Berettyóújfaluban születtem, itt élek a családommal, és itt dolgozom az alapítványi művészeti iskolámban. Eredetileg általános iskolai tanárként indultam. Tíz éve leginkább a művészeti nevelés és az esélyegyenlőség kérdése izgat. És minden, ami ehhez kapcsolódik. Vagyis az oktatásunk teljes egészében. Meg a kultúra. És a társadalom. Meg akarom érteni a problémákat.
Nap mint nap tapasztalom közvetlen környezetemben, hogy a mélyszegénységben élőknek esélyük, sőt reményük sincs a minőségi életre. Ismerem az oktatás, a szociális szféra és az egészségügy egymással párhuzamosan futó, egymást erősíteni képtelen programjait. Érzékelem a hivatali és az emberi szemlélet között tátongó mérhetetlen űrt. Azt akarom, hogy változzanak a dolgok, ezért kezdtem írni ezt a naplót.
http://www.blogter.hu/blogod/hevesy/bejegyzes/379612
A legnehezebb azzal szembesülni, hogy akkor sem biztos hogy megy, ha teszel. Szerintem ezért is a nagy hallgatás.ki nem próbál nem szól, ki próbál, de nem tud, magával vív harcot, s aki tudja jól,és teszi remekül, nos ők a Köznevelés oldalain pózolnak.
Igen, a Köznevelés….Bár egyszer lehozták egy problémát körvonalazó írásomat, ennek ellenére továbbra is úgy érzem, egy idealizált, a problémák mellett elnéző képet ad a mai oktatásról. Mindenütt sikerek, mosolyok. Sokáig én is, ha jött hozzánk valaki, úgy éreztem, a jó dolgokat kell megmutatnunk. Pl. a változásra kész, tiszta, mosolygó cigánygyerekeket, és családjukat. Aztán , talán három éve kaptam a fejemhez: hát hülye vagyok én, hogy én is egy torz képhez asszisztálok? Hogy minden problémamentes, és csodálatos? Hogy fejlődésre kész a vidék, a pedagógus, és a hátrányos helyzetű gyerek egyaránt? Azóta váltottam: ma már a problémákat mutatom meg a hozzánk látogatóknak. De ezzel nem vagyok túl népszerű… Valahogy kevés ember látja így…. Mindenki a Köznevelés-stílusban szeretné magát mutatni, a valós problémák nem illenek ebbe a szépen kigondolt rendszerbe. Persze, tudom, nem lehet, hogy mindig a problémák felől közelítsük. De már túl vagyunk egy ponton! Hiteltelen, és hamis azt állítani, hogy minden rendben van! Vagy tényleg mindenütt OK minden, csak ahol én élek, ahová én utazom, ott van mindenütt baj? Vagy én megyek szerencsétlenül mindig rossz helyre? Próbálom pozitívan nézni, de nem megy. Biztosan tudom, nem én látom rosszul. Ez van.Persze a sikerek mellett. Nem akarok általánosítani, dícséretesek a jól működő dolgok. Csak az arány borul. Erősen.
2023.06.06. A magyar tanárok sokkal jobb fizetés kapnak a határon túl
A pedagógusbérek régiós összehasonlítása nem könnyű feladat: mindegyik országban próbáltuk a magyar Pedagógus I-nek megfelelő kategóriát használni, és az egyetemi végzettségű, magasabb... (Forrás: g7)
--
2023.06.05. Radó Péter: Az iskolák és a szülők közötti problematikus kapcsolatról
Az elmúlt évtizedbea miénknél kevésbé elmaradott országokban intenzív gondolkodás zajlott arról, hogy a jövőben milyen irányba fejlődnek majd az oktatás kormányzásának rendszerei. Az... (Forrás: portfolio.hu)
http://www.blogter.hu/blogod/hevesy/bejegyzes/379612
A legnehezebb azzal szembesülni, hogy akkor sem biztos hogy megy, ha teszel. Szerintem ezért is a nagy hallgatás.ki nem próbál nem szól, ki próbál, de nem tud, magával vív harcot, s aki tudja jól,és teszi remekül, nos ők a Köznevelés oldalain pózolnak.
Igen, a Köznevelés….Bár egyszer lehozták egy problémát körvonalazó írásomat, ennek ellenére továbbra is úgy érzem, egy idealizált, a problémák mellett elnéző képet ad a mai oktatásról. Mindenütt sikerek, mosolyok. Sokáig én is, ha jött hozzánk valaki, úgy éreztem, a jó dolgokat kell megmutatnunk. Pl. a változásra kész, tiszta, mosolygó cigánygyerekeket, és családjukat. Aztán , talán három éve kaptam a fejemhez: hát hülye vagyok én, hogy én is egy torz képhez asszisztálok? Hogy minden problémamentes, és csodálatos? Hogy fejlődésre kész a vidék, a pedagógus, és a hátrányos helyzetű gyerek egyaránt? Azóta váltottam: ma már a problémákat mutatom meg a hozzánk látogatóknak. De ezzel nem vagyok túl népszerű… Valahogy kevés ember látja így…. Mindenki a Köznevelés-stílusban szeretné magát mutatni, a valós problémák nem illenek ebbe a szépen kigondolt rendszerbe. Persze, tudom, nem lehet, hogy mindig a problémák felől közelítsük. De már túl vagyunk egy ponton! Hiteltelen, és hamis azt állítani, hogy minden rendben van! Vagy tényleg mindenütt OK minden, csak ahol én élek, ahová én utazom, ott van mindenütt baj? Vagy én megyek szerencsétlenül mindig rossz helyre? Próbálom pozitívan nézni, de nem megy. Biztosan tudom, nem én látom rosszul. Ez van.Persze a sikerek mellett. Nem akarok általánosítani, dícséretesek a jól működő dolgok. Csak az arány borul. Erősen.
Kedves Nóra!
Arra vigyázzon, hogy a hite megmaradjon és …. fertőzze tovább a környezetét HITTEL. Engem is megfertőztek és tudom milyen nagy öröm adni valamit.
András