberekkel jobb fejlesztést nyújtana. Ott is, ahol nincs megfeleő szakember. Akit a nagyobb településen egy iskola sem fogadott, azzal a szülők megkeresték a környező falvakat, ahol küszködnek a kevés gyerek miatt, fenyegeti őket a bezárás, összevonás, oda őket is befogadták. Fejlesztés? Az, csak amennyire tellik. Létszám, az van. Most ez a kép errefele az SNI-vel.
Jó hallani olyanról, ahol müködtek, vagy működnek olyanok, ahol a gyerek a fontos. Még akkor is, ha SNI.
És azt hiszem, mégiscsak van az iskolának is felelőssége ebben az egészben. Ha mással nem, akkor azzal, hogy asszisztálunk valamihez, amivel nem értünk egyet.És ez is felelősség, nem?